Prieger Zsolt: Sosem akartunk backstage-huszárok lenni

Ez most hosszabb lesz. Dőljenek hátra, főzzenek egy teát, vigyázzanak vezetés közben. Mert egy podcast-felvezetőnek néha hosszabbnak kell lennie. Az arútluK podcastműsor vendége ugyanis olyan világot nyit meg előttünk, mondatonként egy-egy univerzumot, melyek létezéséről a lelke mélyén minden ember tud, ám csak kevesen merészkednek odáig, hogy kapuikon át is lépjenek.

Velünk és bennünk élő kultúra

Prieger Zsolt, az Anima Sound System alapítója olyan velünk élő valóságokról mesél, amelyek segítenek annak megértésében, hogyan is élünk mi saját környezetünkben; hogyan nem veszünk tudomást a nyilvánvalóról; miközben csak figyelni kellene másokra, meg kellene hallgatni mások gondolatait, még akkor is, ha nem ezt látjuk maguk körül, nem hoztuk magunkkal a másokra figyelés képességét.

Beszélgetésünk aktualitását egy lemezbemutató koncert adja, melyet a nagyérdemű ma este, 2022. április 2-án hallhat Budapesten, a Magyar Zene Házában. S mindjárt itt az első kérdés:

Válasz persze van. Prieger Zsolt meg is adja nekünk, és a beszélgetés lényegében innentől kezdve, vagyis mindjárt az elején átlényegül, és sokkal több lesz szimpla lemezbemutató beszélgetésnél:

A Szomnakuno régóta pörög az agyamban. A cigányok ezt mondják arra, aki arany, aranyos. Egyébként ez egy férfi szó, egy fiú szó, de az arany mint szimbólum végigmegy a lemezen.

Prieger Zsolt találkozása a cigány kultúrával gyerekkorára vezethető vissza, a szombathelyi évekre, és újságírói pályafutásának is meghatározó részévé vált mindjárt pályájának elején. Holokauszt-túlélő romákkal eljutott Dachauig is.

Zsolt azt mondja, a cigányság kultúrája a magyarság kultúrájának része, és ez akkor is így van, ha sokan ezt nem akarják vagy nem tudják észrevenni. Erről olyan nyíltan, átéléssel és őszinteséggel beszél, hogy tudható, megélt, átélt, megtapasztalt találkozások sokasága húzódik mögötte. Számára ez politika, de a szónak nem abban az értelmében, amilyenné már a politika szó és politikai cselekedetek többsége vált, hanem

• a kultúra politikája,
• a együttélés politikája,
• a másik meghallgatásának politikája, 
• a másik tiszteletének politikája,
• a másik megismerésére tett szándék politikája.
• a nyelv, a hagyományok ápolásának politikája.

Prieger Zsolt summázva ezt így foglalja össze, nagy Hával: 

A teljes beszélgetés itt meghallható, ehhez nem kell mást tenni, mint kattintani a lejátszógombra.

Hit, remény, intimitás

Prieger Zsolt sokoldalú személyiség, legújabban az újságírás és a szakralitás egységét tanítja egyetemistáknak, főiskolásoknak,  és a hitről úgy beszél, mint intimitásról, de olyanról, amelyről szívesen beszél.

A hitről, a spiritualitásról azt tartja, hogy azok elcsépelt szavak és fogalmak, ez még kevés ahhoz, hogy mindezek értelmét megértsük. Azt vallja, hogy a szeretet nem más, mint figyelem, az Isten pedig nem más, mint energiaáramlás. Merthogy megélni Istent, az a valami, az a kihívás.

A beszélgetésnek ennél a pontjánál aztán előkerül minden, isten, cigány, konzervativizmus, baloldalizmus, liberalizmus, s még az is, hogy a 

És előkerül Tamás Gáspár Miklós, a kereszténység, Dél-Amerika, szekértáborok világa, a buborékok feszülése, a szubjektivizmus.

Ilyen magasságok után a beszélgetés visszatér az Anima Sound System zenei világához. És Törőcsik Franciskához, aki immár a zenekar része, s aki meghozza a színpadi világot, beleillik az irodalomba, megül a kották vonalán. Mert így lesz ismerkedésből zene, a zenéből irodalom, abból meg maga az élet.

A Szomnakuno tehát szivacslemez, amely mindent magába szív, hatást és impulzust, világnézeteket és kimondatlan szavakat, elektronikus hangzást és kórusművet.

A beszélgetésből az is kiderül, hogy Prieger Zsolt miért szeret beszélgetni azokkal, akik a világot egészen máshogyan látják, és az is, hogy miért szerez popzenét, s hogy a színházhoz és a filmkészítéshez miért nincsen türelme.

Aki pedig azt is szeretné meghallgatni, milyen is az Anima Sound System legújabb szivacslemeze, az itt most ezt is megteheti.

Aki pedig nem hallotta az arútluK előző adását, az ide kattintva megtudhatja, milyen volt a világ még akkor, amikor Will Smith nem pofozta fel Chris Rockot a 94. Oscar-gálán.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)