Gálvölgyi János a megváltozott szinkronról: Én ezt nem tudom megcsinálni, és nem is akarom

Dustin Hoffmann, Benny Hill, Danny De Vito, vagy Derrick hű társa, Harry Klein felügyelő. Csupán néhány azon színészek és szerepek listájából, akiknek Gálvölgyi János kölcsönözte a magyar hangját. Utánzó képessége jól ismert és legendás, még olyanra is volt példa, hogy magyar színészt kellett szinkronizáljon. Utóbbi akkor történt, amikor az 1972-es Szerelem jutányos áron című film felvételeit készítették, amit a filmben szereplő Pécsi Sándor már nem élt meg.

Főiskolás voltam, amikor szóltak, hogy menjek a szinkronba. Eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy Pécsi Sándort kell utószinkronizálnom.

– emlékszik vissza Gálvölgyi János az ATV Heti Naplójában.

Megváltozott szakma

Ma már ritkán áll a szinkronstúdió mikrofonja mögé a színész, ami bevallása szerint a szakma megváltozásának köszönhető. Ahogy felidézi az esetet:

Jött egy olyan korszak, amikor azt mondták, hogy a 8. kerületben, a 64. emeleten, a Tóth-lakásba becsöngetsz, ott a WC mellett jobbra van egy szoba, ott megállsz reggel nyolckor, és este tízig 2 670 000 tekercset megcsinálsz 4 forint 50 fillérért. Na, akkor azt mondtam, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, és nem is akarom megcsinálni.

Ahogy lapunk korábban is írt már róla, számos színészt bosszant a szinkronszakma változása, amelyben úgy érzik, silányulnak a fordítások, a fizetés arányosítva egyre kevesebb, miközben a munka csak nőttön nő.

Rajkai Zoltán egy korábbi interjúban úgy fogalmazott lapunknak:

Ki sem merem mondani, hogy egy-egy stúdió már milyen alacsony áron vállalja el egy teljes film szinkronját, mert senki nem hinné el, és persze emiatt a munkatársakat a végletekig kizsákmányolják. Az inflációt sem követő, alig látható béremelések nem kompenzálják az évtizedes értékvesztést.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!