A pandémia sem fékezte meg a kocka diadalútját

Azt tudjuk, hogy világsiker lett A mi kockánk című könyv, hasonlóan a névadóhoz. Eddig hány országban, hány nyelven jelent meg?   

A kötet megjelenése óta a kiadás jogait 16 országban vették meg. 2020 őszén a magyar kiadással szinte egy időben angolul, németül és hollandul is megjelent, de pont a napokban került a boltokba a kínai verzió.

Hungarikumnak tartja a kockát? Szeptemberben, a Graphisoft Parkban tartott könyvbemutatón azt mondta: „A kocka egyetemes, főleg a hatása, nem kötődik egyetlen nyelvhez, a magyarhoz.”

A kocka egyik varázsa valóban az, hogy általános emberi tulajdonságokat testesít meg: a kíváncsiságot, a problémamegoldás képességét, a felfedezés csodáját. Ez nem köthető konkrét nemzethez, kultúrához.

És valóban: nyelvismeret sem kell hozzá: használati utasítás nélkül is rögvest világos a feladat, amint kézbe vesszük – ha a megoldás nem is…

Szeptemberben arcmaszkban érkezett a könyve sajtóértekezletére, most is hordja?

Nem, időközben megkaptam az oltást. És az aktív fertőzöttek száma, legalábbis mostanában, nem ad okot különösebb aggodalomra.

Hogyan értékeli az elmúlt másfélt évet, mennyit ártott a járvány a világnak és személy szerint önnek?

Én a szerencsések közé tartoztam: egyébként sem gyakran járok el itthonról, könnyebb volt elviselni a bezártságot. Dolgozni is tudtam a különféle számítógépes alkalmazásokon keresztül – bár ezt a találkozási formát nem sikerült megkedvelnem.

Volt-e valamilyen pozitív hozadéka a pandémiának ön szerint?

Természetesen volt, de hatalmas áldozattal járt a járvány, így nehéz felszabadultan gondolkozni a kedvező következményekről. Mindenképpen fontos tanulságokkal járt az elmúlt időszak mind társadalmi, mind egyéni szinten: jobban megismertük magunkat és egymást, mint valaha gondoltuk volna. Sokaknak kézzelfoghatóbb lett a tudományba vetett bizalom, miközben hirtelen megingott a korlátlan szabadság érzete.

Milyen a kapcsolata az AIT-vel, az Aquincum Institute of Technologyval? Tart-e manapság is kurzust a Graphisoft Parkban?

Igen, minden szemeszterben igyekszem megtartani a designkurzusomat, amihez kiváló, fiatal oktatókollégák aktív közreműködését is igénybe veszem. Persze az elmúlt időszak nem kedvezett a semester abroad programoknak, nálunk is elmaradtak az amerikai diákok, így az órák is. Remélem, szeptembertől újraindul az egyetemi élet.

Szeptemberben, a sajtóértekezleten az egyik újságíró megkérdezte, hogy Rubik Ernő tényleg magyar? A világban mindenkinek egyértelmű, hogy ön magyar?

Aki tud arról, hogy a kocka egy (még) élő ember alkotása volt, akinek a nevét is viseli, az feltehetően azt is tudja, hogy az illető magyar. De a kocka milliárdnyi ember kezében megfordult már – nagy részüknek minderről fogalma sincs.

A kocka középkorú, elmúlt 45 éves, ön most töltötte be a 77-et. Mit jelent önnek ez az évszám? Öregnek érzi-e magát, mert őszintén szólva nem tűnik annak.

Nehéz kérdés. Fiatalkoromban koravén voltam, így negyven-ötven évesen biztosan nem zavart még az idő múlása. De az is biztos, hogy még tíz éve is elképzelhetetlen távolságnak tűnt „nyolcvanévesnek” lenni. Most már belátható közelségbe került. Az aktivitásom ugyanakkor nem sokat változott az elmúlt húsz-harminc évben – az elmúlt néhány évben inkább szaporodtak is az elfoglaltságaim „A mi kockánk” könyv kapcsán. Most talán kissé csendesebb nyarunk van, de ki tudja, mit hoz a jövő?

Hol ünnepelte kedden a hetvenhetedik születésnapját? 

Budapesten, bár a hétvégét valószínűleg a Balaton mellett töltöm majd.

(Borítókép: Rubik Ernő. Fotó: Index)