Ördög(h)ök vették birtokukba a rózsadombi galériát

Még a kert is megtelt a művészekből, műértőkből és műgyűjtőkből, meg egy-két érdeklődő firkászból verbuválódó közönséggel a hangulatos kora tavaszi estén. Persze a környezet, a madárdalos, virágillatú Rózsadomb önmagában is vonzereje az Ady25 Galériának, hát még ha napjaink divatos és közkedvelt festőművészei állítják ki alkotásaikat Rajtmár István bemutatótermében.

Két tárlat egy helyen 

Az Ördog(h)ök vették birtokukba az Ady25-öt

– ezzel a felütéssel indított a galerista, hiszen Naomi Devil valójában Ördög Noémi művészneve, a belső, kisteremben pedig a megrögzött újító édesapa, Ördögh László festményei várják a látogatót. (Nem elírás, apa és leánya kétféleképpen írja a vezetéknevét.) Ekkorra már felfalta a szemünk a félig alma-/narancs-/grapefruit-, félig emberiarc-portrékat, meg a szemközti falat borító egzotikus gyümölcs- és madárkavalkádot.

Aztán Antalffy Péter történész, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa vette kezébe a váltóbotot, és attól kezdve jó fél órán át levegőt sem vett. Csak mondta és mondta, cunamiszerűen a hallgatóságra zúdítva lehengerlően élvezetes történelmi és művészettörténeti párhuzamait. Kezdésként mindjárt

Merthogy Noémi, aki Bécsben három egyetemet is elvégzett (a képzőművészetit, az iparművészetit és a műszakit), tényleg a saját útját járja. Ahogy Antalffy úr is hangsúlyozta, a mai világban, amikor szinte minden festő belevész a különféle izmusok jobbára gesztusfestészetet preferáló útvesztőjébe, a fiatal művész figuratív alkotásai üdítő kivételként hatnak.

Szürrealista mesevilág

Ahogy Noémi a saját honlapján fogalmazott: „Hosszabb lélegzetű sorozatokat alkotok, melyek valamilyen gondolati vagy technikai innovációból fakadnak [...] Nemcsak kifejező eszközeim tárházát gyarapítom a nagy elődök technikai fogásainak tanulmányozásával, hanem igyekszem azt a szellemiséget is megérteni, amivel alkottak. Célom a letűnt korok művészetről alkotott különböző felfogásának szintéziséből kiindulva és azt továbbfejlesztve megfogalmazni, mit jelent a művészet fogalma a 21. században.”

Az Éden kapuin túl címet viselő kiállítás mesevilágba repíti az érdeklődőt. Szürrealista mesevilágba, hiszen

Az embernek elkerülhetetlenül beugrik az egyszeri parasztbácsi önkéntelen felkiáltása, amikor életében először az Állatkertben járván rácsodálkozik a zsiráfra: Ilyen állat pedig nincs!

Pedig van, legalábbis Ördög Noémi fantáziavilágában, amibe olykor az AI, a mesterséges intelligencia is belekavar. Persze ettől az alkotás még Noémié marad, hiszen az AI-nak nincs ízlése, nincsenek gondolatai.  

A képeken is átjön a rokonság

De ne álljunk meg a galéria nagyterménél, menjünk át a kisterembe, ahol az édesapa, Ördögh László festményeit láthatjuk. A vérvonal kitapintható, a két Ördög(h) munkáiról lerí a genetikai rokonság. Hiszen a nagy elődök, Hieronymus Bosch, az ifjabb és idősebb Pieter Brueg(h)el hatása félreismerhetetlenül felfedezhető, még abban is, hogy az idősebb Bruegel h nélkül, az ifjabb h-val írta a nevét. (Ördögéknél ez pont fordítva van.) Időutazás ez a tárlat a XVI., XVII. század a késő reneszánsz és a kora barokk németalföldi fénykorába.

Ördögh papa amúgy az AI alkalmazásának hazai úttörője, igazi újító. Lányához hasonlóan kétlaki életet él, Németország és Budapest között ingázik, míg Noéminek Bécs és Buda az otthona. Ördögh László különben a közelmúltban azzal is országos hírnévre tett szert, hogy megfestette hungarikonnak Marco Rossit, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát...