Bródy János: Kaptam érte rendesen, hogy én birkának nézem az ország lakóit

Bródy János sosem rejtette véka alá véleményét, dalaiban mindig megénekelte, ha a világ olyan fordulatot vett, amely szerinte az emberek kárára válik. A 77 éves dalszerzővel még februárban beszélgettünk, mikor arról mesélt, hogy a lázadás – mondhatni – a siker alapköve volt, mikor ő kezdte a pályát. Most az RTL-nek adott interjúban mélyebben kibontotta, mit is gondol pontosan a mai politikai és kulturális viszonyrendszerről, miért nem tud teljes mértékben azonosulni a mostani mentalitással.

Már februárban is szóba került, hogy hiányzik számára a kor, mikor a teljes albumoknak még önmagukban volt jelentőségük. A mostani beszélgetésben arról mesélt, hogy neki az egyik legnagyobb öröm az volt, mikor összefűzhette a dalokat a lemezen, mikor felépíthetett egy-egy albumot egy koncepció mentén, ahol a dalok végigvezették a hallgatót gondolatcsokrokon.

A fekete és a fehér közt

Mióta a CD-formátumnál bejött a véletlenszerű lejátszás, úgy érzi, elkezdett megszűnni az igény, hogy a dalszerzők teljes albumokon keresztül közöljenek üzeneteket. Arra is kitér, hogy a sokak által nem kedvelt Erdős Péter ugyan csinált jó pár ellenszenves dolgot, egyvalamit mégis pozitívan lehet a számlájára írni, mégpedig, hogy ők hozták fel a magyar hanglemezgyártást:

Emlékszem, Erdős Péter egyszer diadalittasan mondta nekem annak idején, hogy gyerekek, rengeteg lemezt fogunk eladni, mert most állapodtam meg a Triállal [a Kádár-kor állami játékkereskedelmi cége], hogy behoz nem is tudom hány ezer Supraphon lemezjátszót az országba.

Azt is elmondta, hogy ezek a lemezjátszók a legtöbb otthonban a könyvespolcok mellett kaptak helyet, ami már magában is beszédes, és mutatja, hogy volt igény a minőségre. Ez nagyban befolyásolta, hogy akkoriban főként milyen lemezek fogytak.

Az énekes számára az is egyértelmű volt, hogy a 2010 után kialakult politikai rendszerben ő nem a kegyeltek oldalán kap majd ülőhelyet. Birkaország című daláért erősen támadták is, holott a szám Weöres Sándor Majomország című költeményének parafrázisa.

Kaptam érte rendesen, hogy én birkának nézem az ország lakóit… Emlékszem, fiatal koromban Latinovits Zoltán szavalta a Majomországot a magyar állami televízió képernyőjén. Keményen a kamerába nézve, olyan Latinovits módra, hogy mindenki értse, miről van szó.

Bródy János a Fonogram és Kossuth-díjról is mesélt. Előbbi szerinte egyszerre elismerés és lezárás, egy olyasfajta üzenettel párosulva, hogy „az életmű kész, le lehet vonulni a pályáról”. Utóbbiról úgy tartja, hogy ma már kezd inkább a hatalmi lojalitás jelképévé válni a köz szemében, mintsem egy életmű megkoronázásaként. 

Bedőlt illúziók

Ezzel egyidőben az újonnan felállított Petőfi Zenei Tanácsról is beszélt. A dalszerző nem minden felkért alkotóról tudja elképzelni, hogy lennének valóban használható ötletei a szakmával kapcsolatban. Ennek ellenére az elképzelést korántsem tartja rossznak, az pedig külön meglepetés volt számára, hogy Demeter Szilárd Müller Péter Sziámit is felkérte. Bródy János ettől függetlenül attól tart, hogy ha Müller Péter Sziámi megkapná végre a Kossuth-díjat, ami már egy ideje kijár neki, most mindenki azt hinné, hogy ez csupán a zenei tanács miatt történt.

Az énekes úgy véli, hogy olyasfajta pártállami rendszer áll vissza, mint ami 1990 előtt volt, ezáltal régi dalai is újra értelmet nyernek. Ettől függetlenül ő nem fél, hogy központi támogatás nélkül nem lesz képes fenntartani magát és folytatni a zenélést. Az ő „mindenkori szponzorai” azok, akik eljárnak a koncertekre, megveszik a jegyeket és a lemezeket. Saját elmondása szerint nem szorul állami gondoskodásra és a NER segítségére.

Úgy látom, nagyon sok minden, amiben bíztam és hittem, illúzió volt. Mintha ez a félfeudális rendszer sokkal természetesebb lenne ebben az országban, mint az a világ, ahol az embert a teljesítménye alapján ítélik meg, és nem a mindenkori hatalmat szolgáló lojalitást díjazzák

– fogalmazott az interjúban a zenész. 

(Borítókép: Bródy János 2016. november 8-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)