Mit csinál négy nyugdíjas a rájuk vadászó nehézfiúkkal?

Pontosabban 2020 őszén jelent meg első könyve, miután azt a briten kívüli angolszász könyvpiacon tesztelte és sikeres fogadtatásra lelt. Tolta a televíziózást és közben írta a beugró művet, A csütörtöki nyomozóklubot. A regény teljesen új stílusával a megszokott krimik vonalát elhagyva rúgta be az ajtót Londonban – és ez hetek alatt röpítette a könyves listák élvonalába a szerzőt és művét.

Az alapsztori az, hogy egy képzeletbeli délkelet-angliai idősotthon négy lakója csütörtök délelőttönként azzal foglalja el magát, hogy beszerzik a környék „döglött aktáinak″ egyikét, és az ügyet – immár évekkel később – megpróbálják felgöngyölíteni. 

Egy lépéssel a rendőrök előtt

A széria második része már nem régi eset felderítéséről szól, hanem az életükbe belebonyolódó gyilkosságot derítik ki, méghozzá úgy, hogy régi kapcsolataikat felhasználva mindig egy lépéssel a helyi rendőrség előtt járnak. 

A megjelent könyvek kulcsfigurája mindig ugyanaz a négy, hetven feletti nyugdíjas. A válogatás halványan, de tükrözi a XXI. századi Nagy-Britannia társadalmi összetételét.

• Ott van Elizabeth, egykori kém, a brit elhárítás, az MI6 volt ügynöke.
• Van egy idős pszichiáter, Ibrahim.
• Az ápolónő, Joyce.
• És egy híres múltú szakszervezeti vezető, Ron, akinek fénykora a nyolcvanas évek elejére esett, amikor lelkesen szervezte az akkori Thatcher-kormány-ellenes brit bányászsztrájkot. 

Az alapszereplők a második és a harmadik krimiben sem változnak (A férfi, aki kétszer halt meg, Az eltévedt golyó), csak a történetek lesznek csavarosabbak, és bővül a társult szereplők köre. Így jutunk el az idei könyvsikerhez.

Az utolsó ördög

Ez a könyv azonban sok mindenben túltesz az eddigieken. A kritikákkal messzemenően egyetértek.

Izgalmas megható történet... Osman pedig egyre jobb!

Ez utóbbi kritikusi megjegyzés azért helytálló, mert valóban ez Richard Osman eddigi legcsavarosabb történetfűzése. Az előző megjegyzés pedig azért igaz, mert egy mellékszálon végigkísérjük Elisabeth demenciában szenvedő férjének leépülését és közös megállapodásukat az eutanázia érdekében.

A könyv a jelenben játszódik, amit folyamatosan igazolnak a bennünket körülvevő információk. Így már a király beszédét hallgatják a televízióban, hiszen az új brit uralkodó III. Károly, vagy vita dúl a legmenőbb streamingszolgáltatókról a nyugdíjasok között, akik GPS-szel közlekednek kocsijukban, viszont halvány fogalmuk sincs az okostelefonok nyújtotta előnyökről. Ennek bizonyítására remek az alábbi párbeszéd, amely akkor hangzik el, amikor egyiküknél fiatalabb segítője érdeklődik, milyen telefonra töltse le a kért applikációt.

Milyen készüléke van, iPhone, vagy androidos?

Nem tudom – hangzik a válasz. Egy sárga tokban van az asztalon. 

A történet tehát azon a szálon indul, hogy valaki megöli a négy nyugdíjas korukbeli régiségkereskedő barátját. A könyv első felében a nyomozóklub tagjai azt próbálják kideríteni, miért végeztek az idős indiai kereskedővel, mi olyasmi kerülhetett hozzá, aminek nem kellett volna nála lenni.

A dél-angliai heroin- és kokainpiac irányítóinak szellemes becserkészésén túl a nyakukba kapják a brit rendőrség egyik különleges részlegének nyomozóját is, aki eleinte levegőnek nézi a nyugdíjasokat, és ezzel elköveti szakmai karrierjének egyik legnagyobb hibáját.

Fura dobozba csomagolt afgán heroin

A történet később felpörög, miután az olvasó számára is egyértelművé válik, hogy jó jó, a százezer font értékű heroin komoly összeget képviselő csempészáru, ám itt valami ennél értékesebbről, az ókorba visszavezető műkincsritkaságról van szó. Ám amíg eljutunk eddig, legalább három friss hulla kíséri a történetet.

Ekkorra már a „nyomozók” összezavarták fél Anglia hírhedt drogdílereit, akik egymás után szaglászva próbálnak a heroin nyomára bukkanni, sőt még nyakukba kapják a kábítószert a brit szigetekre juttató afgán bűnbanda helyszínre küldött rezidensét, akinek feladata rendet vágni a saját dolgaik között is problémásan eligazodó „nehézfiúk” között.

Ahogy Osman mondta egy interjúban, azok a legjobb krimik, amelyeknél az utolsó oldalig nem lehet tudni, hogy ki a gyilkos. Ehhez természetesen ő is pontosan tartja magát, mert amikor végül kiderül az igazság, mindenkinek leesik az álla.

(Borítókép: Richard Osman Az utolsó ördög című kötete. Fotó: Fekete Tímea / Index)