Nincsenek tabuk: nyíltan beszélnek elvált szülőkről, depresszióról, a halál gondolatáról

A Budapest Bábszínház Nem félünk a sötétben című előadásának már a nyílt próbáján is láthattuk, hogy igazi modern, különleges színdarabról van szó, amely a Z generáció nehézségeivel, a fiatal felnőttek világával foglalkozik. A produkció 2023. október 28-i bemutatóján pedig bebizonyosodott:

Az előadás alkotói ugyanis mind olyan fiatal felnőttek, akikről maga a darab is szól, így – bár kissé felnagyítva, de – hiteles képet kaphatunk arról, milyen nehézségekkel néz szembe világunkban a Z generáció és persze a szüleik. Bárki ráismerhet önmagára, és azonosulhat egy-egy karakterrel, legyen az szülő vagy „gyerek”.

Nincsenek tabuk

A színpadra hús-vér emberek lépnek fel, hiszen a modern bábelőadásokon már nem a kézméretű báboké a főszerep, hanem a maszkot és jelmezt viselő színészeké, akik az arcukon viselik a jellemüket. Az alkotók nemcsak a színészek speciális megjelenésével, hanem zenével, különleges hanghatásokkal, valamint árny- és fényjátékokkal is gazdagítják a produkciót. Emellett számtalan olyan XXI. megoldást figyelhetünk meg, amely a színpadon – egyelőre – ritkaságszámba megy. 

bulikról, elvált szülőkről, depresszióról, a halál gondolatáról, a valóságból álomvilágba menekülésről, szerelemről, első csókról, pénzről, szülői elvárásokról, iskolai teljesítményről, bukásról, valamint arról, hogy milyen nehéz is néha szülőnek lenni. A néző végigkövetheti a főszereplő, a 16 éves Aida útját, amint a világa szürkéből éjfeketévé válik, és ahogy egyre közelebb kerül a halál gondolatához. 

Mindezek ellenére a darab rendkívül szórakoztató, talán pont azért, mert kissé felnagyítva, karikatúraszerűen láthatunk rá önmagunkra. Hiszen mindannyian a boldogságot és a szerelmet keressük, legyünk tizenévesek vagy negyven fölöttiek, és minden elvált nőben megfogalmazódhat az a gondolat – ahogy az a színpadon is többször elhangzik –, hogy „nincsenek rendes férfiak”.

Egy színész, több szerep

A főszereplőn és a képzeletében létező Sapkás fiún kívül mindenki maszkot visel, és egy színészre több szerep is jut. A darab 27 éves rendezőjét, Podlovics Laura színésznőt kérdeztük a koncepcióval kapcsolatban, aki elmondta: mindent a főszereplő lány szemével figyelhetünk meg.

Ő a saját belső világán keresztül látja az embereket maga körül, akiknek valamilyen módon fel van nagyítva egy-egy tulajdonságuk. És az sem véletlen, hogy csak Erdős Lilinek és Bartha Bendegúznak látjuk a szemét, hiszen a főszereplő csak a Sapkás fiúhoz tud kapcsolódni. 

A színészeknek egyébként nem okoz gondot, hogy több szerepet kell játszaniuk, hiszen, ahogy a rendező is mondja, „ők fantasztikusak”. Egyikük például egy jeleneten belül háromszor is átöltözik, és az, hogy ebből a néző semmit nem érzékel, elképesztő profizmusra vall. Mindegyik szerepnek megvan egyébként a saját mozgásvilága, amivel a próbák alatt külön foglalkoztak koreográfus segítségével. 

Podlovics Laura azt is elárulta:

Egyáltalán nem ritka, hogy egy előadáson belül valaki több karaktert játszik, de ebben a darabban szerintem nagyon intenzíven nyomják, és brutális gyorsöltözések vannak a takarásban. 

A színdarab alapsztorija részben a rendező személyes történetei alapján született, részben fikció. Mint mondja, került már olyan helyzetbe, hogy tizenéveseket figyelhetett meg közelről, és azt érezte, hogy ők egy kicsit mások, és elkezdte érdekelni, mi járhat a fejükben.

Tesztközönség

Podlovics Laura 1996-ban született, tehát pont az Y és Z generáció határán van, de úgy véli, inkább az előbbihez tartozik. 22 éves írótársával, Gajda Annával azonban igyekeztek autentikusak maradni, nem erőltetni egyfajta fiatalos nyelvezetet, hiszen az nagyon rosszul is el tud sülni.

A darabban gyakran elhangzanak angol kifejezések is, amelyeket a Z generáció előszeretettel használ a mindennapokban. Azért, hogy megbizonyosodjanak, olyan alkotás született, ami valóban bevonzza a fiatalokat, egy tizenévesekből álló tesztközönség is megnézte az előadást a premier előtt. A rendező erről azt mondta:

A fiatalok nagyon lelkesek voltak, és mindent értettek, saját interpretációik is voltak a látványkoncepciót illetően. Több fiú is hozzászólt érdemben, pedig nagy félelmem volt, hogy többségében a tinilányok fognak csak érdeklődni. 

Bár az előadás többnyire a fiatalokat szólítja meg, az első visszajelzések alapján a szülői korosztálynak is tetszett a darab, hiszen ők is intenzíven tudnak kapcsolódni a látottakhoz, esetleg újraélhetik a kamaszkorukat. Podlovics Laurának ez volt az első rendezése, de vannak még tervei, és a jövőben a színészet mellett szeretne még írni és rendezni is.

(Borítókép: Piti Marcell)