Bartis Attila nyerte idén az EBRD Irodalmi Díjat

Bartis Attila A vége című regénye és annak fordítása nyerte az idei Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Irodalmi Díjat. A kötet 2023-ban Judith Sollosy fordításában, az Archipelago Booksnál jelent meg angolul. A csütörtöki díjátadót Londonban tartották, ahol Odile Renaud-Basso, az EBRD elnöke hirdette ki a győztest – számolt be a Könyves Magazin.

Bartis Attila regénye magyarul a Magvető gondozásában jelent meg. 

Az elismeréshez egy 20 ezer eurós csekket is adnak, amelyet az író, Bartis Attila és fordítója, Judith Sollosy fele-fele arányban vehetett át. A zsűri tagjai között olyan ismert irodalmi személyiségek ültek, mint Maya Jaggi író és kritikus, Maureen Freely író és műfordító, és Philippe Sands író és nemzetközi jogász.

Korábban Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvét is jelölték, idén pedig a három döntős között volt még egy másik kiváló kortárs magyar író, Tóth Krisztina Vonalkód című novelláskötete is, amely Peter Sherwood fordításában a Jantar Publishingnél jelent meg. 

Bartis Attilát és fordítóját Judith Sollosyt is váratlanul érte a győzelem. A londoni díjátadón készült felvételen látható, ahogyan a díj bejelentésekor meghatódva borultak egymás nyakába.

Bartis Attila óriási meglepetésnek nevezte a díjat: „Nagyon örültem, hogy két magyar is volt a döntőben, mert a magyar irodalom nagyon, nagyon jó. Óriási meglepetés volt, hogy nyertünk.”

Judith Sollosy szintén meglepődött, majd elmondta, hogy nagyon boldog, hogy egy ilyen „csodálatos író csodálatos könyve nyert.”

Kemény István is pozitívan írt a regényről

Kemény István József Attila-díjas költő Bartis Attila A vége című regényéről korábban azt írta: „Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni” – írta Kemény István.