Egy nemzetgyilkosság anatómiája – dokumentumfilm készült Trianonról

Amennyiben elfogadjuk a magyar nyelv értelmező szótárában található meghatározást, miszerint a propaganda szó annyit tesz, mint „eszméknek, tanoknak, nézeteknek, politikai elméleteknek szóban v. írásban, ill. más módon (rádió, film stb. útján) való céltudatos, tervszerű hirdetése, megismertetése és terjesztése, népszerűsítése”, akkor kimondhatjuk, hogy a Béke – A nemzetek felett című dokumentumfilm megfelel ezeknek a kritériumoknak. Tételesen sorolja fel, mire alapulnak mindazon „nézetek, eszmék és politikai elméletek”, melyek szerint a Magyarország területének és lakosságának kétharmadát az anyaországtól elcsatoló békeszerződés történelmileg, morálisan és politikailag is igazságtalan volt.

A filmben olyan részletekre is fény derül, hogyan és miért internálták a Párizsba érkező magyar delegációt 1920. január 7-én. Elemzi annak okait, miért fogadta el az európai közvélemény a nemzetcsonkítást.

Az előzményeket, eseményeket és rengeteg elfeledett vagy kevéssé ismert, ám megdöbbentő tényt magyar és francia történészek sorolják és kommentálják tárgyilagosan. A szakemberek által ismertetett és bizonyos részeiben színészek által meg is elevenített eseményekből bontakozik ki egy nemzet sorstragédiája. Történetesen a magyaroké.

A film készítői elkerülték a téma feldolgozásának legnagyobb csapdáját – senki sem kiabál, zokog vagy vádaskodik. Magyarország történelmének legnagyobb megpróbáltatásáról csöndben, határozottan, tényszerűen számol be, és ettől válik megrendítő erejűvé a szembesítés.

Magyarországról, amellyel korábban kifejezetten rokonszenvezett a francia közvélemény, a XX. század első évtizedében már az a kép alakult ki, hogy elnyomja a nemzetiségeket – kezdi elemzését egy szimpatikus francia történész asszony.

Ezután arról a történelmi tényről is szó esik, hogy a szláv „lobbisták” már a világháború kitörése előtt járták a Monarchia nemzetiségek által lakott részeit, és folyamatosan bombázták a nyugat-európai értelmiségi, politikai köröket azzal a panasszal, hogy a magyarok elnyomják őket. De  – teszi hozzá az egyik magyar szakértő –, semmiféle írásos nyomát sem találni annak, hogy akár Tomás Masarykban, a későbbi Csehszlovákia első elnökében, vagy Edvard Benesben, aki a párizsi béketárgyalásokon a csehszlovák állam külügyminisztereként vett részt, az első világháború előtt is felvetődött volna az igény, hogy a háború után Magyarországtól elcsatolt területeket egy jövőbeli cseh állam részének tekintsék.

Masaryk egy politikai írásában 1908-ban még arról írt: nem hisz abban, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnhetne, hiszen ez olyan erős gazdasági egység, amely „nekünk, cseheknek is megfelel”. A világháború kitörésekor a szlovák politikusok sorra jelentették ki, hogy hűséges fiai a Monarchiának.

Győztesek és vesztesek

Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia tagállamaként vett részt a világháborúban. 1918. november 3-án a vert helyzetben lévő birodalom megadást kért az olaszoktól, akik a szövetséges legfelsőbb parancsnoksággal egyeztetve megszabták feltételeiket. Olaszország és a Monarchia képviselői november 3-án írták alá a fegyverszüneti egyezményt.

A román politika szerencsésebben vette a történelmi kanyarokat. Az addig semleges román kormány 1916 nyarán felajánlotta csatlakozását az antanthatalmakhoz, majd hadat üzentek az Osztrák–Magyar Monarchiának. Hadseregük be is nyomult Erdélybe, ám amikor a bolgárok megtámadták őket, megtorpant az erdélyi hadjárat. Az orosz helyzet 1917-es gyökeres átalakulása után a román kormány fegyverszünetet kért a Monarchiától, és 1918. május 7-én aláírták a bukaresti békét.

November 3-án a francia hadsereg eléri a román határt, majd november 10-én Románia hadba lép a győztesek oldalán. November 11-én reggel hatkor aláírják a fegyverszünetet. Ettől kezdve Romániát szövetséges és győztes államként kezelik, jóllehet az egész ügy 24 óra alatt zajlott le. Őrültségnek tűnik, amit mondok, pedig nem az

– foglalja össze a tényeket a Sorbonne egyetemi tanára.

Tragikus tények

• Több mint hatszázezer magyar férfi halt meg a frontokon.

• 1918 végétől másfél-két éven át háború utáni háború sújtotta Magyarországot. A vidék lángba borult, a hazatérő katonák fosztogatása, a megszálló csapatok, a Tanácsköztársaság zűrzavara együtt fokozták a káoszt, szegénységet, bizonytalanságot.

• Az ország legnagyobb részét szerb, román és csehszlovák csapatok szállták meg, szerencsés esetben antantegységek ellenőrizték.

• A kutatások szerint a román hadsereg nagyjából 35 000 vagont pakolt tele az összerabolt holmikkal, és persze teherkocsikra és mozdonyokra is szükségük volt, hogy mindezt hazafuvarozzák.

• 1919 második felében gyakorlatilag megszűnt a magyar állam. A budapesti kormány hatásköre minimális, mindössze négy-öt dunántúli vármegyében van némi befolyása, az ország nagy része felett a szomszédos országok intézkednek.

• Sajátos szokásaikat alkalmazva a szerb, román csapatok nyílt színen botoznak meg főszolgabírókat, lelkészeket.

• A magánemberek pénzzé tett vagyonából vásárolt hadi kötvényeket a magyar állam nem tudta visszafizetni. A magyar középosztály elszegényedéséhez és a később politikai radikalizálódásához nagymértékben hozzájárult az 1918-as összeomlás.
  

  Fotó: Megafilm

Egyedül maradtunk

Trianon valójában még Trianon előtt következett be – hangzik el a filmben. Elvesztettük a háborút, majd az ország túlnyomó része idegen megszállás alá került.

Az Osztrák–Magyar Monarchia ügye 1918 tavaszáig nem vált területi kérdéssé. Akkorra viszont egyértelművé vált, hogy a Monarchiát szétszabdalják a győztesek.

Magyarország 1918 őszétől 1919 nyár végéig minden katonai, gazdasági és politikai erejét elveszítette. Így esély sem volt arra, hogy széles tömegbázison alapuló politikai és katonai vezetésre támaszkodva megszervezzék a fegyveres ellenállást, és az ország megszállt területeinek egy részét harcok árán szabadítsák fel.

Amikor elindult a békedelegáció Apponyi Albert vezetésével Franciaországba, politikusaink már tudják, hogy Magyarország területi egységének megőrzésére nagyon kicsi az esély. A magyar területekre benyomuló szerb, román, csehszlovák megszállók célja egyértelmű volt – mire megkezdődnek a párizsi békeszerződéseket előkészítő tárgyalások, már kész helyzetet hozzanak létre.

A francia politikát ebben az időszakban leginkább az vezérli, hogy a világhatalmi státusz elvesztése után kelet-európai szövetségesei étvágyát elégítse ki, ezzel is fenntartva a hegemónia látszatát, és megnövelje a gall gazdasági érdekszférát. Az amerikaiak hamar elhagyják a tárgyalásokat, a brit birodalom képviselőit pedig leginkább az Európán kívüli érdekszférák érdeklik.

A vonatról leszálló magyar tárgyaló delegációt a párizsi vasútállomásról szálláshelyükre, a Hotel Madridba kísérik. Itt közlik velük, hogy nem fogadhatnak látogatókat, levelezésüket a francia hatóságok ellenőrzik, és 24 órás rendőri felügyelettel biztosítják, hogy teljesen elszigetelődjenek az újságíróktól és a politikusoktól. Esélyük sem volt arra, hogy befolyásolják a közvéleményt, illetve értesüljenek a tárgyalásokkal kapcsolatos eseményekről.

A béketárgyalásokon 27 állam vett részt, tízezerre becsülhető a diplomaták, politikusok, szakértők száma. A szerb, román és csehszlovák delegációk a kezdetektől részt vesznek a tárgyalásokon. Tagokat delegálnak a különféle bizottságokba, szakértőik folyamatosan szállítják a területi igényeiket alátámasztó adatokat. A magyar küldöttség mindebből ki volt zárva, és a politikai történésekről szóló információk se jutnak el hozzájuk.

Esélyünk se volt

Volt-e lehetőségük a magyaroknak a békefeltételek kialakításának módosítására? A filmben szereplő francia történész erre egy szóval felelt: nulla.

Arról, hogy a magyar küldöttség miért írta alá az elfogadhatatlan feltételeket, és addig milyen módon próbálták elérni, hogy bármilyen érdemi módosítást érjenek el Magyarország érdekében, szintén logikus magyarázatot kapunk a film segítségével.

A filmben elhangzik Apponyi beszédének egy fontos részlete is, melyet ugyan előadhatott a konferencián, de senki sem vette figyelembe megalapozott érveit. Elmondta többek között:

A többi háborút viselő nemzettel – Ausztriával, Németországgal és Bulgáriával – kötött béke feltételei szintén szigorúak, de közülük egyik sem tartalmazott olyan, a nemzet létét érintő területi változtatásokat, amelyeket nekünk akarnak megszabni. Magyarország számára ez azt jelenteni, hogy elveszíti területének kétharmadát és népessége csaknem kétharmad részét. A megmaradt Magyarországtól megvonják a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételét. ... a Magyarország romjain megnövekedett államok nemzetiségi szempontból még megosztottabbak lesznek, mint az egykori Magyarország.

Azt is hozzátette, hogy a wilsoni elvek alapján semmilyen emberi csoport sem helyezhető, „mint valami marhanyáj, a megkérdezése nélkül idegen fennhatóság alá”. Beszéde süket fülekre talált.

Mint ismeretes, két évtized sem kellett hozzá, és a franciák rémálma valóra vált, és amit 1920-ban mindenáron igyekeztek kiküszöbölni – ezért került az osztrákokhoz a magyarlakta Burgenland –,  Ausztria német fennhatóság alá került. Ami Jugoszláviát és Csehszlovákiát illeti, ma már egyik sem létezik.

A Béke – A nemzetek felett című filmben – amelyet Tősér Ádám rendezett, akinek nemrég mutatták be Blokád című munkáját, a hozzá kapcsolódó produceri munkát pedig  Helmeczy Dorottya végezte el – egy szó sem esik a jelenlegi politikai helyzetről, és jogorvoslatot sem követel. A végén megemlítik ugyan a határainkon túl élő magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó két szavazást, de az is tény. A filmkészítők pedig arra vállalkoztak, hogy tényekre támaszkodva segítsék saját múltunk és kicsit  Európa jelenlegi helyzetének megértését is.

(Borítókép: Megafilm)