Elfajult a sztárháború, sírgyalázástól tartanak a temetőben

Van, akinek ismerős, másoknak új keletű lehet a „stan kultúra” fogalma. A kifejezés már 2000 óta jelen van a köztudatban – 2017-ben az Oxford angol szótárba is bekerült –, de többek között a Twitternek köszönhető az elterjedése. A kifejezés Eminem Stan című dalával vált ismertté, amelyben egy fanatikus rajongó történetét meséli el. Feltételezések szerint a kifejezés a „stalker” és a „fan” szavakból tevődik össze.

Ahogy az elmúlt hónapban Nicki Minaj és Megan Thee Stallion sztárharcában a rajongók is elkezdtek részt venni, Minaj egyik követője nyilvánosságra hozta, hol nyugszik Stallion édesanyja, Holly Thomas. Azóta a temető biztonsági szolgálata kénytelen volt megerősíteni a védelmi intézkedéseket, lehetséges behatolástól, sírgyalázástól tartva.

A Rolling Stone magazin az eset apropóján felkeresett több pszichológust és szakembert, akikkel a stan kultúra és a paraszociális kapcsolatok jellemzőiről, pozitív hatásairól és veszélyeiről beszéltek. Noha Eminem már 2000-ben megalkotta a kifejezést, akkor még nem volt tényező a közösségi média, amely jó táptalaj a szélsőséges sztároláshoz.

Rajongás vagy megszállottság?

A paraszociális kapcsolatok jellemzője az egyoldalú kötődés. Adott ember kölcsönös kapcsolatnak érzi a közte és a csodált személy közti köteléket, sokszor figyelmen kívül hagyva, hogy a médiaszereplő nem kimondottan hozzá kommunikál – sok esetben nem is ő kommunikál, hanem a megbízott közösségimédiatartalom-gyártók. A rajongók elsősorban színészek, zenészek, influenszerek irányába alakítanak ki ilyen kötelékeket, de politikusok vagy fiktív karakterek felé is létrejöhet hasonló, egyoldalú kapcsolat.

Noha a stan rajongók ismérve a fenti működés, ennél sokszor jóval tovább mennek. A staneknél gyakran a szélsőséges megnyilvánulások dominálnak. Miközben alszanak, telefonjukon továbbra is a kedvencük dalait streamelik, hogy a slágerlisták élén maradhasson, mindent gyűjtenek, ami csak piacra kerül az adott előadótól, ha pedig valaki negatívan nyilatkozik a favoritjukról, legyen az akár egy másik sztár,

A Rolling Stone által megkérdezett pszichológusok és szakemberek szerint a paraszociális kapcsolatnak lehet pozitív és negatív oldala is, továbbá nehéz meghúzni a határt az intenzív rajongás és az extrém megszállottság között – még szakértői szemszögből is. A Wellesley Főiskola pszichológiaprofesszora, Sally Theran úgy fogalmazott:

Van, hogy fejben képzeletbeli beszélgetést folytatsz a kedvenceddel […] Arról fantáziálsz, hogy milyen tanácsot adna neked. Elképzeled, milyen is lenne, ha valóban barátok lennétek.

A professzor szerint ennek lehet jó és rossz hatása is. Egy 14 éves például, ha Beyoncét tekinti példaképének, erőt meríthet az énekesnő kitartásából, akaraterejéből, abból, hogy Beyoncé célokat tűzött ki maga elé az élete során, amelyeket rendre meg is valósított. Az Arizonai Állami Egyetem szakembere, Jimmy Sanderson még 2009-ben vizsgálta a New Kids On The Block fiúbandát és rajongóival kialakított kapcsolatát, amiből azt szűrte le, hogy a fanokhoz való közeli viszonynak hála

 Akadnak azonban negatív aspektusai is az efféle kötődésnek, ami gyakran akkor jön elő, amikor a csodált ikont valamilyenféle támadás éri. A szélsőségek felerősödésének tökéletes táptalaj Nicki Minaj és Megan Thee Stallion harca, amely túllépett a két előadó egymásnak címzett kritikáin és beszólogatós dalszövegein. Ez már a rajongótáborok közti harc, ami könnyen elharapódzhat – az említett temetős példa is ezt mutatja.

Hasonló eset volt az elmúlt időszakban Kanye West új albumának debütálása, amikor Taylor Swift rajongói, a Swiftie-k – a világ egyik legnagyobb rajongói közössége – riadót fújtak, hogy meggátolják Westet – aki Swift egykori „nemezise” volt – a Billboard top 1 elérésében.

Ostrom és sírgyalázás

A Queensborough Community College professzora, Azadeh Aalai szerint azok a rajongók a legveszélyesebbek, akikben megtalálható – ahogy ő nevezi – a „mögöttes sérülékenység”. Az egyik legszélsőségesebb példaként Donald Trump híveit és a Capitolium ostromát hozza fel. Hasonlóan erős, de más típusú szélsőségként említi Kurt Cobain rajongóit, akik ugyanúgy végeztek magukkal, mint a példaképük.

A Nirvana-rajongók zöme nem tenne ilyet. Ez a követőik specifikus szegmense, akik lelkileg alapvetően is instabilak, és úgy érzik, kénytelenek egyfajta másoló magatartást tanúsítani

– fogalmaz Aalai.

A mostani eset előtt Nicki Minaj – tanulva követői korábbi magatartásából, akiktől sosem állt távol az efféle kemény beleállás – üzenetet küldött rajongóinak. 2023 novemberében még azt írta közösségimédia-oldalán:

Drága Barbok (Minaj rajongóinak gyűjtőneve – a szerk.), mindig menjetek biztosra, hogy senkinek sem ártotok az én nevemben, se az interneten, se személyesen. Legyen az akár csak egy tréfa. Az ilyet sosem fogom elnézni.

A szakemberek szerint a stan kultúra elharapódzása sok esetben nem köthető a rajongott személy direkt kéréseihez. Ahogy Minaj esetében is történt, van, amikor szembemennek a híresség kérésével a követők, mert úgy vélik, helyesen cselekednek, és közös rajongásukat használják egyfajta kifogásként és önigazolásként. Ráadásul Aalai szerint a közösségi média, amely nagyban hozzájárult ennek a közegnek az erősödéséhez, sokszor elnézően bánik a hasonló viselkedési formákkal. Ennek ellenére egy dologban minden szakember egyetért:

– főleg, mivel hatalmas a különbség a hétköznapi, erőteljes rajongás és az extrém megszállottság között. Szerintük nagyban függ a helyzet az idealizált személytől is, az ő megnyilvánulásaitól és tetteitől. A legdurvább szélsőségek esetében Aalai úgy véli, a paraszociális viselkedés eleve összefügg egyfajta belső, rejtett mentális instabilitással. „Arról, hogy ez miként válik túlzó megszállottsággá, azt mondanám, hogy az egészet valószínűleg mentális problémákból fakadó mögöttes sérülékenység kíséri.”

(Borítókép: Nicki Minaj és Megan Thee Stallion. Fotó: Jennifer Graylock / PA Images, Theo Wargo / WireImage / Getty Images)