Csak pár éve alkot, de már meghívta korunk festőóriása

Volt hatása annak, hogy ön lett az Index különdíjasa?

Persze! Megismerkedtem egy csomó tehetséges emberrel, és beszélgethettem egy jót F. Tóth Benedekkel a Kultrovat podcastjában. Emlékszem, hogy amikor tavaly elküldtem az első önálló kiállításom, a Szabadon nő sajtóanyagát az index.hu-nak, és felhívtak, hogy írnának róla, nem gondoltam volna, hogy a Highligths of Hungaryba is bejut a projekt, és ráadásul még különdíjas is lesz. 

Másfél éves ösztöndíj a festőóriásnál

Most éppen itthon van? Hiszen éveken át hol Párizsban élt, a Sorbonne-ra járt, hol Tel-Avivban tanult és festett, továbbá kurátornak tanult, de járt más országokban is…

Már több mint két éve itthon vagyok, van egy stúdiónk, ami egy közösségi alkotótér a József nádor téren, amit a bátyámmal, Gerivel hoztunk létre és működtetünk. Viszont ez meg fog változni, mert most jöttem vissza Angliából, ahol Tracey Eminnél jártam.

Ő nagy név a szakmában…

Ő az egyik legnagyobb kortárs angol képzőművész. Tracey most indít egy tizennyolc hónapos művészeti programot, ahova én is bekerültem. 

Mondjon még valamit erről a másfél éves angliai ösztöndíjról!

Tracey Emin Margate-ben lakik, Kent északi partján, nagyon szép környék, én is ott fogok lakni. Tel Avivval ellentétben most nem a kultúra és a mediterrán éghajlat vonz. Margate hatvanezres tengerparti kisváros, ide célzottan a rezidencia miatt megyek. Tracey sokáig betegeskedett, és miután fölépült, létrehozott egy művészeti komplexumot, és kiírt egy pályázatot, ahová a világ minden tájáról jelentkeztek alkotók. Én is pályáztam, és az interjú után pár nappal kaptam az emailt, hogy bekerültem a tízfős csapatba. Nagyon izgalmas programot állított össze, sokat járunk majd Londonba kiállításra, kapunk stúdiót, kurátorok és galeristák jönnek majd Margate-be Londonból.

Hogyan szerzett egyáltalán tudomást erről a pályázatról?

Követem a művésznőt a közösségi oldalain, illetve a The Great Women Artists című podcastot is hallgatom. Onnan szereztem tudomást az alapítványról és az ösztöndíjról.

Hogyan sikerült bekerülni a tíz szerencsés közé?

A pályázati anyagban kellett küldeni egy portfóliót a képeimből, és írnom arról, hogy min dolgozom, ki vagyok tulajdonképpen. Továbbá kellett készítenem egy háromperces videót, amelyben szóban is bemutatkozom. Ezek alapján hívtak be egy interjúra. Zoomon, de én úgy döntöttem, hogy inkább személyesen kimegyek Margate-be, mert ha esetleg ki kell költöznöm, akkor legyen egy személyes benyomásom is a helyről.

Milyen ember Tracey Emin?

Eleinte kicsit tartottam tőle… A munkáiban sosem fogja vissza magát, és gondoltam, hogy az interjún sem lesz ez másképp. Tracey igazi hangulatember, aki nagyon őszinte. Rögtön kialakult közöttünk a kölcsönös szimpátia. A félórás interjúból másfél óra lett, megnézte a munkáimat, és felvett. Nagyon tetszettek neki a festményeim, illetve az, hogy nagy méretekkel is dolgozom. Megmutattam neki egy kísérleti performance-om is, amit most Görögországban vettem fel. Örült, hogy máson is dolgozom, nem csak festek.

Látta a performance-a videóját?

Persze, megmutattam neki. Tracey azt mondta, hogy örül neki, hogy új dolgokat is kipróbálok. Javasolta, hogy ne engedjem el ezeket. Neki is volt egy olyan projektje, hogy hozzáment egy kőhöz.

Mit csinált?

Hozzáment egy kőhöz. Illetve eljegyzett egy követ. De volt olyan projektje is a kilencvenes–kétezres évek fordulóján, hogy Stockholmban bezárkózott egy szobába, két hétig csak festett, és közben mindenhonnan vették a kamerák, ahogy fest. Inspiráló, formabontó művész, új utakat jár.

Ahogy elnézem, ön is szereti feszegetni a hagyományos kereteket.

Elmeséltem Tracey-nek, honnan jöttem, hogy milyen kacskaringós az utam. Sorbonne, a Corvinus, Izrael… Sok helyen érzem magam otthon, de talán sehol sem igazán. Két és fél évig itthon voltam, most már jó lesz egy új környezetbe bekerülni, ahol folytonos visszajelzést kapok a munkámról. Tracey már mindent elért a művészetben, neki már az a célja, hogy minket felkaroljon. Megengedheti magának, hogy önzetlen legyen. Szerintem ez a program jobban illik hozzám, mint egy hagyományos művészeti iskola, mert nem vagyok struktúrakedvelő ember. Viszont könnyen tudok tanulni olyasvalakitől, akit tisztelek.

Ha kell, bekötött szemmel hímez

Nem részletezte, milyen volt az a görögországi performance-a!

Nem szívesen beszélek róla egyelőre, mert még bennem is kiforratlan a dolog. Ez egy kísérleti performance volt, bekötött szemmel hímeztem egy görög félsziget legkülönbözőbb pontjain. Voltam barlangban, a tengerben egy sziklán, és a helyi szunnyadó vulkán tetején is.

Mi lett belőle?

Elég kaotikus lett. 

Lett visszhangja?

Még nem publikáltam. De megmutattam a videót Tracey Eminnek, mert fontosnak gondoltam, hogy lásson olyat is, amiben még én sem vagyok biztos. Ezzel kissé sebezhetővé tettem magam, de érdekelt, hogy hogyan reagál. Kritikus volt, de érdekesnek, izgalmasnak találta ezt a vonalat. Több irányból szeretem megközelíteni a dolgokat. Inspirál a performance-művészet, Marina Abramovicot már régóta szeretem, és mostanában sokat olvasok Erdély Miklósról és az amerikai avantgárdról. Ha festészetileg szeretném valakihez hasonlítani magam, akkor Edward Hopper, David Hockney és Alex Katz jut eszembe. Én nem Magyarországon tanultam, két éve vagyok itthon újra. Izraelben egy kurátor mellett dolgoztam, ott kezdtem el művészettel foglalkozni. Iskola helyett mesterekhez jártam, akik nyitottak egy közös stúdiót Tel-Avivban.

Erős az izraeli kortárs festészet?

Izrael nagyon érdekes, sokszínű ország, rengeteg téma van ott, és sok minden történik is, persze nem mind szívderítő. Folytonos a feszültség. Az egész ország valahogy forrásban van. Bármi megtörténhet, de ami megtörténik, az még sokszor kiforratlan. Akikkel én találkoztam, és akiktől aztán tanultam, nagyon izgalmas filozófiát ismertettek meg velem a megfigyelés alapú figurális festészetről. Engem az ottani művészeti élet nagyon inspirált, mert támogatók és nyitottak az emberek. Persze itthon is történnek izgalmas dolgok, jó pár tehetséges alkotóval ismerkedtem meg az elmúlt két évben. Talán érdemes megemlíteni, hogy kint kevesebbet isznak az emberek, ott kevésbé a kultúra része, meglehet, azért is, mert megfizethetetlenül drága a napi szintű alkoholfogyasztás. A művészeknek végképp nincs erre pénzük. Jóval kisebb hangsúlyt kap az alkohol az alkotásban vagy a szocializálódásban.

Ez érdekes megfigyelés. Mikor indul?

Február végén megyek ki Margate-be. Nekem ez a másfél éves ösztöndíj jó lehetőség lesz mélyebben is megismerkedni Tracey Eminnel és a művészetével.

Tel-Aviv és a kreatív energiák

És addig?

Volt egy karácsonyi kiállítás ArtXmas néven az Akváriumban, Lobenwein Norbert galériájában, ahol olyan művészekkel állítottam ki, mint efZámbó István, drMáriás, Bukta Imre, Wahorn András, Weiler Péter. Mindenkinek egy képe volt a kiállításon. Múltkor jártam drMáriás koncertjén az A38 hajón, ahol találkoztam pár művésszel a kiállítók közül…

Ön is? Mi írtunk is róla az Indexen.

Igen, teljesen szürreális volt az egész. Szóval drMáriásnak is volt egy képe ott, az Akváriumban.

Mikor kezdett el festeni egyáltalán?

Későn, már Izraelben. Huszonnégy, huszonöt éves lehettem. Geri, a bátyám akkor már festett, szerintem ez is inspirált, volt más művész is a családban, de minket óva intettek ettől az életúttól. Izraelben bontakoztam ki, ott tanultam mozgásművészetet, meg énekelni, sok mindennel kísérleteztem. Szerintem bárkiben ki lehet bontakoztatni ezeket a képességeket. Amikor 22 évesen diplomáztam a Közgázon, még nem tudtam, hogy a tánc, az éneklés vagy a festészet egyszer majd része lesz az életemnek. Ez a kreatív energia csak Izraelben kezdett el megjelenni az életemben… Leginkább a festészet vonzott.

Hogyan tudta meg, hogy megkapja az Index különdíját?

Úgy volt, hogy nem megyek a díjátadóra, mert éppen Mexikóban volt a barátom, és azt terveztem, hogy kimegyek hozzá. De felhívtak, hogy ott lesz egy újságíró, aki interjút akar készíteni velem. Mondták, hogy menjek el. Gondolhatja, hogy teljesen váratlanul ért, amikor megkaptam ezt a díjat, ráadásul a díjátadó elején, és ezek után még interjút is kellett adnom aznap este… És februárban pedig megyek Tracey Eminhez, ennyit változott az életem! Az is fontos, hogy az úgynevezett Global Talent Visát kell igényelnem, amihez ajánlólevelek is szükségesek. Kapok egyet Tracey-től, egy másikat pedig a Highlights of Hungarytól kértem. Szóval, amikor azt kérdezte, vettem-e valamiféle hasznát ennek a különdíjnak, hát persze hogy vettem. 

(Borítókép: Pakosz Anna. Fotó: Németh Kata / Index)