Van egy híres mondat, ezzel – jobb esetben – szinte minden magyar iskolás találkozik. Ha máskor nem, az irodalomórán, a nyelvtanórán, kapcsolódó háttérként, amikor Katona József drámáját, a Bánk bánt tanulják, vagy történelemórán, amikor II. András uralkodásáról esik szó. A mondat így hangzik:
A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
Az idézet így pontos, központozás nélkül, és emiatt fontos. Az üzenetet történelmi feltevések szerint anno János esztergomi érsek küldte az összeesküvőknek, akik arra készültek, hogy megöljék II. András király feleségét, Meráni Gertrúd királynét (1185–1213).
A nebulók, ha máskor nem is, ebből a mondatból – a cselszövők jellemrajzán túl – megtanulhatják a vesszők fontosságát. Mert nagyon nem mindegy, hogy azok hová kerülnek. Általuk ugyanis megváltozik a mondat értelme.
Fifikás levél, de az is igaz, hogy a magyar történelem is tele van gyáva bátrakkal és bátor gyávákkal, valamint haszonlesőkkel, akik a piszkos munkát előszeretettel végeztetik el másokkal – míg ők a háttérben meghúzódva kivárják a megfelelő pillanatot, majd kiélvezik a pusztítás és rombolás minden előnyét.
És hát… A Bánk bán című történelmi dráma is erről szól. A felgyülemlett indulatról, ármányról és cselszövésről. Amivel azonban Katona József aligha számolt, amikor a drámát megírta, az a félelem. Ami a cenzorokban, az arisztokratákban éledt.
Pedig Katona József csupán egy drámát írt. Ahhoz az ihletet és a példát a magyar történelem viharos századaiból merítette. Ám Európa uralkodóházai ezekben az időkben, a XIX. század elején épphogy túljutottak a francia forradalom vérgőzös sokkján; Napóleon seregének ágyúkerekei a fél kontinenst felszántották; így nem nagyon volt olyan királyság, császárság vagy cárság, amelynek elitje ne tartott volna a társadalmak mélyén megbúvó szabadságvágy szunnyadó parazsától.
Utólag ez is hihetetlen: de Katona József már 1815-ben elkészült a Bánk bánnal. Miután pontot tett a végére, feljegyezte: „Irám Kecskeméten Jakab havának 30-ikán, 1815.”
Majd teltek az évek…
Pedig ezt a művet direkt azért írta az Erdélyi Muzéum pályázati felhívására – Döbrentei Gábor tette közzé Eredetiség s jutalomtétel címmel –, hogy végre sikerélménye legyen. Az Aubigny Klementina, vagyis a vallás miatt való zenebona Franciaországban IV. Henrik alatt, valamint Ziska, vagyis a husziták első pártütése Csehországban című művét ugyanis a cenzúra nem engedte színpadra, és még a Jeruzsálem pusztulása sem kaphatott tapsot.
A Bánk bánt végül az elkészülte után 18 évvel később, 1833. február 15-én mutatták be, Kassán.
Az előadást így is kifejezetten hűvös kritikai és társadalmi elutasítás árnyékában tartották meg, s bár a szakma tudta, hogy a Bánk bán alighanem remekmű, sokan már arra is elrettenve gondoltak, hogy ilyen rebellis eszmék – mint a királyné megölése, vagy a nemesek árulása – egyáltalán központi téma lehet egy magyar drámában.
Még gróf Széchenyi István is értetlenségét fejezte ki naplójában, miután a Nemzeti Színházban 1839. március 23-án a Bánk bánt műsorra tűzték. Rossz és veszélyes hajlamnak nevezte az „ilyen badarság″ bemutatását.
S ha már az életfonal szövőit is tetemre hívtuk a Bánk bán történetének drámájához: Katona József nem érte meg az 1833-as bemutatót, 1830. április 16-án meghalt. A magyarok 1848–1849-es forradalmának és szabadságharcnak is el kellett buknia ahhoz, hogy a nemzet felismerje a Bánk bán dráma nagyszerűségét, a benne rejlő karakterek örökkévalóságának nyomorúságát, s vele együtt egy nemzet sorsdrámáját.
Bánk bán történetéből 1861-ben Erkel Ferenc operát komponált (szövegkönyvét Egressy Béni írta), így a sorsdráma már a zenés műfajban is az örökkévalóság része marad – ahogyan Katona József is a halhatatlanok közé emelkedett. Mintha a drámában, amit írt, Bánk bán róla is szólna ezekkel a szavakkal:
– Egy
Mennykőcsapás ugyan letépheti
Rólam halandóságom köntösét: de
Jóhíremet ki nem törölheti.
Az alábbi kvízzel egy nagyszerű magyar drámaíróra emlékezünk. Most tesztelheti tudását, mennyit tud a Bánk bánról, a drámáról, Katona Józsefről.
A játék lezárult.
(Borítókép: Katona József. Fotó: Wikipédia)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
