Krisztina
18 °C
24 °C

Balerinák és balerek pózolnak a lebontott Balettintézet romjai között

TheArtAroundUs05
2021.06.27. 06:49

Van egy régi-régi kép, a Fortepan kincsei közé tartozik, elegáns férfiak kávéznak rajta öltönyben, cilinderben, nyilván bőséges borravalót adnak a pincérnek, aki ezüsttálcán, fehér szalvéta kíséretében hozza ki a gőzölgő feketéjüket. A századfordulón még nem voltak ezek a latték, macchiatók, cortadók meg kapuccsínók, az igazi férfi feketén itta a feketét. Hogy is tehette volna másképp? Ha a kép nem lenne olyan híres, talán senki nem tudná, ez a kávézó nem más, mint a későbbi Állami Balettintézet épülete, ahol Drechsler Béla tulajdonos, aki pedig csak a második üzemeltető volt 1899-től, oly tehetségesen vezette műintézményét, hogy az épületet nem MÁV Nyugdíjintézetként emlegették, mint aminek épült és ami üzemelt benne, hanem Drechsler-palotaként. 

Ez ám a kávéházi karrier! És akkor arról még nem is szóltunk, hogy idejárt Ibsen, Mahler, Puccini vagy Leoncavallo.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Andrássy úti Balettintézet, mely már se intézményileg, se épületileg ilyen formán nem létezik, mégis megléte óta mindenki ezen a néven emlegeti, kívül-belül Budapest egyik legszebb és leghangulatosabb épülete. Többször jártam benne és csak irigyelni tudtam az idejáró, balettpatkánynak csúfolt, valójában nagyon is csodált növendékeket, akik ilyen szépséges folyosói árkádok, kovácsoltvas korláttal futtatott gyönyörű lépcsőházak, neoreneszánsz díszítésű falak között töltötték iskoláséveiket.

Talán erre érzett rá az épület átépítését kivitelező DVM Group, amikor még a bontás-átalakítás utolsó pillanatában, a romok között fotósorozatot készített a Magyar Táncművészeti Egyetem jelenlegi növendékeivel, megsejtve, építészet és táncművészet találkozásából valami izgalmas dolog jöhet létre, ugyanakkor tisztelegve a táncművészet és az egykor idejárt, mára az intézmény meghatározó mestereivé, vezetőivé, tanáraivá vált növendékek előtt. Ez volt az alma matere is Volf Katalinnak, a közelmúlt magyar balettművészete kiemelkedő alakjának, az egyetem jelenlegi művészeti vezetőjének is, aki az intézmény részéről a projektet vezette, az attitűdöket, ötödik pozíciókat, emeléseket és spicceket beállította, a tanítványok romok közti szereplését irányította.

A művészeti ágak találkozásából olyan matéria jött létre, ahol 

építészet és tánc egymásba fonódik, egymást erősíti, sose hatottak romok még ilyen szépnek.

Persze ehhez nemcsak a növendékek, a légies mozdulatok kellettek, de Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek munkája is, mely még lebontási fázisában is magában rejti a profin túl az egyedit, ha a szó nem lenne elcsépelt, mondanám, a finoman romantikust is.

A MÁV Nyugdíjintézet bérházának tervére 1883-ban adták ki az építési engedélyt, 1886-ra állt a korai francia reneszánsz stílusában. Noha Lechner és köre a hazai szecessziót erősítette, volt azért átjárás a stílusok között. Lechner anno, mivel már állt az Ybl-féle Operaház, azt nyilatkozta, ha az Opera a királylány, akkor ő csak egy udvarhölgyet tervez, nem akar versengeni a nagy mesterrel, de mindenki tudja, az udvarhölgy sokszor szebb a királynőnél. Vagy ha nem is szebb, legalábbis titokzatosabb, rafináltabb, kecsesebb. Mindenesetre a két épület építészetileg, városképileg és művészetileg is bő évszázadig kiválóan rímelt egymásra, hiszen a végzős növendékek az Operaházban léptek fel, és jobbára oda is szerződtek.

1997-től, az épület privatizációjától kezdve mintegy ötévente röppentek fel az ilyen-olyan befektetőkről szóló hírek, melyeket csak homályosan lehetett a sajtóban is követni, ám már kezdetektől szállodát rebesgettek, úgy látszik, ez az a forma, mellyel rentábilissá lehet tenni egy felújított műemléképületet.

Most már bizonyos, az egykori Balettintézetből luxusszálloda lesz, egyetlen épülettel sem összekeverhető lépcsőházát gazdag vagy VIP-vendégek koptatják majd, az egykori vizsgahelyszínekből, ahol Kazimir Károly vizsgáztatott chansonokból és musikelekből, szállodai szobák és lakosztályok lesznek, és csak mi, hűséges városlakók tudjuk, mit rejtenek boltívei, árkádjai, oszlopai és falai. Ha csak a beruházó nem rak ki egy táblát a szálloda halljában arról, ki mindenki, a balettművészet milyen nagyjai nőttek ki innen.

A The Art Around us – Képek a volt Balettintézetből című szabadtéri installáció július 5-ig ingyenesen megtekinthetőek a Szervita téren.

(Borítókép:  Hargitay Oliver )