Nosztalgikus életérzés, amely egy generációval együtt hal ki

Ez önmagában nem olyan hír, amire mindenki felkapja a fejét, de egy generáció tagjaiban nagyon is élő: férfiak és asszonyok, fiúk és lányok egykor máson nem is utazhattak, csak Ikaruson, és ez számos emléket hívhat elő a múltból. Ezek a járművek egy kockára szabott világ részei voltak, amikor sokan azt hitték, hogy bármi és valami attól lesz modern, vagy látszik annak, hogy szögletes.

Formatervezésben ugyan messze elmaradtak a klasszikus Ikarus 55 vagy Ikarus 66 buszokhoz képest, de akkoriban erre mondták azt, haladni kell a korral. Pedig a kor, bármelyik, mindig attól olyan, amilyenné tesszük. 

Kinyílt a világ

A most kiállított Ikarus 200-asok története is túllép egyetlen generáción. Első prototípusai két évvel az 1973-as, nagy olajválság előtt gurultak le a gyártósorról, s volt vele gond, nem is kevés. A városi és távolsági utazás élményét mégis gazdagították, nevezetesen azzal, hogy hatalmas ablakain keresztül áradt a fény, bentről nézve olyan érzés volt az utazás, mintha az utasok nem is lennének elzárva a külvilágtól.

A tömegközlekedési forgalomból ma már kivont Ikarus 200-asok egykor a keleti blokkon belül a legfontosabb és legismertebb magyar exportcikknek számítottak, Kubától Malajziáig rótták a városok útjait.

A Közlekedési Múzeumban most három restaurált, továbbá egy restaurálás előtt álló, szinte eredeti pompájában tündöklő Ikarus 200-as látható 2023. június 26-tól az Északi Járműjavító Dízelcsarnokában.

A múzeumnak 2016-ig csupán egyetlen darab Ikarus 556-os autóbusza volt, de azóta már számos legendás Ikarust mentettek meg és újítottak fel az utókornak, például egy 66-os Farost, egy 211-est és egy 311-est is. A 200-asok közül a legidősebb egy 1986-os gyártású 256.50 V -es típusjelzésű.

(Borítókép: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)