Az emo szubkultúra nem kiút a nemi erőszak poklából
A tavaly megjelent Próbáltam mindezt elfelejteni című e-könyvhöz hasonlóan a Ne csinálj úgy, mint akit megerőszakolnak! is egy huszonéves, álnéven nyilatkozó lány szélmalomharcát mutatja be. A mára fiatal nővé cseperedett diáklány azok közé a bátor „tollbamondók” közé tartozik, akik Lakatos Levente felhívására megosztják szívfacsaró történetüket az olvasókkal.
Az idő múlásával nemhogy javulna, inkább egyre romlik a helyzet: naponta hallani olyan rémtörténeteket, amelyek arról számolnak be, hogy újabb kiskorú lány vagy fiú esett szexuális erőszak áldozatává. Habár korábban Lakatos Levente nem feltétlenül írt volna ilyen megrázó témákról, a figyelemfelkeltés végett vágott bele ebbe a projektbe.
A kamaszkor alsó határát súroló Rebeka története a 2010-es évek elején, egy északkelet-magyarországi városkában játszódik. A túlsúlyos, önbántalmazó, a szóbeli gyötrelmeket naponta átélő lány a korszak szubkultúrájába, az emóba menekül, hogy bánatát enyhítse. Igen ám, csakhogy a mit sem sejtő diáklány önként sétált bele a vesztébe, a szerelem kiszámíthatatlan és sokszor veszélyes útvesztőjébe – vagy inkább a szerelem álarca mögé bújt ragadozóba.
Az emo korszakban felnövő lány élete minden, csak nem az interneten istenített életvitel pozitív iskolapéldája: a sztoriban megjelenik a híres-hírhedt szubkultúra sötét oldala is. Mert bizony nemcsak a felszínen, hanem a felszín alatt is csúnya dolgok történtek.
Amikor a szüzességét erőszak – egy minden lányt megszúró, Kaktusz nevű srác – árán elveszítő lány attól fél, hogy a szülei kitagadják, éveknek kell eltelni ahhoz, hogy az áldozat képes legyen beszélni az őt ért sérelmekről, és önmagában, önmagával is tisztázni a vele történtek súlyosságát.
Lakatos Levente e-könyve egy zaklatott lelkű, rossz társaságba keveredett kamasz történetén keresztül igyekszik felhívni a figyelmet az erőszak elleni harcra, valamint a felépüléshez vezető út megtalálására.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
