Még az egyéjszakás kalanddal is át lettünk verve

További Kultúr cikkek

A második novellagyűjteményével jelentkezik Rényi Ádám, miután az előző, az Osztálytalálkozó című kötet nagy sikert aratott. A bezzeggyerek szintén a 21. Század Kiadó gondozásában, az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg.

Már az elején sejtjük, hogy valami nem stimmel. Itt valami történni fog, még nem tudjuk, hogy mi, de valami ki fog derülni, le fog lepleződni, egyáltalán nem úgy lesz, ahogy azt mi gondoljuk, mert a baljós előjelek ellenére sem merjük (még) másképp gondolni. Csak hagyjuk, hogy az írások (novellák, karcolatok, humoreszkek) szerzője az orrunknál fog vezessen minket.

Pedig ott van a megoldás, majd kiszúrja a szemünket, az író mindig elénk tesz valami lényeges információt, csak össze kellene raknunk, mint egy krimiben. De hát, ugye, ha már beakasztottuk a fogaskerekeket, és ráállt az agyunk egyfajta trackre, akkor abból nem és nem engedünk.

Ez a gondolkodási mechanizmus mellesleg azt is leleplezi, miért működnek a modern marketingmódszerek, miért sétálunk bele önként és dalolva a csapdába.

Mert hogy is van az, hogy a címadó A bezzeggyerek ragyogó karriert befutó szereplője soha nem jelenik meg az anyjánál? Nem tudjuk, de azért szorongunk a saját tökéletlenségünkön rendületlenül, már csak úgy megszokásból is. Együtt várakozunk alázatosan A szabadulás napja című írásban Györggyel, aki nem is kérdés, honnan szabadul hátizsákkal, karpereccel egy kék inges nő pattogó vezényszavaira, és hiába tűnik fel már korábban egy napbarnított, bermudanadrágos férfi, nem akarjuk elhinni, hogy még annál is nyomasztóbb helyről készül távozni, mint amire gondoltunk. Az Örökség című novellában pedig egy pillanatra átsuhan az agyunkon, hogy a történet kezdetén Nigériában vagyunk, de ugye nem az fog történni, ugye nem…

Az elvárások rabságában

Ahogy Rényi Ádám előző könyvében, az Osztálytalálkozó című novelláskötetben, a történetek itt is mintha hátulról indulnának. Van egy önmagában véve egyértelmű vég, na de hogy miképpen jutunk odáig, mi volt vagy mi lehetett volna előtte, azt az író jó nagy vargabetűvel rajzolja elénk, mi pedig jól el is tévedünk.

Az írások végén aztán nagyon nevetünk, van, hogy megkönnyebbülve, van, hogy keserűségünkben, viszont mindenekelőtt is magunkon, hogy mennyire könnyen átverhetők vagyunk. De hát miért is ne lennénk azok, ez már a történelmi gyökereinkből is következik, manapság pedig csak szeretnénk azt gondolni, hogy szabadon és jólétben élünk, valójában az elvárások és a fogyasztói társadalom rabjai vagyunk. Nem akarjuk elhinni, meghallani az egészen nyilvánvalót sem, mint A hosszú élet titka Emi nénije, mert az utolsó pillanatig küzdünk és kapálózunk, és ez – a sokat megélt generációk tudják jól – néha bejön.

Szóval érdemes időnként balgának, süketnek, kelekótyának tettetni magunkat, mert ez is lehet a túlélés záloga.

És minderre van két-három oldalunk, pedig sokszor tovább is húznánk az időt, elodázva a csattanót.

Ahogy az Egyéjszakás kaland olvasásakor. Egy egyéjszakás kaland miről másról is szólhatna, mint… de arról nem szólhat. Vagy mégis? De miért emlegeti ennyit az apját? Persze minden a tervek szerin alakul, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szóval itt is csak arról lehet szó… vagy mégsem? Nem, még nem akarjuk megtudni az igazságot, olyan jó belefeledkezni abba a történetbe, ami a saját fejünkben fut…

Nyaraláshoz kitűnő választás A bezzeggyerek, két csobbanás között is lehet olvasni, garantált felüdülést okoz. És elkezdhetjük ugyanolyan szemmel nézni a körülöttünk nyaralókat, mint Rényi Ádám, kitalálhatunk sztorikat köréjük, de már az is rendkívül szórakoztató, ha megfigyeljük a szokásaikat, a mozgatórugóikat vagy a saját, ezzel kapcsolatos frusztrációinkat. S közben ott húzódik a háttérben az életünk, a gyerekkorunk, ismerős márkákkal és helyszínekkel. Ha pedig valaki arra kíváncsi, ki az a Kossuth-díjas színművész, akinek a testében egy reggel az igyekvő irodista ébred, nos, az is választ fog kapni a kérdésére.