Megszólalt a légvédelmi sziréna Vonnák Diána kijevi videóüzenete alatt

Amikor 2022. február 24-én Oroszország lerohanta Ukrajnát, Szerhij Zsadan Harkivban maradt. Ma is önkéntes munkát végez, támogatói kampányokat szervez, kórházakban és metróállomásokon ad koncerteket a Zsadan és a kutyák zenekarral. (A banda a berlini fal leomlásának 30. évfordulóján, 2019-ben Berlinben, az Alexanderplatzon koncertezett.) Zsadan felolvasásaival és koncertjeivel is adományokat gyűjt, Instagram-oldalán dokumentálja tevékenységét: most épp azt követhetjük nyomon, ahogy 200 autót vásárol, és azokat eljuttatja a frontra.

A Jelenkor Kiadó gondozásában most megjelent Harkiv Hotel című verseskötetében az 1995 és 2022 között született szövegeiből válogatott és fordított Vonnák Diána, aki Látlak című kötetével tavaly Margó-díjas lett, és aki a kötet apropóján Kijevből küldött exkluzív videót. Ebben elmondja, hogy most van a kilencedik évfordulója annak, hogy a Majdanon eszkalálódott az erőszak, és a rohamrendőrség a tüntetők közé lőtt, és négy napra vagyunk a totális háború első évfordulójától is.

Eléggé az van a levegőben, hogy mindenki számot vet azzal a majdnem tízéves történettel, hogy ebben az országban nincsen béke, hogy annektálták az oroszok a Krímet, hogy 2014 tavaszán megkezdték a szeparatista csoportok támogatását és ezzel a hibrid háborút, és egy éve totális háborút folytatnak szőnyegbombázásokkal, deportálásokkal és minden egyébbel

– mondja Vonnák Diána. Mesélt egy felolvasóestről, ami azt bizonyítja, milyen elképesztő erő az, amivel Zsadan jelen van, megszólal és cselekszik, és azt reméli, hogy a verseknek és az ősszel megjelenő új regénynek köszönhetően ebből valami most Magyarországon is meg tud szólalni. A videóüzenet alatt láthatjuk, amint megáll mesélés közben, mert megszólalt a légvédelmi sziréna.

Diktatúrában kivégzett írók

Szerhij Zsadan költő, író és rocksztár – akit tavaly az irodalmi Nobel-díj esélyeseként is emlegettek – Ukrajna talán legnépszerűbb krónikása, aki az ország függetlenségével lett nagykorú. Kezdetben szatirikus, polgárpukkasztó hangja az oligarchiába fulladt rendszerváltás és két forradalom tapasztalatától vált élesebbé és komorabbá. Mert hogyan szólalhat meg a költő, ha rázárul a történelem? Jut-e neki tiszta lap? Milyen a diktatúrában kivégzett íróktól örökölt nyelv? 

Zsadan néha gúnyos, sokszor szenvedélyes, de mindig emberséges: az érdekli, ahol a személyes összeér a közössel. Dokkmunkások, tetoválók, maffiózók, virágárusok világa ez, olyan embereké, akik beszéd helyett csak legyintenek, és mennek a dolgukra. Van valami dacos súly, valami konok kitartás ebben a lírában, olvasható a Harkiv Hotel című kötet ismertetőjében. Odakacsint a tanulságoknak, de elneveti magát, mielőtt befejezné a mondatot. Csöndje sem annyira hallgatás, inkább a megfelelő szavak keresése.

Lassacskán megérkezik a tél levegője, / hosszasan sötétbe burkolóznak a völgyekben a szárak. / Fürödj a győzködésemben, sütkérezz benne, vele takarózz. / Este van. Ideje megvédeni magunkat. Ideje nem félnünk.

Kihozni a halottakat

Szerhij Zsadan 1974-ben született a kelet-ukrajnai Luhanszk melletti Sztarobilszkban. Német szakon szerzett diplomát a Harkivi Egyetemen. Többek között Celant, Brechtet, Rilkét és Bukowskit fordít ukránra. Az 1990-es évek eleje óta a harkivi színtér egyik legbefolyásosabb alakja. 1993 óta tizenhárom verseskötete, két regénye, több novelláskötete és drámája jelent meg. 2010-ben adta közre Vorosilovgrád című regényét (magyarul Körner Gábor fordításában olvasható), amelyért 2014-ben, Svájcban Jan Michalski-díjat, fordítóival – Juri Durkot és Sabine Stöhr – közösen ugyanebben az évben Brücke Berlin díjat kapott, sőt a regényt a BBC Ukrajna az évtized legjobb könyvének választotta.

A donbászi háború kitörése után 2014-től a háború, a párbeszéd és a nyelv váltak Zsadan legfontosabb témáivá, ahogy ő írja: 

Amikor 2022. október 23-án Frankfurtban átvette a Német Könyvkereskedők Békedíját, így kezdte beszédét: „A férfi keze fekete, kérges, a gépzsír a bőrébe ivódott, megült a körmei alatt. Akinek ilyen keze van, többnyire tud és szeret dolgozni. Más kérdés, pontosan miben áll ez a munka. Alacsony, halk szavú ember, most elfoglalt. Arról magyaráz, hogy milyen a helyzet a fronton, a brigádjáról, a felszerelésről, amelyet az egyik osztag vezetőjeként szállítania kell. Hirtelen, úgy tűnik, döntésre jut, megszólal:

»Önkéntesek vagytok, vegyetek már nekünk egy hűtőt.« »Minek neked hűtő a frontra?« – nem értjük. »Ha kell, menj el a boltba, válaszd ki, megvesszük.« »Nem, nem értitek, mit akarok: hűtőautó kellene, autó valami beépített hűtőszekrénnyel. Fridzsiderrel. Kihozni a halottakat. Beazonosítjuk a holttesteket, van, hogy egy hónapja kint vannak a napon, kihozzuk őket mikrobusszal. Nem kapunk levegőt.«

Úgy beszél a halottakról, mint a munkájáról: nyugodtan és kimérten, nagyotmondás nélkül, hisztéria nélkül. Telefonszámot cserélünk. Egy hét alatt találunk egy alkalmas hűtőautót Litvániában, Harkivba szállítjuk” – olvasható a Nyugati tér-blogon. (A teljes szöveg az Élet és Irodalomban jelent meg Vonnák Diána fordításában.)

Az év embere

Tavaly a lengyel Gazeta Wyborcza az év emberének választotta Zsadant, aki ugyanabban az évben elnyerte a Német Könyvkereskedők Békedíját és a Hannah Arendt-díjat is. Utóbbit a politikai gondolkodása elismeréseként kapta: a zsűri szerint Zsadan „nagyszerű mesélő, aki folytatja, egyúttal forradalmasítja a közép-európai irodalmi hagyományt”. 

Könyveiben megmutatja, hogy a háború és a háborús nehézségek által traumatizált hétköznapi ember hogyan képes újra és újra a szolidaritásra. Nem egyszerűen leírja Ukrajna világát, hanem segít megérteni. A díjjal a zsűri egyúttal elismerte az író humanitárius erőfeszítéseit is.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)