Úgy mutatta meg Magyarországot, ahogy előtte senki

„A Tokaj-Eperjesi-hegyvidék (ismertebb nevén a Zempléni-hegység) 893 méteres magasságú Nagy-Milic hegycsúcsának két keresztező határnyiladéka által bezárt apró tisztásán 1979. július 31-én hajnalban tízfőnyi filmes csapat ébredezett kicsiny sátortáborában. Lassan kezdtek készülődni, hogy előreláthatólag 75-80 nap alatt bejárva filmet forgassanak az Országos Kéktúra teljes útvonaláról. Ahhoz azonban, hogy ez az egyedülálló vállalkozás egyáltalán e pillanatig eljuthasson, sok idő és előkészület kellett” – írta Nagy László a Turista Magazin 2004/8-as számában.

A stáb kétéves előkészítő munka után indult el az Országos Kéktúra akkori keleti végpontjától, a Zempléni-hegységben lévő Nagy-Milictől, és 1979. október 15-én érte el a nyugati végpontját a Kőszegi-hegységben, az Írott-kő alatti Szent Vid-hegyen. Az útról forgatott Másfélmillió lépés Magyarországon című film minden idők legnépszerűbb magyar tévésorozata lett. Milliók nézték végig, ahogy Rockenbauer Pál és csapata végigmegy Magyarországon, s közben a természet mellett bemutatja a tájban élő embert is, a még élő hagyományokat, mesterségeket, a néprajzi és kulturális értékeket.

A filmnek máig tartó hatása van, bárki elindul a pecsételős füzetével az Országos Kéktúra valamelyik szakaszán, az ő nyomdokaikon lépdel.

A napsugár nyomában

Rockenbauer Pál Kőbányán született 1933. január 14-én, majd az ELTE természettudományi karának földrajz–biológia–kémia szakán tanári diplomát szerzett, ám soha nem dolgozott pedagógusként. Ehelyett az egész országnak mesélt élete első és utolsó munkahelyén, a Magyar Televízióban.

Az első expedíciós filmsorozata 1965-ben került képernyőre: Rockenbauert és stábját felengedték a Székesfehérvár nevű magyar tengerjáró kereskedelmi hajóra, amellyel aztán nekivágtak a Földközi-tengernek. Az útból nemcsak televíziós műsor (Levante vizén), hanem könyv (Szívességből a Mediterránban) is készült. A napsugár nyomában című filmsorozat Ausztráliát, Új-Guineát, a Hawaii-szigeteket, Dél-Amerikát és az Amazonas medencéjét mutatta be, de

Sokan kérdezték tőle, miért nem készít Magyarországról is filmet, így indultak el az országos kék jelzés mentén. Akkoriban szokatlan volt az ötlet, hogy gyalog tegyék meg egyhuzamban a mintegy 1100 kilométernyi távot, és közben forgassanak. Ez számos technikai és szervezési nehézséget is okozott, de ez adta a film máig átülő erejét, hiszen úgy érezhettük, mintha mi magunk is ott baktatnánk velük az ösvényen. Hitelesek voltak a túrázásban is, megmutatva, hogy ha ők végig tudták járni, akkor ezt bárki meg tudja csinálni.

Zarándokhely és emléktúra

Az előkészületek során felvették a kapcsolatot az útvonalon fekvő települések vezetőivel, a természetjáró szervezetekkel, és egy-egy fontos látnivaló miatt nagy tekintélyű szaktudósokkal is. Az adatok összegyűjtése és rendszerezése után 1978 őszén Rockenbauer Pál és asszisztense, Sáfrány József előzetesen bejárta a teljes útvonalat. A terepszemle után pontos forgatókönyv készült, ez alapján dolgoztak, de nyitottak voltak a váratlan élményekre is. Az előkészületekbe tartozott a turistafelszerelés beszerzése is, ami akkoriban nem volt könnyű Magyarországon,

A saját holmijuk mellett a filmes felszerelést is cipelték, amely akkor még súlyos kamerákat jelentett. Szabados Tamás operatőr visszaemlékezése szerint ráadásul a jó minőségű filmfelvevőket „a politika”, a híradó használta, ők a legrosszabbakat kapták meg.

A csapatot Rockenbauer Pál rendező, Peták István szerkesztő, Sáfrány József rendezőasszisztens, Szabados Tamás és Stenszky Gyula operatőrök; Tubai László segédoperatőr, Faludi Sándor hangmérnök, Heincz László világosító, Petres Pál technikus és Tolnai Ferenc alkotta, utóbbi önként csatlakozva a mérőkereket tolta. Péterfay Attila gyártásvezető nem túrázott velük, ő szállította a filmeseknek a nyersanyagot Budapestről egy Volgával, és vitte magával a leforgatott felvételeket.

A film folytatása 1986–87-ben készült el ...és még egymillió lépés címmel, amely a Nyugat- és Dél-Dunántúl tájaira viszi el a nézőt. Ennek bemutatását Rockenbauer Pál már nem érhette meg, 1987. november 26-án, Katalinpuszta mellett halt meg egy magányos túra végén. Kérésének megfelelően legkedvesebb kirándulóhelyén, a Mecsek hegység lábánál, a több száz éves zengővárkonyi szelídgesztenyésben temették el.

Sírjához, amely zarándokhely lett a kéktúrázók körében, minden év novemberének utolsó szombatján emléktúrát szervez a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség. Emlékét a természetjárók is őrzik, miközben a több mint 500 kilométeres emlékutat, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra ösvényeit járják.