Kinyitott a csodák udvara, mindenkit vár a cirkusz

Megnézni egy cirkuszi előadást olyan, mintha pár órára beleláthatnánk egy zárt, titkokkal övezett világba. Az embert, legyen akárhány éves, azonnal elárasztja a gyermeki izgalom, ahogy helyet foglal a nézőtéren, és a szemét a csodák udvarára, a manézsra szegezi.

Hónapok tapsvihartól és kacagástól mentes időszaka után végre újra kinyitotta kapuit a Fővárosi Nagycirkusz. A korlátozások alatt gondoltak egy nagyot, begyűjtötték az itthon ragadt magyar artistákat, majd kovácsoltak belőlük egy egyedülálló online műsorsorozatot Dinasztiák címmel. 

Az elmúlt hónapokban ezt az előadást játszották online, háromhetente újabb produkciókkal. Ha másra nem, erre biztosan jó volt a pandémiás helyzet, hiszen egy artista élete nem helyhez kötött, tökéletesen begyakorolt számaival a világot járja. A határok lezárásával nyílt a lehetőség, hogy olyan artistákat is felvonultathasson a Nagycirkusz, akik főként más nemezeteket szórakoztatnak produkcióikkal. Most ez az előadás a virtuálisból a valódi térbe költözött.

Közép-Európa egyetlen kőcirkusza istálló- és pattogatottkukorica-illatával, jobbra-balra szaladgáló gyerekekkel, a tömeg nyugtató nyüzsgésével hozta vissza azt a boldog nosztalgiát, amelyet a járvány előtti időkben érezhettünk utoljára. Hiába tartották a nézőkkel online a kapcsolatot, van, amit az egész életünkre rátelepedett internet nem tud visszaadni;

A Dinasztiák több szempontból is izgalmas előadás. A műsor egyfajta tisztelgés a világhírű magyar artistaművészek előtt. Az előadás címválasztásával is utaltak e világ generációról generációra gyakorolt hatására, a hagyományok tiszteletére, arra, hogy a cirkuszi szakma mint egyfajta családi örökség, nemzedékeken keresztül utazott el a mába. Fejlődve, sokat tapasztalva, mégis megőrizve a jelennek a múlt egy szeletét.

Az előadás egyik legszebb része, amikor a Richter, a Donnert és az Ádám család (mindannyian híresek lovasakrobata-számukról) közös produkcióba összeállva mutatták meg, hogyan tudnak közösen vágtatni egy célért, és bár általában versenyeznek a közönség figyelméért, mégis kölcsönösen tisztelik a másikat.

Az előadásban rengeteg zsáner képviseltette magát: például zsonglőr-, gyorsöltöző, bohóc-, erőemelő, deszka-, lengőtrapéz-, karusszel-, lovas-, görkorcsolya-, lengőrúd- és még papagájszám is belefért a Dinasztiák Születésnap című műsorába.

A cirkuszi számokban három katartikus pillanat van:

• amikor sikerül az eltervezett mutatvány,
• amikor elsőre nem, ám másodjára összehozzák
• és amikor épp nem állnak szerencsésen a csillagok, de az artisták képesek belátni saját halandóságukat, és elfogadni a tapsot, amely annak szól, hogy még ha aznap nem sikerült is a mutatvány egy része, a közönség tudja, hogy képesek rá.

Hónapok, évek, évtizedek gyakorlása. Minden cirkuszi műsor kitartásról mesél, a határok feszegetéséről és felfoghatatlan ambíciókról. Egy jó cirkuszi előadás képes elfeledtetni a nézőkkel a gondokat, nevettetni, varázslatot csempészni az egyhangúságba. Ha pedig valaki képes egy fejére húzott zsákban, vakon dupla szaltózni a levegőben, és rábízni magát az ismeretlenre, az másoknak is erőt adhat gondjaik leküzdéséhez.

Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián gyorsöltöző sebességét még a Millennium Falcon is megirigyelné, fénysebesség ide vagy oda. A Rolling Wheel, azaz Németh Zsófia és Nagy Ferenc produkciója új szintre emelte a műsorszám közben is látható szenvedélyt. Szerelemmel, örökkévalósággal és erővel töltötte meg a manézst a Silver Power. Az ezüstfesték alatt egyébként a darab rendezői (Füzy Anita és Kranitz Krisztián) mutatták meg, milyen egymást támogatva létezni.

Weiss Junior csapata lengőtrapézszámával minden lélegzetet elakasztott a nézőtéren, az artisták felszabadultsága könnyebben ragadt rá a halálfélelemtől rettegő közönségre, mint legyek a légypapírra. A lélegzet szintén elakadt, és percekig kalimpáló szívdobogást okozott Szécsényi Anna és Donnert Ryan görkorcsolyaszáma, amelyet nemhogy otthon, még álmainkban is veszélyes lenne kipróbálni.

Krich Noémi, John Laci Fossett, valamint Marton Lenke és Szabó Lilla karusszelszáma sem veszélytelen (bár ők nem egy kis asztalon köröznek görkorival, 220 kilométer per órás sebességgel), mégis azt az érzetet kelti, hogy a négy csodás művész természetes közege az, hogy félig fejjel lefelé lógva táncolnak a mélységgel. Rajtuk kívül remek zsonglőrök, tehetséges fiatalok, embereket megszégyenítő intelligenciával rendelkező papagájok és macskák sorakoztak fel a műsorban, és bohócok, akik végre újra nevető közönségnek játszhattak.

A Dinasztiák háromhetente változó produkciókkal várja az érdeklődőket, az előadást azoknak sem érdemes kihagyniuk, akik online részesülnek az élményben.

(Borítókép: Urbán Ádám / Fővárosi Nagycirkusz)