Tiltólistán a homoszexuális szerzők?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kultúr cikkek
-
Először ad önálló koncertet Budapesten egy világhírű ír zenekar - Meghalt Prince húga
- Azahriah elbúcsúzott, öröksége túlszárnyalhatatlannak tűnik
- Bodrogi Gyula Forgács Gáborról: Tudtam, hogy beteg, a halálhíre mégis megdöbbentett
- Megidézték a legendát, és utána olyan történt, amire senki sem számított
A ma elfogadott új, mellegellenessé tett pedofilellenes törvény többek között tiltja a homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint azt is, hogy a 18 év alatti személyek ilyesmiről egyáltalán halljanak. De mi lesz így a műalkotásokkal? Ki kell őket venni a szöveggyűjteményekből?
Szapphót, Thomas Mannt és Nádas Pétert is betiltják?
Ha igen, a betiltást mindjárt kezdhetjük az ókor egyik legnagyobb költőjével, Szapphóval, pedig még a leszbikus szavunkat is neki köszönhetjük, hiszen Leszbosz szigetén élt és alkotott. Itt írta egyik legismertebb versét is, amely azóta is a nemi vágy utánozhatatlan lírai kifejezése. A fiatal lány éppen sző valamit, de meleg van, nincs kedve dolgozni, és elönti a nemi vágy. Még a rokkában futó szál is elszakad a perzselő vágytól. A lírai én, a versbeszélő Aphroditéra vágyakozik, hozzá intézi szavait.
Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan
szakadós ma a szál –
vágy nehezül rám;
mert a sudár, szép Aphrodité letepert!
Szerető, szerető
kell ma nekem már!
Tegyük hozzá, az ókori Görögországban és Rómában mi sem volt természetesebb, mint az azonos neműek vonzódása, ki tudja, mi történt azóta... Nos, az új törvény szerint elméletileg ez a vers sem szerepelhet a középiskolai szöveggyűjteményekben, pedig sajnos enélkül Homérosz, Dante, Boccaccio, József Attila és Grecsó Krisztián sem értelmezhető a maga teljességében.
De ugorjunk egy nagyot: be kéne tiltani a szintén homoszexuális Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátékát, az Ahogy tetsziket, amelyet a shakespeare-i komédia csúcsának tekint az irodalomtörténet? A gyakran játszott műben Rosalinda azért, hogy kedvese, Orlando tetszését elnyerje, fiúruhába öltözik, választottját szerelemi praktikákkal gyógyítja, mígnem kiderül, eredeti kedvesével áll szemben. Hány és hány nemváltás, átöltözés, ezzel kapcsolatos játék van a vígjátékokban és az operairodalomban?
Se Velence, se halál, se Thomas Mann
A csodálatosan szép, megejtő és tragikus végű, a betegségről, járványról is félelmetes képest festő Thomas Mann-mű, a Halál Velencében is kihullana az új törvény rostáján, hiszen az egész középpontjában a jómódú professzor, Aschenbach egy kiskorú lengyel fiú, Tadzio iránti vonzódása áll. A Visconti által is megfilmesített mű elején Aschenbachnak még csak az esztétikai vonzódásáról van szó, később érdeklődése egyre fokozódik, míg vágya csaknem legyűri. Az egész történetben egyetlenegyszer teszi Tadzio vállára a kezét bizonytalanul, tehát semmi „tettlegesség nem történik”, ugyanakkor a reménytelen vágyakozás, az öregedés, az ellene folytatott kínos küzdelem és a halál mind-mind kísérő motívumként jelen van a nagyszabású műben. Tiltsuk be?
Virginia Woolf és Oscar Wilde is tiltólistán
Az angol irodalom kiemelkedő alkotása az érzékeny feminista írónő, Virginia Woolf egyik fő műve, az Orlando, amelynek hőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd nőként látja a világot. Ez ám az igazi nemváltás! Pedig nehezen tudna angol szakra felvételt nyerni az, aki nem ismeri Virgina Woolf fő művét. De hol ismerje meg, ha nem a középiskolában?
Oscar Wilde életműve és abban a Dorian Gray sem csak az angol szakosok fontos, az ifjúságot is meghatározó olvasmánya, és lám-lám, Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray is egy férfi, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, ő ébreszti rá az élet ízére.
És mi a helyzet a biszexuális Byronnal, akiről sokan azt mondják, vele kezdődött a romantika kora?
Himnusz igen, Kölcsey homoerotikus verse nem?
Mit kezdjük a jövőben Kölcseyvel, aki köztudottan homoerotikus vonzalmakkal rendelkezett, írt is szerelmes verset legjobb barátjához, a költő Szemere Pálhoz? A Himnuszt, a Husztot tanítjuk, de ezt a tényt elhallgatjuk?
Mért e reszkető könyű szememben?
Mért ez édes órán új remény?
Bájos arcod, százszor boldog álom,
A múltban s jövőben nem találom.
Ezt a Jegyváltó című, 1813-ban írt verset forró csókok mellett küldte el annak, akit saját bevallása szerint a világon a legjobban szeretett.
A sort folytathatnánk a XIX-XX. századdal, García Lorca, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud mind nemzetük korszakalkotó, meghatározó szerzői, de történetesen melegek voltak, ráadásul Verlaine és Rimbaud legendás barátsága is ismert, bár előbbi rálőtt utóbbira, ami véget vetett viharos viszonyuknak. Most akkor mi lesz? Vagy hogyan fogjuk tanítani egyik legnagyobb, XX. századi lírikusunkat, Pilinszkyt, akinek Négysorosa magyar szakon felvételi feladat? Vagy Pilinszky maradhat a tananyagban, mert mély vallásossága miatt sosem tudta elfogadni és megélni saját homoszexualitását?
A kortárs irodalmat is szűrni kell a jövőben?
A kortárs irodalomban többek között Kiss Noémi, Szvoren Edina, Kiss Tibor Noé és Nádasdy Ádám foglalkozik a témakörrel. Kiss Noémi 2006-os megjelenésű, Trans című, németre is lefordított novellagyűjteményében például szerepel egy fantasztikus, Berlinben játszódó novella két nő kapcsolatáról, de a Nem kötelezők című középiskolai gyűjteményben is olvasható Piócák című írása, maely két középiskolás lány homoerotikus vonzódásáról szól.
Nádasdy Ádám pedig 2020-ban jelentetett meg egy kifejezetten homoerotikus témájú novellagyűjteményt A szakállas Neptun címmel, amelynek minden darabja így vagy úgy a férfiak kapcsolatával foglalkozik.
Világirodalmi szinten is kiemelkedő, megrázó és saját önismeretünkhöz, illetve a témához való viszonyulásunk megítéléséhez is közelebb visz Nádas Péter Párhuzamos történetek című művében az a Margitszigeten játszódó mintegy száz oldal,
amely a szerző (az elbeszélő) viszonyát taglalja a melegekhez, saját melegségéhez a szégyennel, a félelemmel és az undorral mint ehhez fűződő érzésekkel.
Péterfy Gergely író ezt írta ki Facebook-oldalára: A ma megszavazott náci törvénnyel a NER betiltotta a középiskolások számára a Kitömött barbárt. Roppant barátságtalan lépés. Ígérem, viszonozni fogom. Addig is arra biztatok minden középiskolást, olvassa el – igen, van benne szex, hetero- és homoszexuális is. Pont, mint az életben. Mondjuk nem kerültem épp rossz társaságba: egy szusszal az Íliászt (meg nagyjából az egész klasszikus irodalmat) és például A varázshegyet is betiltották.
Szóval hova tovább magyar és világirodalom? Írhatjuk újra a kultúrtörténetet? Lesz egy publikus és egy rejtett verzió? Ha a kolléga Nádas Pétert vagy Pilinszkyt tanít, feljelentik?
Pasolini, Tennessee Williams, Somerset Maugham, Jean Cocteau, Jean Jeunet, André Gide mind a tiltólistán lesznek? Hol a határ? Marad egyáltalán valaki? Ki viszi át a szerelmet?
(Borítókép: Jupiter és Callisto. Fotó: Heritage Art / Heritage Images / Getty Images)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!