Csák János első nyilvános szereplésén szövetségesének nevezte L. Simon Lászlót

„Hölgyeim és uraim, nem bolondultunk meg” – kezdte megnyitó beszédét L. Simon László. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója arra utalt, hogy a Danubia Zenekar rézfúvós kvintettje a karzaton nem azért játszott a magyar kulturális élet szép számban meghívott képviselői számára szovjet indulót, mert ez lenne az elvárás („azok az idők már elmúltak”), hanem mert a magyar történelem vészterhes időszakát és az abban szerepet játszó „negatív figurák” hagyatékát is fel kell dolgozni. Ilyen tárgy Kádár Jánosnak a Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig című kiállításon látható íróasztala és kitüntetése, illetve Rákosi Mátyás dohányzógarnitúrája is.

Morális kaland

L. Simon László örömét fejezte ki, hogy végre újra van önálló minisztériuma a kultúrának, („ezt már sokan vártuk”), és

igaz, az Indexnek korábban úgy nyilatkozott , hogy „a kultúra pozíciói nem lesznek erősebbek, ha önálló minisztériuma van”.

Üzenetértékűnek nevezte továbbá, hogy Csák János kulturális és innovációs miniszter első nyilvános útja a Magyar Nemzeti Múzeumba vezetett. Ez kétségkívül L. Simon László érdeme is, aki ezt el tudta érni, és aki most sem felejtette el hangsúlyozni, hogy – miután felépült a Magyar Zene Háza, megerősödött a Magyar Művészeti Akadémia – a továbbiakban remélhetőleg nagyobb figyelem jut a közgyűjteményekre, és sor kerül a Magyar Nemzeti Múzeum felújítására is.

Csák János beszédében örömét fejezte ki, hogy egy olyan múzeum kiállítását nyithatja meg, amelynek vezetője korábban kulturális államtitkár volt. Mint mondta, 

és olyan intézkedésekre is felhívta a figyelmét, amelyekre neki már nem volt ideje, ezek után pedig nagy szövetségesének nevezte a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját.

Beszélt arról is, hogy újra van olyan minisztérium, amely nevében viseli a kultúrát, méghozzá az első helyen.

A kultúra a másik emberről alkotott képünk, emiatt ismerjük el az emberi méltóságot és ezért becsüljük a másik embert. Ha ezt feladjuk, akkor mindent fel kell adunk.

Szerinte a Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig című kiállítás az emberről alkotott képünk tükre, egyben morális kaland.

Katona Tamás portréja

A tárlat azokat a műtárgyakat vonultatja fel, amelyek az elmúlt tizenkét évben kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Rengeteg festmény és régészeti lelet mellett legújabb kori történelmünkből is látható egy-két darab.

És valóban látható az 1956-ban ledöntött és a forradalmárok által feldarabolt Sztálin-szobor bal füle, bár az időben legújabb tárgy valószínűleg Katona Tamás történész, az MDF egykori országgyűlés képviselőjének portréja. (Ezen a kiállításon most nem láttuk sem Orbán Viktor hátizsákját, sem Kubatov Gábor országgyűlési képviselői igazolványát, amelyekről L. Simon László a már említett interjúban beszélt.)

Mindemellett megújult a múzeum fogadótere, a bejárattal szembeni kávézó kényelmes foteljeiben az is leülhet és fogyaszthat, aki nem vált belépőjegyet, és az újonnan megnyitott múzeumshopba is betérhet. Ott pedig a bögréken, kulacsokon, kendőkön valóban a koronázási palást motívumai láthatók, ahogy a múzeum megújult logójában is.

(Borítókép: Csák János. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)