Mutatjuk, melyik alkotás volt 2024 filmtörténeti szenzációjaMitől rendhagyó portré a Saját erdő? A filmben egy fegyelmezett, reflektív ember beszél az élet néhány, mindannyiunk számára fontos jelenségéről, mint az ökológiai katasztrófa, az öngyilkosság, a szerelem és a kultúra. Nádas Péter monológját a gombosszegi táj asszociatív képei kísérik, otthonáról, kertjéről, a közeli erdőről és az élővilágról Laurie Anderson New York-i avantgárd művész ihletett zenéjével. Egyszerre természetfilm és irodalmi portré, amely egy különösen bizonytalan időszakban tárja elénk egy elmélyült gondolkodó kétségbeeséstől és agressziótól mentes, határozott üzenetét.
A film alapját egy többnapos beszélgetés képezi, amit Simonyi Balázs filmkészítő,ultramaraton-futó és Kalmár Melinda történész készített.
A film operatőre Pálos Gergely volt, vágója Vághy Anna, a hang Zányi Tamás munkája. Az eredeti koncepciót Orsós László Jakab jegyzi.
Kárpáti György Mórt két nagyjátékfilm rendezőjeként ismerhették meg a nézők. A Jövő nyár (2022) egy gimnáziumi osztály drámatáborában játszódik, és a gyászfeldolgozásról szól. A filmet a tallinni filmfesztivál elismerő oklevelével tüntették ki. Az Index is írt róla kritikát. Ahogy a Guerilla (2019) című filmről is, amely az 1848-as szabadságharc leverése után játszódó történelmi dráma.
Nem ez az első Nádas Péterről készített portréfilm. Korábban a Litera.hu és a Könyvesmagazin is vállalkozott erre a feladatra. 2019 októberében pedig a mozikban debütált Gerőcs Péter rendezésében a Természetes ellenfény című portré- dokumentumfilm.
A kétrészes alkotás egyrészt Nádas Péter gombosszegi világát, intim környezetét mutatja be, másrészt az irodalmárok, kritikusok, szerkesztők, fordítók körvonalazzák az író személyét.
Az első rész belép Nádas Péter szerzetesi elvonultságába: megmutatja szent-profán hétköznapjait kerti tevékenység, kapálás, babfejtés vagy éppen főzés közben, mialatt meséivel végigkalauzol írói pályájának alakulástörténetén; mesél a nehézségekről, a szükséges elvonulásról és a szereplés gyötrelmeiről.
A második rész reflexiós keretet hoz létre az író körül, a klasszikus, beszélő fejes dokumentumfilm zsánerének segítségével. Szakmabeliek és ismerősök beszélnek, vitáznak Nádas Péter egykori barátságairól, pályájának négy fő állomásáról, publicisztikai és közéleti szerepvállalásáról, esszéisztikájának problematikusságáról.
Nádas Péter tavaly ősszel lett 80 éves. 2022. szeptember 30. és október 2. között Budapest több helyszínét is bevonó programsorozattal tisztelegtek a munkássága és életműve előtt a Budapest Brand és a Jelenkor Kiadó szervezésében. A háromnapos fesztivál összművészeti élményt kínált: az irodalmi vonatkozású események mellett zenei, színházi, képzőművészeti, sőt gasztronómiai tematikájú programok közül is válogathattak az érdeklődők.
Dömötör András rendezésében felolvasószínházként szólalt meg Nádas halálélményét leíró különleges szövege, a Saját halál. Az előadásban Ötvös András, Hegedűs D. Géza, Fullajtár Andrea és Vranik Krisztián működtek közre. Nádas Péter Budapestjének felfedezésére irodalmi séta indult a Sváb-hegyre, a Világló részletek nádasi tereire és az életmű VII. kerületi helyszíneire.
A háromnapos program egy kultikus Nádas-helyszínen, a Margit-szigeten zárult, ahol a Kristály Színtér üvegtermében Nádas Péterrel Kustos Júlia és Vincze Bence beszélget az írói életmű város- és társadalomképéről, élet és halál útjairól, kulturális (e)migrációról, az eredet kérdéséről és az eleve elrendeltség lehetőségéről.
„A munka lett az otthonom”, felelte arra a kérdésre, mit jelent számára az otthon. „Amióta az eszemet tudom, dolgozom, ami őrület, hülyeség, szemellenzős élet” – derült ki a Kultúra.hu beszámolójából.
A Párhuzamos történeteket 18 évig írtam, ami hosszú »börtönbüntetés« volt. Az ember ennyi börtönt nem bír ki józan ésszel. A realitásra, hogy ezen kívül is van világ, azután kezdtem ráébredni. A világra, amit egyébként mindig szemmel tartottam, mert magamnál sokkal jelentősebbnek és reálisabbnak gondoltam. Már csak azért is, mert individualista vagyok, és nem egoista.
A Rémtörténekkel másfajta otthont alkotott meg? Mert addig csak bizonyos rétegeit használta a nyelvnek, kérdezték tőle. „Nem alkottam meg semmit, mert van és volt is, csak addig nem engedtem be a küszöbön. A saját munkám anyaga nem engedte be. Ezért is mondom, hogy
a munkám az otthonom. Más nincs, és már nem is lesz.
Ehhez a dolgozószobám is hozzátartozik. Sokféle volt. Mivel fényképész vagyok, mindet lefotóztam. Jók voltak, mert jól tudtam bennük dolgozni” – magyarázta.
Arról is beszélt, hogy a szemellenző a realitás előli védekezést jelenti, amit még csecsemőkorában, a háború alatt élt meg. A háborús sérülések ugyanis nem eltüntethetők. A felesége ezt oly mértékben megkapta, hogy ha egy ajtót becsapnak, azt házomlásként éli meg. Ami ma Ukrajnában történik, azt Európa tovább fogja cipelni.
A beszélgetés végén elmondta: jelenleg semmilyen fikción nem dolgozik. De ha dolgozna, sem árulná el, tette hozzá, mert azt vallja: munkában lévő dolgot nem tud és nem is akar megnevezni.
(Borítókép: Nádas Péter 2022. május 2-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
