Amikor nem értjük többé a világot, olvassuk ezt!

Meg sem kíséreljük névértéken kezelni a huszadik század első évtizedeinek fizikus zsenijei – Schrödinger, Heidegger, Grothendieck, Schwarzschild, Bohr – hajmeresztő történeteit, csak önfeledten elmerülünk a meghatározhatatlan etnikumú és identitású író varázslatos világában.

Az ősbűn: a Maniac

Két hónapja volt szerencsém eljutni Benjamín Labatut könyvbemutatójára, amit a kiadó, az Open Books szervezett. Mi több, beszélgethettem fél órát a szerzővel Maniac című könyvéről, ami kisvártatva nálunk is felkerült a sikerlisták élére. Magam is elolvastam a kötetet, és mire a végére értem Neumann János lebilincselően izgalmas élettörténetének, amely természetesen át meg át volt szőve fikciós elemekkel, menthetetlenül beleszerettem Labatut prózájába. 

Aztán nem sokkal később a futár újabb könyvet hozott: Labatut egy korábbi, 2020-as munkáját, amelynek Amikor nem értjük többé a világot volt a címe. A fülszöveg szerint ezzel a fikciós regényével (amit hajlamos készpénznek is venni az ember) tört be a fiatal chilei/holland író a világirodalmi szcéna nemzetközi élvonalába.

A könyv népszerűsége akkor kapott hatalmas lökést, amikor 2021-ben Barack Obama, az Egyesült Államok exelnöke felvette a művet a nyári olvasási listájára. 

Ha végsőkig le akarjuk csupaszítani a könyv tematikáját, akkor

De persze ennél sokkal több. Olyannyira, hogy a zseniális japán matematikus,  Sinicsi Mocsizuki  impresszáriója be is akarta perelni Labatutot azzal, hogy nem minden igaz, amit pártfogoltjáról ír. És szégyenszemre Labatutnak el kellett magyaráznia, hogy ez fikció, és nem szabad minden mondatot szó szerint érteni, hiszen a narratíva olykor túllépi a valóságot az álomvilágtól elválasztó határvonalat...

Így is történhetett volna

Hála istennek! Mert ettől annyira élvezetes és letehetetlen az Amikor nem értjük többé a világot. Mert hiába nem értjük, mármint a kvantummechanikát és Einstein relativitáselméletét, továbbá a hullámegyenletet, attól még élvezzük ezt a remekművet. Mert létezik-e annál felemelőbb intellektuális kaland, mint követni Karl Schwarzschildet az első világháború lövészárkaiba, ahonnan küld egy levelet Albert Einsteinnek, amelyben leírja az általános relativitáselmélet egyenleteinek első pontos megoldását?

Vagy követni Erwin Schrödingert Davosba, a szanatóriumba (Varázshegy, ugye...), ahol megismerkedik Herwig doktor tuberkulózisban szenvedő leányával, akibe halálosan beleszeretett, és ennek a pusztító szerelemnek az örvényében dolgozza ki a fizikát feje tetejére állító hullámfüggvényét. (Lábjegyzet: a leány a valóságban sohasem létezett.)

No és Werner Heisenberg? Aki Labatut szerint Helgoland szigetén dolgozta ki egy lehengerlő gondolat hatására kvantumelméletét, hogy aztán évtizedekkel később, a második világháborúban egy darabig vezesse a náci Németországnak az atombomba előállítására irányuló programját, amiről – tévesen – megállapította, hogy reménytelen, és egyetlen hadviselő ország sem rendelkezik olyan erőforrásokkal, amelyek lehetővé tennék e rettenetes fegyver megalkotását.

Felbukkan még a könyv hasábjain Alexander Grothendieck, Fritz Haber, Louis De Broglie és a többi Nobel-díjas gigász neve, akik a múlt század húszas éveiben, a modern fizika aranykorában felforgatták a tudomány világát.

Ha elolvassuk az Amikor nem értjük többé a világot, akkor borítékolható, hogy a mi világunk is felbolydul egy kissé. 

Benjamín Labatut: Amikor nem értjük többé a világot (206 l.)

Open Books Kiadó, Budapest, 2024

Fordította: Kutasy Mercédesz (remekül)

(Borítókép: Benjamin Labatut, Amikor nem értjük többé a világot című kötete. Fotó: Fekete Tímea / Index)