Október 20-ától látható a mozikban Jankovics Marcell Toldi című egész estés animációs filmje. Hétfőn sajtóvetítés keretében mutatták be a 108 perces alkotást, hol máshol, mint a Toldi Art Moziban, majd a vetítést követően az Indexnek alkalma volt beszélgetni Csákovics Lajossal, a film társrendezőjével.
Aki ismeri Jankovics Marcell életművét, aki látta a tavaly májusban elhunyt, Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író ikonikus animációs filmjeit – a János vitézt, a Fehérlófiát, Az ember tragédiáját vagy a legendás sorozatokat, a Gusztávot vagy a Magyar népmeséket, amelynek a zenéje átment a popkultúrába is, ahogy arról a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon magunk is meggyőződhettünk –, az nagyjából tisztában volt azzal, hogy mire számíthat, amikor beül a Toldi moziba a Toldira.
A hihetetlenül magas színvonalon kivitelezett, a magyar népművészet kép- és színvilágát felvillantó, Arany János eredeti szövegéhez hű alkotásra, amelytől azonban ne várjunk semmiféle formabontó, avantgárd stílusbravúrt. És a Toldi maradéktalanul hozza is azt, amit ígért, amit az Arany János Emlékévben, 2017-ben, amikor a film alkotói elnyerték a pályázaton a Toldi elkészítéséhez szükséges 800 millió forintot, vállaltak.
A film végigveszi Arany János elbeszélő költeményének mind a tizenkét énekét az Előhanggal együtt, Széles Tamás színművész narrációjával. Mi tagadás, az ember olykor kissé elnyújtottnak érzi a történetmesélést, de hát az alkotók ragaszkodtak Arany művéhez, az pedig – ilyen hosszú... Persze szó sincs arról, hogy unalmas lenne a mozi, de napjainkban annyira hozzászoktunk A Simpson család vagy a Ruben Brandt, a gyűjtő zsánerű, helyenként groteszk figurákhoz, hogy már szinte furcsa a klasszikus animációs film.
Pedig Csákovics Lajosnak, a Toldi társrendezőjének még a Ruben Brandthoz is volt némi köze, ahogy az a vele készített interjúból kiderül.
Igaz, hogy volt némi köze a Ruben Brandt, a gyűjtő című, majdnem Oscar-díjas filmhez?
Igen, de az abszolút Milorad Krsztics érdeme, valamint László Marcellé, no és Maticska Zsolté, aki a Toldiban is kulcsszerepet játszott, a Jankovics Marcell előtt egy évvel elhunyt Richly Zsolt szerepét vette át. Jankovics Marcellt nagyon megviselte Zsolt halála, ők nagyjából egyidősek voltak. Marcellt amúgy is foglalkoztatta a halál kérdése, de miután Zsolt eltávozott közülünk, az ő halála állandó téma volt a beszélgetéseinkben.
A stáb hogyan dolgozta fel Jankovics Marcell tavaly májusi halálát?
Munkával. Ez most frappánsan hangzik, de tényleg így történt, mert Marcell halála sokkoló volt. A váratlansága miatt.
De tavaly májusban a film már készen volt, nem?
A sorozat, amit a Duna Televízió mutatott be tavaly ősszel, az kész volt, de az egész estés Toldival csak idén augusztusban készültünk el. A sorozat elkészült, és Marcell már a pályázatban megírta, hogy ő szeretne egy moziváltozatot is. Ezután volt egy egész rövid pihenőidő, amikor még nem folyt akkora intenzitással a munka, mert arra vártunk, hogy a Nemzeti Filmintézetnél elnyerjük a pályázati pénzt. Tudniillik az egész estés filmre külön kellett pályázni. De közben azért dolgoztunk is, összevágtuk az animaticot, vagyis az előzetes nyers változatot, az előszerkesztett filmet. Ebben már benne volt sok jelenet, amit Marcell pluszként hozzá szeretett volna tenni. Sajnos a végleges gyártásban már nem tudott részt venni.
Alaposan felkészültem a filmből, nemcsak a tizenkét részes sorozat nagy részét néztem meg, de meghallgattam Básti Lajos lebilincselő előadásában az egész Toldit is. Azért felfedezhető némi különbség a sorozat és a nagyfilm között, jól érzékelem?
Ég és föld a kettő. Tegnap este egy irodalomtanár, aki tavaly már használta az osztályában a sorozatot az oktatáshoz, azt mondta, össze sem lehet hasonlítani a kettőt.
Lehet vagy érdemes-e összehasonlítani a kettőt? Mármint úgy, hogy az egyik jobb, mint a másik?
Fellengzősen hatna, ha felmagasztalnám az egész estés mozit, ezért azt mondanám, hogy más a funkciója a sorozatnak, és más a nagyfilmnek. A sorozat – mivel tízpercenként megszakad, eddig tart egy-egy epizód – mindig kizökkenti az embert az élményből. Ezért ez inkább egy oktatási segédanyag. Annak viszont nagyon jó, a gyerekek élvezik, rögtön értik, hogy mit olvasnak.
De csak a nagyfilm engedi a nézőnek, hogy a látvány beszippantsa. Ha első látásra nem is tűnik fel, de nagyon sokat hozzátettünk a sorozat részeihez, és valamit el is hagytunk. Rengeteg új jelenet van, és sokat újra is animáltunk. Digitális utómunkában végigmentünk az egészen. Például a sorozatban, amikor jön Laczfi nádor serege, akkor nem poros a ruhájuk. Amit utána leporolnak és lemosnak magukról a válúnál. Erre nem volt kapacitásunk, amikor a sorozatot készítettük.
És a nagyfilmnél fáradságos munkával porossá kellett tennünk a ruházatot, hogy legyen mit lemosni magukról. Ilyen apróságokra is figyelnünk kellett.
Továbbá új eleje és vége főcímzenét írt Selmeczi György, meg új témákat is beiktatott. Neki a zsigereiben van ez a XIX. századi romantikus, kicsit operás világ, ami nemcsak az én szívemhez áll közel, hanem Arany korához is. Egyébként Selmeczi a Toldi zenéjéből készített egy zenekari szvitet, amelynek most két hete volt a bemutatója a Zeneakadémián a szerző 70. születésnapján. És újrakevertük a hangot, mozihangzást kapott.
Nekem nagyon tetszettek a gegek! Amikor a ló megeszi a kislány virágokból font koszorúját, vagy a folyami rákok tapsra fakadnak az ollójukkal, midőn Toldi átugorja a Dunát.
Marcell tudatosan próbálta felfedeztetni a nézőkkel, hogy Aranynak volt humora.
Volt bizony!
És ez erősen érezhető a Toldiban is, csak talán éppen az archaikus nyelvezet miatt nem mindig jön át, hogy ott bizony humorizál a költő. Ezek a gegek már Jankovics saját képi poénjai, de mindez hangulatában abszolút belesimul a Toldiba.
Hát persze, a Toldi nem egy tragédia, miért ne lehetne belecsempészni egy kis humort?
Mondjuk Mikolának, a cseh vitéznek elég nagy tragédia... De őt nem szeretjük, és nem sajnáljuk.
Önnek nem okozott gondot Jankovics Marcell munkáját befejezni?
Egy szakmabelinek tudnia kell különböző stílusokban dolgozni. Az animáció amúgy is alkalmazott művészet, nekünk a rendező elképzeléséhez kell alkalmazkodnunk. Ha jók vagyunk a szakmában, akkor meg tudjuk csinálni. Ha nem, akkor rendezővé kell avanzsálnunk, mert akkor rá tudjuk erőltetni a munkatársainkra az ízlésvilágunkat. Marcell bármilyen stílusban képes volt dolgozni, amit éppen a feldolgozandó anyaghoz alkalmasnak tartott.
Tinédzserkorom meghatározó rajzfilmélménye volt a Sárga tengeralattjáró, Heinz Edelmann korszakos alkotása...
Marcellnek is.
Örülök, hogy ezt mondja, mert a Jankovics-filmeket nézve mindig beugrik egy-egy motívum a Yellow Submarine-ból.
Hogyne, természetesen. A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje animációs filmművészetének nagyon erős vizuális lökést adott az a film, amely a hippikorszak életérzését vitte filmvászonra.
Marcell sohasem tagadta, hogy ez a film óriási hatással volt a János vitézre.
De nemcsak arra, hanem a csupán valamivel későbbi Kérem a következőt! című frenetikus sikerű sorozatra is. Nézze meg a Nepp József és Ternovszky Béla rendezte széria első két évadát! Abszolút tetten érhető a figurák megfogalmazásában, a háttérben, mindenütt a Sárga tengeralattjáró hatása. Sőt, talán még erősebben, mint a János vitézben.
Magamról tudom, hogy akkoriban senki sem tudta kivonni magát a mozi hatása alól.
De nem is akarták. Ezek az alkotók akkor voltak fiatalok. Persze Ternovszky Macskafogója már egészen más, az jó tíz évvel később készült, az egy gengszterfilm-paródia volt. Ott ez nem is lehetett cél.
Mit jelent az, hogy kivitelező rendező?
A sorozatnak voltam a kivitelező rendezője, a mozifilmnél társrendező a titulusom. Nos, az volt a dolgom, hogy Jankovics Marcell válláról levegyem azokat a terheket, amiket ő nem kívánt magára venni. Gyakorlatilag a jelenetkiosztástól kezdve a jelenetelfogadásig minden az én dolgom volt, úgyhogy Marcell egy idő után saját magát már átvevő bizottságként aposztrofálta.
Nagy szerencsém volt, hogy simulékonyan tudtunk együtt dolgozni. És persze a végén mindent megnézett, megtette az észrevételeit, még javítottunk is, de hála istennek olyan sokat nem kellett. A stábtagokkal nekem volt szoros munkakapcsolatom, jóllehet a Covid kirobbanásáig ő is nap mint nap ott volt a forgatáson.
Önnek hány éves munkája van a Toldiban?
Ahogy a stáb túlnyomó többségének is: bő négy évem van benne. 2018 májusában álltunk neki a gyártásnak. Marcell azért sem tudott annyira intenzíven részt venni a rendezésben, mert közben már folyt a sorozat gyártása. A kettő átfedte egymást. Ő még a forgatókönyveket rajzolta, havonta egy rész forgatókönyvével készült el. 2018 decemberére készült el a tizenkettedik ének forgatókönyve, holott akkor már május óta gyártottunk. És mellette ott volt neki a Magyar Művészeti Akadémia alelnöksége, továbbá könyvet is írt a bibliai jelképrendszerekről, amely most fog megjelenni.
Azt tudja, hogy a Magyar népmesék mennyire beivódott a popkultúrába? A 2016-os futball-Eb-n a szurkolóink annak a főcímdalát énekelték, ahogy azt az Index is megírta.
Hát ez nagy dicsőség nemcsak Marcellnek, hanem Gryllus Dánieléknek is. A Magyar népmesék egyébként hasít külföldön is, Kínában játsszák mandarin nyelvű képaláírással, és imádják.
Lehet valami közös a magyar és a kínai néplélekben.
Népzenei szinten bizonyított a rokonság. Végtére is mindketten Ázsiából származunk... Most készül egyébként kétféle változat az angol feliratból, egy egyszerűbb és egy szöveghű, tudniillik fesztiválokra is viszik a Toldit. De ez már nem az alkotók kompetenciája.
Erről Mikulás Ferencet, a Toldi producerét kérdeztük.
A Nemzeti Filmintézet, amely a támogatást adta az egész estét betöltő filmhez, szerződésben kikötötte, hogy a forgalmazással ők foglalkoznak. A Magyar Televízió pedig a másodlagos értékesítés jogait, többek között a merchandising jogokat birtokolja, úgyhogy az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem a Kecskemétfilm Kft. rendelkezik ezekkel, tehát nem tudjuk, milyen fesztiválokra nevezik be a Toldit. A film 800 millió forintot kapott, eredetileg egymilliárdot különített el a lehetséges ötmilliárdból Áder János, az Arany János Emlékbizottság elnöke, de velünk már 800 millióról kötötték a szerződést, 200 millió menet közben áfaproblémák miatt elveszett. De ennyiből is ki tudtuk hozni a filmet.
(Borítókép: Csákovics Lajos. Fotó: Nagy Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
