Ha a rendezőn múlik, Korda Gyuri éjszaka is követi a vízisíző Vajna Timit

Tele volt a B 204-es tanterem a MOME második emeletén, amikor óvatosan besurrantunk az ajtón. A látogatást előre megbeszéltük Csupó Gáborral, az ötszörös Emmy-díjas animációsfilm-rendezővel és producerrel, továbbá Kollarik Tamással, a Csupóról írt életrajzi könyv, A Pannónia Stúdiótól Hollywoodig című, kedden bemutatott munka társszerzőjével, a tanóra moderátorával.

Kelet-európaiak, sőt ha lehet, magyarok

Már javában tartott az interaktív foglalkozás, amelyre nem sokkal utánam megérkezett Fülöp József, a MOME rektora is. Ekkor éppen arról beszélt a hollywoodi legendának számító Csupó Gábor – aki szombaton töltötte be a hetvenet –, hogy amikor a kétezres évek közepén a Nickelodeon létrehozta saját animációs stúdióját, a Klasky Csupo is kénytelen volt beszüntetni beszállítói tevékenységét. 

Fájó döntés volt, 700 munkatársamat kellett elbocsátanom, olyan volt, mintha a karomat vágtam volna le! Muszáj volt, mert nem volt tovább – idézte fel Csupó a kénytelen-kelletlen eldöntött leépítés borzalmait.

Csupó mindig is szívesen alkalmazott kelet-európai, ha lehet, magyar munkatársakat.

De nem azért, mert magyarok voltak, hanem mert jók

– emelte fel a mutatóujját. Így került a Klasky Csupo kötelékébe Fellner István és még sok más tehetséges rajzoló.

Az egyik diák megkérdezte Csupót, hogyan került a stúdiójába Igor Kovaljov, a zseniális szovjet-orosz rajzoló, rendező és producer, aki eleinte szovjet állami filmkészítő vállalatoknál dolgozott, többnyire Kijevben, majd 1988-ban megalapította az első magán animációsfilm-gyártó cégét. Csupó 1990-ben találkozott Kovaljovval az ottawai fesztiválon, meg is beszélték, hogy a rendező kimegy az Egyesült Államokba. Kovaljov azonban olyan feltételt támasztott, amit hite szerint Csupó majd nem fog tudni teljesíteni: magával akarja vinni mind az ötven munkatársát!

Kovaljov, a zseniális orosz

Kovaljov meglepetésére Csupó igent mondott, és garantálta, hogy mind az ötven szakembert felveszi a Klasky Csupo stúdióba. És a következő évben, három héttel az augusztusi kommunista puccs előtt Kovaljov és csapata megérkezett Los Angelesbe. A többi – a Jaj, a szörnyek! és a Fecsegő tipegők – már történelem.  

Nekem nagyon bejött Igor absztrakt világa, művészileg teljesen egyetértettem vele, de meg kellett értetnem vele, hogy a filmeket eladhatóvá is kell tennünk. Nem volt könnyű dolgom, mert nem akart engedni a művészi szabadságából, de végül zöld ágra vergődtem vele. A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt: Igor egyénisége félreismerhetetlen a filmjein, ugyanakkor piacképesek is lettek, óriási sikert arattak, kasszasikert is, természetesen – mondta Csupó.

Aki ismét hangsúlyozta, amit kedden, a könyve bemutatóján is többször elmondott: neki az az igazi tehetsége, hogy felismeri a tehetségeket: „Az én kezem alatt nálamnál sokkal tehetségesebb emberek is dolgoztak, például Fellner Pityu, de belőlük hiányzott az üzleti érzék, ami bennem megvolt. Ebben rejlett az én tehetségem.” 

Alap a jó forgatókönyv

A továbbiakban Csupó arról beszélt, mennyire fontos egy film sikeréhez a jó forgatókönyv, ezért is alkalmazott tehetséges forgatókönyvírókat. Jó forgatókönyv nélkül lehetetlen jó filmet készíteni. Ha nem jó a sztori, akkor nincs, ami elvigye a filmet. Azt mondta, csak nagyon kevés kivételt tudna említeni.

Azért mégiscsak talált egy világhírű példát, az An Elephant Sitting Still című kínai alkotást, aminek nincs is magyar címe. Ezt egy Hu Po nevű, 29 éves kínai fiatalember rendezte, és a filmnek nem volt sztorija, tulajdonképpen a sivár kínai életet ábrázolta. A film három és fél órás volt, mondta Csupó, és a producer, Vang Hsziao-suaj azt akarta, hogy Hu vágja meg kétórásra, különben nem mutatja be. A fiatalember azonban azt felelte, ha csak egyetlen kockát is kivág a filmből, az már nem lesz ugyanaz. Végül Hu nem bírta a rá nehezedő nyomást, kiugrott az ablakon. Öngyilkos lett.

Az alkotást ezek után mutatták be 2018-ban a berlini fesztiválon, és a siker frenetikus volt, a Rotten Tomatoes a lehetséges 100-ból 96 pontot adott rá, példátlanul magas pontszámot. 

A tanú, A besúgó és Ruben Brandt, a gyűjtő

Megkérdezték Csupót, melyik filmet tartja az utóbbi évek legjobb magyar alkotásának. A rendező félreértette a kérdést, és A tanút nevezte meg, mert úgy értette, a hallgatók minden idők legjobb magyar filmjére kíváncsiak. Közben kiderült, hogy személyesen is kötődik Bacsó Péter alkotásához.

Amikor tekercshordozóként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, még a hetvenes évek elején, A tanú dobozban volt, nem lehetett bemutatni. Egy alkalommal szóltak neki, hogy vigyen be néhány tekercset a vetítőterembe, mert Matolcsy György, az igazgató meg akarja nézni. Csupó belopódzott a vetítőbe, és egy lyukon át kukucskálva nézte a filmet, történetesen A tanút.

Hülyére röhögtem magam, a vetítő rám is pisszegett, hogy maradjak csendben, mert ki fog derülni, hogy engedély nélkül nézem...

– idézte fel az ötven évvel ezelőtti sztorit Csupó.  

Aztán persze tisztáztuk a művésszel, hogy frissebb filmekre gondolunk, erre A besúgót, az HBO Maxon sugárzott Szentgyörgyi Bálint-sorozatot említette. Csupó nem tudta, én mondtam neki, hogy a streamingszolgáltató nem készíti el a széria folytatását, mire értetlenségét fejezte ki, hiszen, mint mondta, nagyon is kívánkozott a folytatás, és a közönség is várta.

Az animációsfilm-kategóriában a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmet említette, amely ugyan Milorad Krstić szerb alkotó animációs thrillere, de Magyarországon készült. A továbbiakban még szó esett arról, hogy mára teljesen átalakult az iparág a már említett streamingszolgáltatók megjelenése és domináns szerepe miatt. A szakember ismertette a trendet is, hogy Amerikában ma már az a módi, hogy a Netflix és a többi konkurens fejvadászai az egyetemekről kimazsolázzák a tehetséges diákokat, akikből jó forgatókönyvírókat faragnak, és már diákkorukban leszerződtetik őket.

A diákok – most a MOME diákjairól beszélek – sohasem tartoztak a szívbajos kategóriába, ez akkor derült ki, amikor egyikük rákérdezett Csupónál, hogyan is csúszott be nála a Pappa pia című 2017-es film, aminek ő volt a rendezője. 

Andy Vajna – aki inkább volt üzletember, mint művész – éveken át kapacitált, hogy rendezzek itthon egy filmet, és folyton ígérte, hogy olyan forgatókönyvet fog letenni elém, ami bombasiker lesz – emlékezett Csupó mosolyogva. –  Hát ez a forgatókönyv a Pappa pia szüzséje lett... Hozzáláttam, nem is lett volna baj, mert én szándékaim szerint paródiát csináltam volna belőle, de Andy mindig közbeszólt, amikor el akartam menni az abszurd felé.

Hogyan ment félre a Pappa pia

Szóval a filmnek muszáj volt „komoly” vígjátéknak lennie. Amúgy kasszasiker lett, a kritika viszont alaposan lehúzta. Csupó azt is elárulta, miért.

Mert Andy belecsempészte a filmbe Timit, a feleségét. Timi épp akkor tanult vízisízni, és be kellett rakni egy olyan jelenetet, hogy Korda Gyuri vezeti a motorcsónakot, észreveszi a Dunán vízisíző Vajna Timit, és követi a motorcsónakkal, mert nem tudja levenni a szemét a popsijáról. Na, én ezt el akartam vinni az abszurd irányába úgy, hogy közben leszáll az este, de Gyuri még éjszaka is megy a motorcsónakkal a sötétben is síző Timi után. Hát Andy ezt nem engedte, sőt tudtomon kívül még nem is úgy vágta meg a filmet, ahogy én akartam volna.

Hát így lett a filmből az, ami. Csupó és Andy amúgy nagyon jó barátok voltak, és azok is maradtak. Csak ez a Pappa pia... 

A diákok vastapssal honorálták Csupó Gábor interaktív, egyszerre tanulságos és szórakoztató történetekkel színesített előadását, amiből többet tanultak az animációsfilm-készítésről, mint máskor egy egész szemeszter alatt. 

(Borítókép: Csupó Gábor. Fotó: Nagy Tamás / Index)