Nagy Feró: Magyarországon most egy csomó Erdős Péter dönti el, mi a jó zene

Bár reggeli közben zavartuk a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés tematikát rockzenei közkinccsé nemesítő muzsikust, azért elmondta, hogy új funkciójában is a magyar zenei élet megújítása a terve, bár véleménye szerint az most se működik nagyon rosszul.

Garázs-varázs

Okos ötletnek tartja, hogy felkérték néhány zenéhez értő emberrel együtt arra, hogy egy kicsit próbálják megújítani a Petőfi Rádiót, „aminek közszolgálati adóként fel kell vennie a versenyt – vagy nem is kell, de azért mégis versenyben van – a kereskedelmi adókkal”.

Majd hozzáfűzött egy, a honi popipar lehetséges megújulására vonatkozó konkrét javaslatot is:

pofátlanul azt tudom mondani, hogy sok olyan műsorvezető kéne, amilyen én voltam. Szabad garázdálkodás a rádió hullámain, ami egy kereskedelmi adónál szinte elképzelhetetlen.

Hozzátette, hogy jelenleg ez a közszolgálati rádióknál sem igazán elképzelhető, mindenesetre első körben egy megújult műsorvezetői gárdára gondol. Semmi baja a mostani műsorvezetőkkel, csak „jobban el kéne engedni a kezüket, hogy szabadabban garázdálkodhassanak az éterben”.

Ő legalábbis ezt gondolja, de azt mondja, hogy szerencsére nem egyedül dönt.

Egyetértett azzal az újságírói felvetéssel is, hogy a hatásos könnyűzene lázadó és szabad, tehát az a parancs se optimális, hogy legyetek úgy szabadok, ahogy mi szeretjük, majd visszatért saját példájához. Elmondta, hogy amikor 1992-ben lehetetlenné tették Garázs című műsorát, ezzel megakadályozták, hogy egy új nemzedék nőjön fel rajta.

Jött a kereskedelmi rádiózás, ami egyforma műsorvezetőket teremtett, akiknek azt is előírják, hogy milyen zenét játsszanak. Nem tudnak a saját ízlésük után menni. Ki kéne fejleszteni egy újabb generációt, a zenekaroknak pedig azt sugallni, hogy minél jobban magyar zenéket csináljanak. Ne utánozzanak valami angolszász zenét, hanem mutassanak be valami új dolgot, amivel meg lehetne jelenni a világpiacon is.

Ő sem gondolná, hogy valós cél lehetne újra feltalálni rock and rollt, és arra sincs esély, hogy valaki hirtelen felfedezze a műfaj piacképes és unikális magyar konkurenciáját. De magunkra kéne szabni a zenét:

„A mostani rendszerben az a szám hallható, ami megfelel a rádiók rotációjának.

De nem ezt kéne megmondani, hanem szabad kezet és teret kéne engedni a tehetséges magyar zenészeknek, akik nem jutnak be a jenlegi rádiókba.

(Erdős Péter a kádárkori kultúrpolitika könnyűzenei vonalát irányította, zenekarok, előadók sorsáról döntött saját kénye-kedve, és az MSZMP elvárásai szerint – a szerk.)

Se nálunk, a Petőfinél, se máshol nincs ez így, mert úgy gondolják a zenei szerkesztők, hogy a hallgatók elkapcsolják a rádiót ezektől a zenéktől. Ha elkapcsolja, hát elkapcsolja, majd visszakapcsol, ha megunja az amerikai utánzatokat.”

Megkérdeztük, mi lesz a lázadással, hiszen ő is beszólt annak idején a hatalomnak. Lázadás, szemtelenség, ellenállás nélkül mi marad a rock and rollból?

Feró nem vitatta, hogy a mostani rockzene is szóljon be a hatalomnak. De melyiknek? – tette fel a rockköltői kérdést.

Lázadások, térdelések és meglepetések

Az ellen kell lázadni – mondta –, hogy

Az ellen kell lázadni, nem a rendszer ellen, amit a nép megszavazott, és azt mondta, ez legyen. Lázadhat tőlem, nem baj, az is jó, de a világrend ellen kéne lázadni. Az ellen, hogy én mint férfi jogot kaptam arra, hogy szüljek gyereket. Ez képtelenség, ilyen nincsen. Kaptam egy jogot, amivel nem tudok élni. Ez ellen lázadni kell, ez hülyeség. Az ellen kell lázadni, ami most itt, Európában folyik, de Amerikában is. Itt nem kell letérdelni, nekem nincs lelkifurdalásom a rabszolgák miatt. Akiknek van, azok térdeljenek folyamatosan.”

Arra a kérdésre, kit tart alkalmasnak az általa preferált műsorvezetésre, nem mondott neveket, nehogy kellemetlen helyzetbe hozza jelöltjeit.

„Egyfajta iskolát kéne csinálni. Ez lesz a dolga a Petőfi Rádiónak. Ha nem kötelez minket a hallgatottság, és meglepetésszerű zenét is játszhatunk, akkor kiderül, milyen sok tehetséges, meglepetésszerű zenét játszó zenekar van Magyarországon. Meg kell mutatni őket. Ha ehhez van egy jópofa, nyers műsorvezető, akkor ez elkezd működni.”

Azt se tartja elképzelhetetlennek, hogy délelőtt tizenegykor trash metal szóljon a Petőfin, és arra szólítja fel a magyar könnyűzenészeket, hogy a dalaik „szóljanak már valamiről”.

Segítenek, de az idő pénz

Ami a Petőfi Zenei Tanács konkrét működési rendjét illeti, még ő sem tud részleteket. „Kérdezd meg a Demeter Szilárdtól, mert ő a főnök”, javasolta, de úgy gondolja, összejönnek havonta egyszer vagy kétszer, és közösen gondolkodnak azon, mit lehet tenni a Kárpát-medencében zenélő zenekarokért.

A Kárpát-medencében zenélő zenekaroknál nem csak magyar együttesekre gondolok. Szólhatnak akár románul is, bár nem tudom, hogy ez megvalósítható-e. De ha nem kezdünk neki, akkor semmi se valósul meg.

Ami a zenemegújító grémiumban folytatott munkáért járó díjazást illeti, azt felelte, hogy erről egyelőre nem esett szó.

„Ha mi, profik valamire rászánjuk az időnket, akkor nekünk minden perc pénzbe kerül.

Szerintem ezért járna valami fizetség. Hogy jár-e majd, azt még nem tudom, de valamiféle gázsival járjon már, ha rendszeresen ezzel töltök napokat.”

A beszélgetés summájául leszögezte: „Ha nem csinálunk semmit, akkor nem is lesz semmi. Próbáljuk meg, hátha tudunk az utókornak és a mostani fiataloknak alternatívát adni. Nekünk már nincs alternatíva, mi már beleszorultunk a nyolc óra munkába. Nekünk már mindegy, de most történik valami, ami kimozdítja ezt az állóvizet.”

(Borítókép: Nagy Feró 2019. július 24-én. Fotó: Veres Nándor / MTI)