„Ne tessék szidni az apukámat!” – kiabálta Miklósa Erika

Miklósa Erika a Facebook-oldalán köszönte meg a megtiszteltetést, hogy beszédet mondhatott az FTC 125. születésnapján. „És végre lehet egy közös fotóm Nyilasi Tiborral. Róla is beszéltem, és az Édesapámról is” – írta a világhírű koloratúrszoprán, majd idézett a beszédéből. 

„Hajrá, Ferencváros! Hajrá, Fradi! Nagyon sokszor üvöltöttem ezt. Ma is rendszeresen. Zöld fehér színekben ugyanis én is otthon vagyok. Mondhatom úgy is, hogy voltaképpen beleszülettem a fradiságba – mondta beszédében Miklósa Erika. – Apukám Fradi-drukker futballbíró volt. NB2 csapatmérkőzéseken is fújt. Hobbiból kezdte, aztán vizsgát tett bíróként. Hiába voltam a kislánya, még totyogtam, amikor már focizni tanított. Csinált nekem egy kis kaput, Buksi és Picúr kutyáinkkal beállított engem oda, ő pedig finoman rúgta a labdát, én meg vetődtem... Vagy visszarúgtam neki. Megjegyzem: a lábfej belső részével.

Nagyon szerettem gyerekként ezeket a közös focikalandjainkat, amelyek idővel még izgalmasabbakká váltak. Ugyanis megesett, hogy menekülnünk kellett a mosdóablakon keresztül a vesztes csapat dühös drukkerei elől, akik nyilván a bíró fejét követelték. Én meg persze élveztem ezeket a szenvedélyes csatákat. Néha azért a gyerek cérnahangomon visszaordítottam: »Ne tessék szidni az apukámat, mert én nagyon szeretem őt.«

Kamaszként rendszeresen eljártam vele Fradi-meccsekre is. Megtanított újságpapírból szotyizni. Nekem a Ferencváros csapatát nézni élőben – ünnep volt. Ma is az. Apukám azt mondta egyszer: egy igazán jó focistának mindig van mit javítania a játékán. Én ezt a mondatát magamnál tartom azóta is, mert ő ugyan a játékosokra értette, de én ugyanezt képviselem a művészetben is, vagy akár a tehetséggondozásban. Sőt, szerintem minden profi sportoló és művész is ugyanígy gondolja.”

Nyilasi Tibor a kedvenc

Miklósa Erika bevallotta, hogy Nyilasi Tibor volt a kedvence a tízes-húszas éveiben. „A 'Nyíl'. Talán a Pajtás újságban jelent meg róla a lap közepén egy duplaoldalas kép. Na azt én kiszedtem onnan, és sokáig őriztem. Emlékszem arra is, amikor 1982-ben közös kislemezük jelent meg Törőcsik Andrással, Törővel. Az Omega kísérte őket. Hajrá! – ez volt a lemez címe. Mert akkoriban valahogy rákaptak az éneklésre a világ nagy focistái. 

Később rajongtam Gera Zoliért, Nagy Ádámért, mostanában pedig Dibusz Dénes az egyik nagy kedvencem. »A FRADI – szerelem, tudom, hogy van ilyen...« Ez hangzik el a Fradi focihimnuszában. Tényleg szerelem.

A házassága múlt rajta

Még sosem beszéltem arról, hogy amikor megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, és már éreztük, hogy a találkozásból lehet valami, Zsolti egyszer csak megkérdezte: »És te kinek drukkolsz, melyik csapatnak?« Hú, gondoltam, lehet, hogy ezen múlik a közös jövőnk. Fogalmam sem volt, hogy ő kinek drukkol. De kihúztam magam és a szemébe mondtam: »Hát természetesen a Fradinak!« Ő rám mosolygott, bólogatott, és tudtam, hogy lehetek majd a felesége. Lettem. 

Egyébként én nem csak a Fradi focicsapatának drukkolok. Én az egész FTC-nek. Minden FTC-snek. Azt hiszem, a férjem holnaptól nem állna velem szóba jó ideig, ha most nem azzal zárom a köszöntőmet: »Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön ember lesz!« Boldog születésnapot, Ferencvárosi Torna Club!” – zárta a beszédét Miklósa Erika.