Tiësto bulijától újabb tómedret taposott a Balaton Sound közönsége

Már több mint három évtizede az elektronikus zene egyik legfontosabb alakja a holland Tijs Michiel Verwest, azaz Tiësto, akit ennyi idő elteltével is jogosan tartanak a DJ-szakma egyik legmeghatározóbb alakjának – és becézik találóan az EDM, azaz az elektronikus tánczene műfaj keresztapjának.

Nagyságát jól mutatja, hogy a Heineken Balaton Sound csütörtöki főfellépőjének zenéjén nőtt fel és inspirálódott többek között a nyitónapon az Indexnek interjút adó Hardwell vagy az évek óta a világ első számú DJ-jének megválasztott Martin Garrix is – ehhez mérten a soundos buliját is nagy várakozás övezte. 

Vélhetően nem is bánta meg senki, aki csütörtök este kivárta a Sound nagyszínpados főfellépőjét, ugyanis a már 54 éves előadó – rutinjához mérten – műsorának első percétől kezdve tökéletesen ráérzett, hogy mire van igénye a közönségnek, ebben pedig a nagyszínpad megújult, széles LED-falára varázsolt vizuális effektek is nagyban a segítségére voltak. 

A csütörtöki fellépés pontosan tükrözte is azt, ami miatt Tiësto még ennyi idő után is az elektronikus zeneipar egyik legmeghatározóbb alakjának számít. Zenei sokszínűségét remekül ötvözte a legmodernebb látványelemekkel, amelyek ezen az estén az általában megszokott LED-ek, tűzijátékok és különböző pirotechnikai elemek helyett – az óriáskivetítő adottságait kihasználva – elképesztő digitálvizuális show-t varázsoltak a Sound közönsége elé.

Az Ofenbach tüzelte fel a közönséget, Tiësto zenei sokszínűsége tarolt

Már a Balaton Sound második napjának főfellépője előtt is hangulatba kerültek a fesztivál nagyszínpada közelébe érkezők, ugyanis a koszovói–albán Regard után a francia Ofenbach duo tüzelte fel az egész napos hőségtől már alapból izzó közönséget. A DJ-páros a tőlük megszokott módon a legnagyobb közönségkedvenc slágerek feldolgozásaival táncoltatta meg az ekkorra már meglehetősen népes vendégsereget – a pulton ugrálástól kezdve a jól bevált tapsoltatásig mindent bevetettek, miközben a mikrofonba végig a közönséghez beszéltek. 

A munkájuknak be is érett a gyümölcse, a fellépés végére a színpad előtt összegyűlt tömeg már az előző esti vendégsereget is jócskán lepipálta, a vélhetően főként Tiësto bulijára érkező fesztiválozók pedig hamar megtöltötték a nagyszínpad előtti, egyébként meglehetősen nagy területet. Nem kellett sokat várni az élő legendának tartott előadó megjelenésére, akit az első perctől kezdve elképesztő vizuális elemek kísértek, és aki finomkodás vagy hosszú percekig nyúló melodikus intro helyett majdhogynem két lábbal rúgta be a Balaton Sound kapuját.

Ahogyan eddigi karrierjét, úgy a csütörtök esti soundos buliját is a zenei sokszínűség jellemezte. Bár Tiësto zenei gyökerei a trance műfajban erednek, az évek során folyamatosan változtatta hangzását. A progresszív house-tól az electróig és a hardstyle-ig bátran kísérletezett, és ötvözte a különböző műfajokat – ez pedig a fesztiválra készített mixén is mindvégig érzékelhető volt. 

Ennek tudatában nem is meghökkentő annyira, hogy olyan saját dalok mellett, mint a The Motto vagy éppen a Don't Be Shy, a 2000–2010-es évek slágereiből, köztük a Danza Kuduro, a Day 'n' Nite vagy a Pump It című számból is igazi veretőhimnuszt varázsolt Zamárdiba, ami olyannyira elnyerte a közönség tetszését, hogy

Szavak és magamutogatás nélkül is betalált

Az elképesztő látvány mellett Tiësto színpadi jelenléte viszont szabályosan eltörpült, jó keresztapához méltóan pedig nem igazán akarta felfedni magát: egész este baseballsapkában állt a pult mögött, a közönség pedig csak nagyon ritkán kapott róla a kivetítőn egy fekete-fehér filterrel ellátott élőképet, így gyakorlatilag csak az első sorokban állóknak volt esélyük rá, hogy lássanak valamit belőle. Emellett  – szemben az előtte fellépő, vélhetően még Bárány Attila által is megirigyelt, szószátyár francia DJ-párossal –

Láthatóan azonban ez sem szegte a fesztiválozók kedvét, akiket a jól összeállított számlista és az ezzel összhangban lévő vizuális elemek – na meg persze a pultoknál kapható italok is – teljesen levettek a lábukról, a közönség soraiban pedig az eddig feltűnt 20-30 évesek mellett a Tiëstóval egykorú, sőt nála idősebb vendégek is jóval nagyobb számban voltak jelen a nagyszínpadnál. 

A show vége felé már jóval inkább a hardstyle-os elemekkel tarkított mixekre rophatta a tömeg, amelyek megkoronázásaképp egy igazi slágerrel zárta a balatoni buliját a DJ – az Adagio For Strings című dalával búcsúzott el Tiësto a közönségtől. 

A zárószám hatása alatt álló tömeg még fel sem ocsúdhatott, amikor a nagyszínpadon néhány fénycsóva fellövését követően a parton is megindult az esti tűzijáték. A néhány másodperccel ezelőtt még a DJ-t éltető tömeg szinte egy emberként fordult meg, hogy megcsodálhassa a már-már hagyománnyá vált durrogtatást – miközben a magát amúgy sem mutogató Tiësto komolyabb feltűnés nélkül levonult a színpadról. 

A zenéjét és munkásságát lehet imádni vagy éppen kritizálni is, egy biztos, Tiësto neve szinonimájává vált az elektronikus tánczenének, hozzájárulása az iparág fejlődéséhez pedig felmérhetetlen nagyságú. Változatos, lüktető zenéje és felejthetetlen fellépései mellett kollaborációi, illetve a feltörekvő művészekre gyakorolt hatása vitathatatlan, így vélhetően a közeljövőben is megmarad az uralkodó szerepe a szakmában.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)