Viva La Viola!

Köszönjük, hogy velünk töltötték A magyar klasszikus zene napjának estéjét!

Arra kérjük azonban olvasóinkat, hogy maradjanak még, mert bár ezen a felületen az Index szerkesztőségének percről-percre közvetítése most elbúcsúzik,

A Concerto Budapest ma esti utolsó hangversenye igazi zenei különlegességet ígér. További jó szórakozást, tartalmas zenei élményt kívánunk!

Viva Viola – Ligeti György-születésnapi koncert

• Kurtág: Hommage à R. Schumann

Csalog Gábor zongora, Klenyán Csaba klarinét, Szűcs Máté brácsa

• Penderecki: Cadenza for solo viola

Szűcs Máté bárcsa

• Ligeti: Sonata for solo Viola

Haruka Nagao, brácsa

• Ligeti: Tíz darab fúvósötösre

Concerto Winds

• Ligeti: Síppal, dobbal, nádihegedűvel

Amadinda Ütőegyüttes

A mai napon ünnepeljük a magyar klasszikus zene napját és Kocsis Zoltán születésnapját. Ha rá emlékezünk, feltétlenül meg kell említenünk, hogy bár betölthetetlen űrt hagyott maga után, van, aki ápolja szellemi örökségét.

Fia, Kocsis Zoltán maga is zongoraművész, és máris figyelemreméltó komponista. Ha nem hiszik, győződjenek meg róla, bizonyságul bátran ajánljuk megtisztelő figyelmükbe az Albertfalva alapításának 200. évfordulója alkalmából írt darabját:

A Concerto Budapest ma esti koncertje után a jövő nagy ígérete, Kocsis Krisztián muzsikájával búcsúzunk. Kívánjuk, őrizzék meg magukban a zene szeretetét!

• Lopás

– Hogyan védekezel a hegedűlopás ellen?

– Brácsatokban tárolod.

• Meghallgatás

Brácsás a zenekari meghallgatáson:

– Mit fog nekünk játszani?

– Játszhatok Bach-szonátát vagy egy koncerttételt, esetleg trillás etűdöt. 

– Halljuk a trillás etűdöt!

 – Jó, ha maguknak annyi idejük van...

• Hangolás

A brácsás panaszkodik:

– Nem tudom, mitévő legyek, a rezesek lehangolták az egyik húromat.

– Hát hangold vissza!

– De nem mondták meg, hogy melyiket...

A Concerto Budapest immár hagyományos születésnapi Ligeti-hangversenye idén a Keller András által összeállított, brácsaközpontú Viva La Viola! sorozat extra ráadásaként kerül a közönség elé. Olvasóink ezt az Index YouTube-csatornáján követhetik majd figyelemmel.

E koncert első fele bizonyítja majd, hogy a kortárs zene nagy alkotói komoly érdeklődést tanúsítanak az olykor még ma is alábecsült vonós hangszer iránt. Kurtág György 1990-ben bemutatott, hangszerelésével Schumann Mesejeleneteit megidéző Hommage-a nyomában Krzysztof Penderecki 1984-es, a mélyhegedű lehetőségeit sűrítetten felmutató Cadenzája, valamint Ligeti 1994-ben befejezett, hattételes szólószonátája következik Szűcs Máté, illetve a fiatal japán művésznő, Nagao Haruka közreműködésével.

A koncert második részében Ligeti György életművének két másféle és már más hangszereket játékba hozó, reprezentatív alkotása szólal meg: az 1968-as Tíz darab fúvósötösre, melyben mind az öt hangszer – a komponista szavaival – saját magát játssza, azt, ami rá a legtipikusabb, valamint a Weöres Sándor verseire szerzett kései dalciklus, a Síppal, dobbal nádihegedűvel, amely ezúttal is, akárcsak a 2000-es ősbemutatón, Károlyi Katalin és az Amadinda Ütőegyüttes előadásában hallható.

• Csónakázás

Két brácsás elment csónakázni, majd beborultak a vízbe.

– Segítség! Nem tudok úszni!

– Akkor imitáld!

• Mosógép

– Mi a különbség a brácsás és a mosógép között?

– A mosógép is vibrál, de ami kijön belőle, az tiszta.

• Mennyország

A Mennyország kapujában egy lelkész és egy brácsás várakozik. Amikor kinyílnak a kapuk, a lelkészt nem engedik be, de a brácsást örömmel fogadják.

A lelkész felháborodva megy Szent Péterhez:

– Egész életemben az egyháznak szolgáltam. Ez a brácsás semmi ilyesmit nem tett, mégis ő mehetett be. Hogy van ez?

– Tévedésben élsz – feleli Szent Péter. – Amikor te prédikáltál, az egész gyülekezet aludt, bezzeg amikor a brácsás szólózott, az egész zenekar imádkozott.

Nemzetközi hírű magyar brácsaművész, aki amellett, hogy a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása, itthon és Európa-szerte lép fel sikerrel szóló- és kamaraesteken. szeptembertől a genfi zeneakadémia (Conservatoire de musique de Genève) tanára lesz.

Debrecenben született zenész családban. Ötéves kora óta hegedül, az alapokat Szesztay Zsuzsa tanárnő osztályában kapta meg Debrecenben, középfokú tanulmányait pedig Szegeden végezte el Prof. Szecsődi Ferencnél. A brácsára 1996-ban váltott. Ervin Schiffer tanítványa volt a brüsszeli Királyi Konzervatóriumban, majd Waterloo-ban és Antwerpenben folytatta tanulmányait. 2003-ban kezdte meg szólamvezetői munkáját. Olyan zenekarokban játszott, mint a Flamand Királyi Filharmonikusok, a Bambergi Szimfonikusok, a Sächsische Statskapelle Dresden, a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen és a Frankfurt am Main-i Hessische Rundfunk Rádiózenekar. 2011-től a Berlini Filharmonikusokat erősíti. Évente több mesterkurzust tart világszerte.

Idén fellép a Klassz a parton! fesztiválon is: július 13-án Keszthelyen Rohmann Dittával és Oláh Vilmossal játszik.

Bartók Brácsaversenyének ma este megszólaló változatát ez a bizonyos Fibonacci-sorozat inspirálta. Ha most kissé zavarban érzik magukat, nincs miért szabadkozniuk, a Fibonacci-sorozat ugyanis olyasmi, mint a relativitáselmélet vagy a kvantumfizika. Minden önmagát műveltnek beállítani igyekvő ember úgy csinál, mint ha értené, hogy pontosan miről van szó.

Persze a világért sem állítanánk, hogy ez a tudás nem megalapozott, elvégre A Da Vinci-kódot (majdnem) mindenki olvasta vagy látta legalább egyszer, még ha ezt nem is nagy erény bevallani. A Fibonacci-sorozat az a számsor, amit a titokzatos hulla köré írva megtalálnak beavatási rejtvényként a Louvre padlóján, aztán pedig ezzel törik fel Tom Hanksék a feltörhetetlen szupertitkos svájci bankszéfet, hogy kivegyék belőle a Grál rejtekhelyét leleplező masinát. Ugye, hogy ismerős?

Nézzük, mit ír róla a Wikipédia: A Fibonacci-számok a matematikában az egyik legismertebb másodrendben rekurzív sorozat elemei. A nulladik eleme 0, az első eleme 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk. A Fibonacci-számok végtelen, növekvő sorozatot alkotnak; ennek első néhány eleme a nulladiktól kezdve 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34.

Az egész leginkább azért érdekes a számunkra, mert a Fibonacci-sorozat egyfajta matematikai kifejezése a tökéletes arányoknak, amit a régi korok művészei aranymetszésként emlegettek. Ez volt számukra a természet harmonikus elrendezését kifejező legfőbb ideál, amelyet számosan követtek a görög szobrászoktól a reneszánsz mestereken keresztül a modern korszak olyan kiválóságaival bezárólag, mint amilyen Bartók Béla is volt.

Keller András hegedűművész, a Keller Quartet alapítója, a Concerto Budapest zeneigazgatója, a londoni Guildhall School of Music and Drama hegedűprofesszora március 15-én kapta meg a Kossuth-díjat.

Azt hiszem, a mostani járványnak az az egyik tétje, hogy merre fordul a világ. Azt gondolom, hogy kaptunk egy jelzést a Jóistentől, hogy változzunk meg, hogy az ember találjon vissza önmagához, a legfontosabbhoz, a családhoz, a szeretethez, a megértéshez, a testvériességhez, tehát azokhoz a nagy emberi dolgokhoz, amiktől ember az ember. És ha ide vissza tudunk találni, akkor lesz jövője a mi emberi világunknak

– mondta abban az interjúban, amit az Index munkatársa, Torkos Matild készített vele. Itt olvashatják cikkünket:

Kapcsolódó

A zenekart a szellememmel és a személyiségemmel irányítom

A Kossuth-díjas Keller Andrással Beethovenről, Bartókról, Kurtágról, a hazaszeretetről, a zene erejéről és a zenekari jó demokráciáról beszélgettünk.

A következő darab szerzője, Paul Hindemith maga is kitűnően játszott brácsán, több versenyművet is komponált a hangszerre. Trauermusik című darabjának középpontjában is a mélyhegedű áll.

A művet 1936-ban komponálta V. György brit uralkodó halálhírére. A Concerto Budapest honlapján a most hallható előadásról ez olvasható:

A gyászzene ezúttal mindenekelőtt Kocsis Zoltán emlékére szól majd, aki ezen a napon lenne 69 esztendős.

A változatok (vagy variációk) a romantika egyik legkedveltebb műformája. Bár a korábbi szerzők is előszeretettel bíbelődtek vele, például Mozart, a műfajt Beethoven fejlesztette tökélyre. Utána már presztízskérdés volt, hogy megpróbálják túlszárnyalni – persze senkinek sem sikerült.

A variációsorozat lényege, hogy egy zenei témára, motívumra épül a darab, és annak minél sokszínűbb, sokrétűbb kifejtését tűzi ki célul a szerző, egyre virtuózabb és virtuózabb formában.

Csajkovszkij egyik legismertebb slágerműve a Rokokó-változatok, a gordonkások híres bravúrdarabja. Témája nem egy ténylegesen a rokokó korból áthagyományozódott dallam, hanem a szerző saját szüleménye a rokokót idéző stílusban. Ezt a motívumot dolgozza fel jópár variációban, a változatokat rövid közjátékok kötik össze:

1. Moderato assai quasi Andante – Thema: Moderato semplice

2. Var. I: Tempo della Thema

3. Var. II: Tempo della Thema

4. Var. III: Andante

5. Var. IV: Allegro vivo

6. Var. V: Andante grazioso

7. Var. VI: Andante

8. Var. VII: Andante sostenuto

9. Var. VIII e Coda: Allegro moderato con anima

Csajkovszkijnak sem kellett a szomszédba menni egy kis humorért, mint ahogy példaképének, a jeles előd Mozartnak sem. S nem áll távol a brácsásoktól sem, bizonyság erre az a néhány vicc is, ami szeretetteljes öniróniájukról tanúskodik:

• Szám

– Hány brácsás vicc van?

– Csak egy. A többi igaz.

• Pénz

– Megy az utcán a gyors brácsás, a lassú brácsás és Hófehérke. Találnak a földön egy 500-ast. Melyik veszi fel a pénzt?

– A lassú brácsás, mert a másik kettő csak a mesében van.

• Kánon

– Hogyan fedezték fel a kánont?

– Két brácsás megpróbált egyszerre játszani.

Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című darabjának szólóját eredetileg gordonkára írta. A ma este hallható átiratot brácsára a szólista, Maxim Rysanov készítette.

Miként az első koncertet, a most következő hangversenyt is Batta András zenetörténész vezeti fel.

A Concerto Budapest ma esti második koncertje előtt nézhetik meg azt a kisfilmet, amelyben láthatják Edvi Péter főigazgató, Keller András zeneigazgató és Kaczander Orsolya fuvolaművész videóüzenetét.

A Concerto Budapest zeneigazgatóját, Keller Andrást a Mozart-versenyműben mint szólistát és az együttes irányítóját láthattuk, Martinu darabjában pedig a karmesteri dobogón.

Ezekről a szerepekről egy korábbi interjúban azt mondta az Indexnek:

Míg az egyiket hangszerrel a kezemben irányítom, a másikat, a zenekart a szellememmel, a gondolataimmal, a zeneiségemmel, a személyiségemmel. A zene közvetítése belülről jön.

A brácsaverseny kialakulása a XIX. század közepére tehető, előtte nem sokan írtak a hangszerre versenyműveket. Ennek oka talán az, hogy a brácsaszólisták általában maguk is hegedűsök voltak, ezért a zeneszerzők inkább a szólisztikusabb hanggal rendelkező hegedűre komponáltak hegedűversenyeket.

Ám a romantikus kor előtt is születtek brácsaversenyek: ezek közül talán a legismertebbek Telemann vagy Stamitz brácsaversenyei, bár az első, viszonylag a virtuóz kategóriába sorolható versenymű Mozart Sinfonia Concertanteja volt, jóllehet ez valójában hegedűre, brácsára és zenekarra íródott.

Ukrajnában született 1978-ban, majd családjával Moszkvába költözött, ahol a Központi Zeneiskola növendéke lett. Ezt követően a Guildhall School of Music and Drama-ban tanult Londonban.

Számos verseny győztesem övé a genfi (2005), a Lionel Tertis (2003) és a Valentino Bucchi (1995) első helyezése. A Classic FM Gramophone a 2008. év fiatal művészének választotta.

Maxim Rysanov szólistaként együttműködött Vladimir Ashkenazyval, Vásáry Tamással, Christoph von Dohnányival, Sir Colin Davisszel és Long Yuval. Kamarazenészként partnere voltak Gidon Kremer, Maxim Vengerov, Alexei Ogrintchouk, Martin Fröst és Julian Rachlin is.

Rysanov a kortárs darabok lelkes interpretátora, többek között Dobrinka Tabakova, Arytom Vassiliev, Elena Langer, Richard és Richard Dubgnon műveinek ősbemutatójában vett részt.

Részt vett a többi között a Pekingi Fesztiválon, a Grand Teton Fesztiválon a New York-i Mostly Mozart Fesztiválon, a Zágrábi Fesztiválon, és a BBC PROMS-on. Tavaly a Kaposvári Kamarazenei Fesztivál vendége volt.

Maxim Rysanov egy 1780-as Guadagnini brácsán játszik az Elise Mathilde Alapítvány jóvoltából.

A rapszódia előtag arra a zenei műfajra utal, amelynek lényege, hogy a témákat és motívumokat a formai kötöttségektől eltérve, szabadabban és szertelenebbül dolgozza fel, mint a szigorúbb szerkezetű műfajok.

Egy újabb szokatlan műfaj, de maradunk a brácsánál.

A zenekar továbbra is a Concerto Budapest, a szólista Maxim Rysanov brácsaművész.

Az előző tétel mélabúja után végre egy kis elevenség.

Ahogy a szerkesztőségben megállapítottuk az imént hallottak alapján, az iménti világ már a  romantika melankóliáját idézte. Már-már annyira, hogy eszünkbe jutott Molnár Ferenc klasszikus aforizmája: Ilyet csak röviddel a halála előtt ír az ember. Vagy utána.

Közben pedig az életrajzi adatok egész mást mutatnak. Ennyit a felületes ítélőerőről és Mozart zsenijéről, hogy ő még ezt is tudta. Megérdemeltük ezt a fricskát.

S erre még itt ez a vérbő harmadik tétel. Újabb bizonyosság.

A barokk és klasszicista zenekari művekben a brácsa feladata inkább harmóniai és ritmikai jellegű, ritkábban melodikus anyaggal. Ha dallamosabb feladatot írtak a hangszerre, akkor is inkább vagy unisonóban vagy oktávpárhuzamban szólalt meg egy másik vonós (esetleg fúvós) szólammal.

A zenekarban a brácsa helyzete így látszólag komikus: feladatuk szinte észrevehetetlen, ám ha hiányoznának, azt rögtön megéreznénk. Persze nem volt ez mindig így: a XVII. század elején alakult ki, amikor a hegedűk és a csellók kerültek előtérbe, a középszólamok viszont egyre inkább háttérbe szorultak.

A Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar 2007 óta, Keller András világszerte elismert hegedűművész igazgatása alatt nagyívű pályát járt be, és a hazai kulturális élet kiemelten fontos szereplőjévé vált. Erre a szisztematikus építkezésre alapozva, a zenekar az elmúlt években már megjelent a világ fontos fesztiváljain és színpadain. A Concerto Budapest 2021-ben és 2022-ben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság koncerttermeiben hirdeti és ápolja a magyar klasszikus zenei hagyományokat.

Márciusban, amikor a Concerto Budapest zenekar Mozart-nap című koncertsorozatát  közvetítettük az Indexen, Keller András, az együttes vezetője így jellemezte a szerzőt:

Benne vagyunk ebben a szörnyű Covid-világban, de amikor mi interpretáljuk egy nagy zeneszerző műveit, akkor nekünk ki kell tudunk lépni ebből, és át kell lépnünk egy paradicsomi világba, ami Mozart világa.

A zenekarral lépett fel a világhírű zongoraművész, Angela Hewitt is, aki az Indexnek azt mondta:

Mozart csodálatosan írta le az emberi érzéseket, az élet drámáját és komédiáját, olykor a kettőt egyszerre.