Hallgassunk Mozartot! – koncert a Zeneakadémiáról

Véget ért a Concerto Budapest zenekar Mozart-koncertje a Zeneakadémián.

Elhangzott Mozart g-moll szimfóniája, d-moll zongoraversenye és C-dúr (Jupiter-) szimfóniája. Zongorán közreműködött Mihail Pletnyov, a Concerto Budapest zenekart Keller András vezényelte.

Köszönjük, hogy velünk tartottak, és figyelemmel kísérték közvetítésünket.

Pihenjenek jól, nyugodalmas jó éjszakát!

A Zeneakadémia nagytermében vastaps zárta a Keller András vezényletével megszólaló Mozart-nap Zárókoncertjét. A közönség a rendezvény megkoronázásaként hallhatta a g-moll szimfóniát, a d-moll zongoraversenyt, valamint a grandiózus Jupiter-szimfóniát.

Az elmúlt években a Concerto Budapest körül épült a legerősebb filmes-vizuális világ. A zenekar élő, internetes közvetítéseit streamvezető rendezőként, illetve kreatív producerként jegyző Szabó Stein Imre a mostanában divatos, néhány kamerás, inkább dokumentáló jellegű felvételek helyett abszolút TV Broadcast minőségű, 10-12 kamerás közvetítéseket rendez a közönségnek.

A Zeneakadémia nagyterme különleges építészeti és művészeti bravúr. A külföldről érkező vendégművészek szívesen térnek vissza az épületbe, annak akusztikai és esztétikai kivitelezésére hivatkozva.

Az élő adást figyelve a néző a különböző kameraállásoknak köszönhetően az egész teret bejárhatja a tekintetével, megfigyelve a lenyűgöző részleteket.

„Megítélésem szerint egy kiváló szimfonikus zenekar legalább annyit tud hozzátenni az országimázshoz, mint egy BL-helyezett focicsapat, de míg a sport jellemzően rövidebb távú siker vagy azok sorozata, a kultúrában hosszú távon lehet BL-győztesként jelen lenni. A pozitív kulturális imázs igenis fel tud értékelni egy országot. Hiszem, hogy a következő évtizedben a világot ért megrázó hatások révén az egyház és a kultúra szerepe meg fog erősödni a társadalomban.

A magyar zene nemzetközi sikere sokszorosan megtérülő befektetés az állam és polgárai számára. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a szegmens nonprofit, és a profit a kulturális export nyomán jelentkezik. Ezt a profitot tudja a gazdaság visszaforgatni kézzelfogható haszonként. Ez viszont hatalmas lehet” – mondja Keller András a zenekar nemzetközi sikereire utalva.

Mozart terjedelmes életművét nem volt egyszerű rendszerezni a szerző halála után, épp ezért Ludwig von Köchel zenetörténész elkezdte összegyűjteni, és időrendi sorrendbe állítani az alkotásokat.

A történész után Köchel-jegyzékként fennmaradt katalógus első változatát 1862-ben adták ki. Ezt időről-időre átdolgozták és újra kiadták, mivel elkészültekor Köchel szembesítette a zenetörténészeket azzal, hogy

Ez a harmad 1784 után íródott, amikortól Mozart maga is felírta művei keletkezési idejét, a korábbi alkotások közül sokról azonban nem lehetett megállapítani, hogy mikor született – nagyjából 450 műről beszélünk.

A jegyzék későbbi kiadásainál több mű keletkezési dátumát is sikerült meghatározni, de a mai napig vannak szerzemények, amelyek születési ideje rejtély.

A Mozart-műveknél feltüntetett K betűk erre a jegyzékre vonatkoznak. A mai estén elhangzó g-moll szimfónia az 550., a d-moll zongoraverseny a 466., a C-dúr (Jupiter) szimfónia pedig az 551. szám alatt található meg a Köchel-jegyzékben.

Mozart C-dúr szimfóniáját grandiózussága és karakterisztikája miatt sokszor a görög főisten római megfelelője, Jupiter nevével illetik. A Köchel-jegyzékben „szimfónia zárófúgával” megjegyzéssel ellátott szerzeménynek valószínűleg a híres impresszárió, Johann Peter Salomon adta ezt a nevet.

Salomon azon túl, hogy maga is kiváló zenész hírében állt, leginkább zenei szervezőtevékenysége okán maradt meg az utókor emlékezetében. Ő volt az, aki Joseph Haydnt Londonba vitte, és volt, hogy karmesterként vezényelte a műveit. 

Az első ismert írott emlék, ahol a C-dúr szimfónia már Jupiter-szimfónia néven szerepel, 1821-ből származik. Március 26-án a londoni Royal Philharmonic Orchestra programfüzetében már a római isten nevével aposztrofálták a művet. 

A Concerto esetében világos elvárás a nemzetközi siker. Az elmúlt évek során minden nehézség ellenére olyan szisztematikus szakmai építkezés folyt ebben a zenekarban, amely megalapozta, hogy a Concerto Budapest a nemzetközi élvonalba kerülhessen. A zenekar minden csapatrészében nemzetközi nívót képvisel, kiváló szólistái vannak.

Úgy gondolom, hogy kialakult a zenekar saját hangzása és játékstílusa. 13 év műhelymunkája során gyakorlatilag újra tanultuk a teljes repertoárt, amelyet nagy­mértékben kiszélesítettünk. Haydn Londoni szimfóniáival kezdtük, Mozart valamennyi zongoraversenyével folytattuk, melyet Beethoven és Schubert összes szimfóniája követett.

Így jutottunk a nagy romantikus repertoárhoz és egészen korunk zenéjéig. Meggyőződésem ugyanis, hogy a klasszikus stílus ismeretével lehet magas nívón játszani a későbbi korok zenéit is

– vallja Keller András.

A Concerto Budapest zenekar jogelődjét, a Postás Szimfonikus Zenekart 1907-ben Kossuth Ferenc alapította. Ez az együttes Magyarország második legrégebbi zenekara. Művészeti vezetője és első karmestere 2007 óta a világhírű magyar hegedűművész, a Keller Vonósnégyes alapítója, a Guildhall School of Music hegedűprofesszora, Keller András. Az együttes tiszteletbeli elnöke Kurtág György.

Kurtág György

Fotó: Mudra László / Zeneakadémia

Keller András hegedűművész zeneigazgatói kinevezése döntő változást hozott a zenekar életében. A hegedűművészként és a világhírű Keller Kvartett vezetőjeként több mint hetven rangos nemzetközi díjjal kitüntetett Keller András vezetésével kitűnő fiatal magyar szólisták, kamarazenészek kerültek a zenekar tagjai közé.

A Jupiter-szimfóniában a Concerto Budapest zenekarának hegedűsei – az eddigiektől elérően – állva játszanak.

A szimfónia-felépítésű művet saját feljegyzése alapján 1788-ban vetette papírra Wolfgang Amadeus Mozart. A Jupiter-szimfónia – vagy számozott nevén 41., C-dúr szimfónia – négy tételből áll.

• Allegro vivace – a vonósok nyitánya fennkölt, erőteljes téma, amely a későbbi tételeket is alapjukban határozza meg. A szonátatételben egymással vetélkedő hangszerek játékos párbaja alatt a hallgató egy mély konfliktus kibontakozásának is tanúja lehet.
• Andante cantabile – a lassú tétel „éneklő”, már-már szónoklatszerű mivoltára az elnevezés (cantabile) is utal. A vezető dallam, a díszítmények és a különféle motívumok közösen teremtik meg ezt a hatást. Végül a kódában a kürt jellegzetes hangzásával zárja a tételt a szerző.
• Menuetto. Allegretto – a korábbi lassú tétel után egy lendületes menüett érkezik. Tömör tematikája, ellenpontozó és kromatikus mivolta lefele ívelő skálaként vezeti tovább a művet.
• Molto allegro – az első tétel szonátaformáját felelevenítő záró egység egy fúga hatását keltve indul, ehhez mérten pedig ellenpontozó szerkesztésre épít. Alaptémája egy gregorián dallamkezdet, amelyet gyakran neveznek Mozart „névjegy-motívumának”. A fináléban a szerző a fúga gondolatiságát és dramaturgiáját ötvözi a szonáta modern formájával.

Mozart utolsó három szimfóniájáról már a 19. században is úgy vélekedtek, hogy a „zeneművészet égboltjának legfényesebb csillagai”. Ezek közül a fenséges fanfárral induló C-dúr szimfónia nemcsak a publikumot, de a zenésztársadalmat is mindmáig lenyűgözi. A mű magasztos voltára utaló Jupiter-szimfónia elnevezést a neves impresszáriónak, Haydn „londoni” szimfóniái megrendelőjének, Johann Peter Salomonnak tulajdonítják.

Szinte hihetetlen, de Mozart az utolsó három szimfóniájával 1788 nyarán mintegy kilenc hét alatt készült el: a 39. (Esz-dúr) szimfóniát június elején kezdte el, nem egészen egy hónappal a Don Giovanni bécsi bemutatója után, majd július 25-én és augusztus 10-én fejezte be a következő – a „nagy” g-moll és C-dúr (Jupiter) szimfóniákat.

Kilenc hét alatt tizenkét tétel készült el, ami azt jelenti, hogy Mozart átlagosan öt napot és néhány órát töltött egy-egy tétel komponálásával. Ebben nincs benne, hogy ezzel egy időben más darabokat is írt, zongoraórákat adott, beteg feleségét ápolta, elszenvedte hat hónapos kislánya halálát, barátokat szórakoztatott, új lakásba költözött, és szabadkőműves társát, Michael Puchberget ostromolta pénzügyi kölcsönökért.

Maradjanak velünk, hamarosan Mozart C-dúr (Jupiter) szimfóniáját hallhatják.

Az Index jelen volt a Mozart-nap próbáin, ahol werkvideót is forgattunk arról, hogyan készül a Concerto Budapest az esti koncertre.

A kisfilmet a Zeneakadémia közönsége és az élő közvetítés nézői is láthatják a koncert szünetében.

Véget ért a d-moll zongoraverseny, a szünet után következik a C-dúr (Jupiter) szimfónia. A szünetben megtekinthetik a Concerto Budapest próbájáról készült werkfilmet.

Mihail Pletnyov a ráadásban Chopin híres Esz-dúr nocturne darabját játszotta.

Visszafogott karmesteri stílusáról Pletnyov szívesen emleget egy anekdotát:

Egy karmester koncertet ad. Egymillió dollárt és öt centet kér, és a koncerten mindössze egyetlenegyszer mozdítja meg finoman, alig láthatóan az egyik ujját. Egyetlen gesztus, nem több. Az emberek utána megkérdezik tőle: „Mivel indokolja a honoráriumát, maestro?” Mire ő így felel: „Öt cent az egyetlen gesztusért. Az egymillió dollár azért van, mert tudom, mikor kell ezt megtenni. Ez a karmesterség.”

Mihail Pletnyov a nagy sikert és vastapsot meghálálva ráadást ad a közönségnek.

Mihail Pletnyov a mű végén köszöntötte a nézőket a teremben, mókásan a kamerába is mutatatott az online közvetítést figyelőknek, megköszönve a figyelmet. A kapott virágot a koncertmesternek, Miranda Liunak adta át. 

„Csak olyan művet játszom vagy dirigálok, ami megérint. Amelyet képes vagyok megérteni” – vallja Pletnyov. Ezeken a kereteken belül a műveket folyamatosan újraértelmezi, amivel nemcsak rajongókat, de néha bírálókat is szerez magának. „Mint zeneszerző magam is tudom, hogy egy partitúra soha nem mondhatja el pontosan azt, amit a zeneszerző akar. A kompozíciók olyanok, akár a gyerekeid. A te nevedet viselik, azt hiszed, hogy hozzád tartoznak, de nem. Saját életük van.”

Mihail Pletnyov májusban Rachmaninov, Szkrjabin és Sibelius műveit vezényli majd a Müpában. „Egy zenekart vezényelni nem feladat, hanem kiváltság. Nem tudom magam zongoraművészként, karmesterként vagy zeneszerzőként definiálni. Egyszerűen csak zenész vagyok.”

Mihail Pletnyov huszonegy évesen megnyerte a moszkvai Csajkovszkij Nemzetközi Zongoraversenyt, és azonnal lenyűgöző, világ körüli turnékra szóló meghívásokkal halmozták el. Karrierje egy időre a vasfüggönyön belül rekedt, hiszen amikor a Szovjetunió bevonult Afganisztánba, a meghívásait lemondták. Mindezt sztoikus nyugalommal vette tudomásul, és tanítani kezdett. Visszatekintve gazdagító időszakként értékelte ezeket az éveket, amelyek lehet, hogy a korai kiégéstől mentették meg.

A mester zongoraversenyei közt igen ritka moll hangnem egyszerre idézi a Don Giovanni drámai hangulatát, és előrevetíti a romantika szellemét. A szerző legnépszerűbb alkotásai közé tartozó művet Beethoven is előadta, még a saját maga által improvizált kadenciát is lejegyezte az utókor számára.

Azután Wolfgang új és kitűnő zongoraversenye következett, melyet a másoló még be sem fejezett, amikor megérkeztünk; öcséd végig sem tudta játszani a rondót a koncert előtt, annyira el volt foglalva a másolat ellenőrzésével

– írja levelében Mozart apja Nannerlnek, Mozart nővérének a d-moll zongoraverseny bemutatóját követően, hiszen Mozart oly sok versenyművéhez hasonlóan ez a remekmű is nagy sietséggel készült.

Mihail Pletnyov filozofikus személyisége a mai napig áthatja munkásságát. Játékosság és komorság, humor és borongósság egyszerre jelenik meg, amikor színpadra lép. Karmesterként és zongoraművészként is folyamatosan meglepi a közönséget örökké megújuló, átgondolt, megismételhetetlen előadásaival.

A Grammy-díjas művész saját bevallása szerint nem szereti a felvételeit visszahallgatni, mert ami a koncertteremben történik, az egyszeri és megismételhetetlen.

Csak az alkotás pillanata az, ami számít, amikor olyan erők irányítanak, amelyekről nem tudom, honnan származnak

– nyilatkozta.

Mozart d-mollban írt zongoraversenye a Köchel-jegyzékben a 466-os számot viseli. Elkészülte után, 1785. február 11-én Bécsben mutatták be a Mehlgrube Casinóban, ahol a zongoraszólót maga Mozart játszotta. Az eredeti partitúra szerint zongora, fuvola, basszetkürt, kürt, oboa, trombita, üstdob és vonósok szerepelnek benne.

Szerkezetét tekintve három tételből áll:

• Allegro
• Romanze
• Rondo. Allegro assai

A „végzet-atmoszférát” az első tételben a zongora sötét karakterisztikája erősíti fel. Ez a negatív hatás a mű végéig tart, hol mélabús, hol riasztó elemekkel operálva, míg a zárótétel befejezése előtt a dallam át nem vált dúrba, pozitív kicsengést hagyva a hallgatóban.

Mihail Pletnyov játékát érdemes közelről szemlélni. Kezének dinamikus mozgása – amelyet a közeli felvételeken tisztán láthatunk –, a zongoraművész finom rezdüléseit tökéletesen visszaadja.

A zongoraművész kétségkívül azok közé a művészek közé tartozik, akik nem kifejezetten a közönségnek játszanak. Bár fontos számára, hogy a hallgatóság valamilyen formában megérintődjön, saját bevallása szerint elsősorban önmaga számára játszik.

Ha magamnak játszom, akkor minden erőmet arra összpontosítom, hogy megfeleljek a lehető legmagasabb mércének. Mindemellett persze tisztában vagyok vele, hogy az emberek figyelnek, és minél jobban játszom, annál jobban bevonódnak ők is, ami nélkül nem is volna érdemes színpadra lépni

– fejtette ki egy alkalommal.

Véget ért a g-moll szimfónia, egy rövid átállás után következik a d-moll zongoraverseny. Ezt úgy tudják a továbbiakban élőben nézni és hallgatni, ha néhány perc múlva ráfrissítenek az oldalra.