36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokbaÁgymentő. Ha nagyon szigorúan ragaszkodnunk a néprajzi szakszavakhoz, a falvédők nem csupán a falat védték a kosztól, a fröccsenő pörköltszafttól, s takarták el a meszelés hibáit, a vályog réseit és repedéseit, az ágyneműt is óvták a faltól.
Mégis a falvédők aranykorát éljük, nem az ágymentőkét.
S míg egykor ez a szövet (a falvédő készülhetett fából is) a mindennapok része volt, mindegyik a velünk élő folklór ikonja (falvakban, vidéki konyhákban ma is így van), a falvédők ma már nem csupán a varrott/hímzett/festett házi áldás megvallásáról szólnak, fontos és humoros intelmekről, sok esetben már a művészetről is. S nem feltétlenül csak a népművészetről, egyre inkább a galériák, a tárlatok forintosítható műalkotásait jelentik.
A lényeg ugyanis az egyszerűség. A gyors és közvetlen üzenetátvitel. A falvédő értékesíthető társadalmi, ideológiai, kulturális, közösségteremtő üzenőfelület.
Sok híres magyar falvédő van szerte a világon – ilyen például az a Leo Burnett Budapest-reklám 2009-ből is, amelyikre ezt írták: „Az én uram nincsen távol, Hazajött az Ikeából”, de mind közül alighanem egy 1999-ben készült falvédő viszi a prímet. Erre ugyanis ezt írta alkotója, Szabó Eszter Ágnes:
„Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowieval″.
Az még rendben is van, hogy Zalai Imréné azonnal ország- és világhírű lett, de arra is ráirányította a figyelmet, hogy egy egyszerű falvédő is lehet értékes. Éppúgy, mint egy Csontváry-kép, egy remek Vermeer-alkotás. Egy falvédő simán lehet hímzett drMáriás- vagy varrott ef Zámbó-örök. Miért is ne?!
Erre itt van most egy kiállítás, amit a 180 éves Vérteskozma 39 műemlék házának tiszteletére szerveztek Jungvirthné Bús Erzsébet falvédőgyűjteményéből, és Szabó Eszter Ágnesnek köszönhetően alighanem ismét örök érvényű remekművel lett gazdagabb az ország. Az egyik kiállított falvédő ugyanis Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, a nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős minisztert, a KDNP elnökét ábrázolja, amint a Radisics Milán fotográfus jóvoltából megismert Roxyval találkozik.
A falvédő felirata ez:
Semjén Zsolt találkozása Roxyval a 180 éves műemlékben.
A falvédő üzenetét sokféleképpen lehetne értelmezni, ám alighanem a megbékélés jegyében – vagy reményében – született, hiszen a képen a híres vadász hírében álló Semjén Zsolt meg akarja simogatni Roxyt, a rókát, nem pedig lelőni.
Akár a népmesében. A jóságos vadász és a jámbor róka pedig mi más üzenetet hordozhatna, mint azt, hogy a világra ráfér már a szelídítés. És nem csak azért, mert Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry francia író és pilóta egyszer megírta, hogy az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – igaz, A kis herceg rókája azt is mondta, hogy az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek...
Anno Szabó Eszter Ágnes a falvédőn azért hozta össze nagymamáját David Bowie-val, mert így tisztelgett a tapolcai asszony előtt, aki egész életében mások esküvői ruháit varrta. Semjén Zsolt pedig... Nos, ő vadászik is, s bár esetében számos lehetőség felkínálkozna, többé már nem tud elhajolni a falvédők elől – még hímzetten sem. Ilyen lehetne például az is, hogy
Semjén Zsolt szalonkát lőtt estére, mert nem hívták meg jegesmedvére.
Ez a falvédő azonban még nem készült el, és lehet, nem is fog.
A vérteskozmai tárlat azt mutatja, hogy a falvédők kora nem járt le, sőt éppen úgy funkcionál, ahogyan mindig is. Az életünk része, a rajtuk lévő szöveg hűen tükrözi a kort, amelyben élünk. Lám, a (nép)művészet nem csupán reflektál arra, ami a társadalomban történik, nem csupán óv, ápol és eltakar, hanem gondolkodtat, érzelmeket vált ki. Akkor is és úgy is, ha
A lényeg ugyanis az, hogy kommunikál a világ dolgairól. Hogy ebből a megközelítésből mit is jelenthet az, mi az üzenete annak, hogy Semjén Zsolt találkozik Roxyval, a rókával, mindegy is. Vagy ki tudja. Ez immár a magyar és az egyetemes kultúra – és a társadalmi szelídítés – része.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
