Albániában kést szorítottak a legendás magyar zenészek torkához

A könyv címe – Charlie 77 sztori – tökéletesen összefoglalja, hogy mit is kapunk, ha beszerzünk egy példányt. Az énekes 77 történetet mesél el élete különböző szakaszaiból, méghozzá tele humorral – nem túlzás azt állítani, hogy a könyv letehetetlen.

A könyvbemutatón Pritz Péter vezette a beszélgetést, a kérdései nyomán kiderült, hogy Charlie első szerelme a zenében Louis Armstrong volt. A The Beatles és a The Rolling Stones között nem akart választani, csak annyit mondott, hogy egyik jobb, mint a másik. 

Elmesélte, hogy amikor a zenekarának nevet kellett választani ahhoz, hogy ki lehessen őket írni a balatoni turné plakátjaira, semmi ötletük nem volt. Keszler Pál akkor azt mondta, legyenek Olympia, mivel éppen abban az évben, 1968-ban rendeztek olimpiai játékokat Mexikóvárosban.

Buliztak és csajoztak

Charlie arról az agárdi nyaralásról is megemlékezett, ahol Somló Tamással együtt egy három-négy négyzetméteres kabinban aludtak, és esténként együtt zenéltek. A bulik nemegyszer elvadultak, de hát ilyenek voltak a nyarak. Észrevették, hogy nagy szükségük lenne a férfiaknak fürdőnadrágra, Charlie ezért ellopta az apja futballnadrágjait, és azokat próbálták bérbe adni, ám mivel rossz idő volt azon a nyáron, alig keresett pénzt vele.

Amikor le akarta tenni az ORI-vizsgát, elment énektanárhoz is, hogy mindenképpen sikerüljön. Szendrődi Mamit kereste fel, ő tanította Presser Gábort is. Mami elkezdett sopánkodni, amikor meghallotta Charlie-t. Megkérdezte, mivel foglalkozik, mire jött a válasz, hogy tíz éve énekel és gitározik.

Te mindent pontosan fordítva csinálsz, mint kellene. Fogalmam sincs, hogy tudsz két órát végigénekelni. Ilyen technika a világon nincs, amivel te énekelsz

– mondta akkor Mami. A vizsga végül sikerült, a kihúzott dal szövegét ugyan nem tudta, de a vizsgáztatók sem.

Póka Egonnal együtt voltak kint Albániában, ahol egészen másképpen üdvözölték a zenekart, mint azt gondolták volna. A koncert közben ugyanis a telt házas bulin a táncparketten elkezdtek röpködni a teli sörösüvegek a zenekar irányába, méghozzá nagyon sok. Charlie ekkor a zenekarhoz fordult: „Futás!” Miután elhagyták a színpadot, odament hozzájuk a helyi tulajdonos, hogy menjenek vissza, mert ez náluk a tisztelet jele.

„Urak voltunk látszólag”

Charlie-ék hiába választhattak az étlapokról, és éltek olyan szinten, ahogy tervezték, a csibészség megmaradt. Azt is elmesélte a legendás énekes, hogy amikor jött egy albán szimfonikus zenekar, Póka és ő felmásztak a zuhanyzó tetejére, hogy meglessék a hölgyeket. Mindent láttak, amit szerettek volna, de persze lebuktak, és üldözőbe vette őket három dühös albán. Letérdeltették őket, és kést szorítottak a torkukhoz. Természetesen könyörögtek, sőt még az is lehetséges, hogy elsírták magukat, de végül megkegyelmeztek nekik.

Charlie imádja a zenésztársait, a jelenlegieket és a korábbiakat, valamint azt is, amit csinál. Fontosnak tartja, hogy mindenki megőrizze az egészségét, ő pedig szerencsésnek érzi magát, hogy még mindig ott énekelheti a dalait, ahol húsz- vagy harmincéves korában. Tudja, hogy sokan szeretik, de úgy gondolja, hogy sokan nem – és ez így van jól. Erről így nyilatkozott:

Sok ember a szemével hallgat zenét, mások meg a fülükkel. Ez így van rendjén.

Charlie a könyvbemutató után koncertet adott a Magyar Zene Házában, ahova rengetegen ellátogattak. Nem csak azok, akik a kezdetektől fogva rajonganak az énekesért, a terem tele volt fiatalokkal, akik az előadó unokái is lehetnének. Nem mellesleg mindenki teli torokból énekelte a másfél órás slágerparádé dalait, amelyek remek zenészek és természetesen az egyedülálló hangjáról ismert és erejéből semmit sem veszítő Charlie előadásában szólaltak meg. A műsor után még arra is maradt energiája a főhősnek, hogy dedikálja a helyszínen megvásárolt könyveket.