Ne csodálkozzon, ha egy vadállat testében ébred, és nem tud beszélni

A Chameleon Comix folytatja a Magyarországon Kaland, Játék, Kockázat néven megismert Jackson–Livingstone lapozgatós kötetek kiadását. Most ismét egy olyan, 1986-os történet magyar fordításának örülhetnek a rajongók, amit hivatalosan eddig még sosem adtak ki itthon. A sorozat egy részét a 80-as évek végétől kezdve jelentette meg a legendás Rakéta Kiadó. A Chameleon Comix 2020-ban kezdett neki újra kiadni a régi köteteket, és persze sorban érkeznek azok is, amelyekre évtizedek óta vártak a magyar olvasók.

Az Indexen már több ismertetőt, illetve ajánlót írtunk a Magyarországon feltámadt sorozat köteteiről: A Tűzhegy varázslójáról, a Tolvajok városáról, Az óriások árnyékáról és a Salamonis titkairól, illetve legutóbb A halál seregeiről. Most pedig íme, megérkezett a Steve Jackson által írt A pusztítás teremtménye. És hogy miért is várhatták a tapasztalt olvasó-kalandorok ezt a kötetet?

Nyoma veszett, de most itt van

1991-ben magyarul is megjelent a két kalandmester – Steve Jackson és Ian Livingstone – Titán című kézikönyve, amelyben bemutatták az általuk alkotott fantasyvilágot, ahol többnyire a Fighting Fantasy történeteik játszódnak. Ebben a kézikönyvben olvasható egy kis „mese” három gonosz varázslótanoncról.

A démoni hármas egy ősi kőoszlopokból álló kör közelében, a kietlen pusztaságban lett beavatva a sötét tanokba egy káosznak hódoló varázslómester által, akit Feketevihar Volgeraként ismertek. Az ifjak lelkes és tehetséges tanítványnak bizonyultak: sötét varázsigéket magoltak be, szellemeket idéztek meg, halottakat támasztottak fel, és démonokkal létesítettek kapcsolatot.

Feketevihar Volgera akár örülhetett is volna, hogy nemhiába fektet energiát tanítványai okításába, de azok egy cseppet sem voltak hálás természetűek. Amikor már úgy hitték, hogy minden rettenetes varázslatot megtanultak, amire csak szükségük van, elárulták és meggyilkolták a mesterüket, majd útnak indultak sötét tudásukkal hatalmat szerezni.

Kettejükről már olvashattak a lapozgatós könyvek rajongói, sőt meg is küzdhettek velük: Zagor a Tűzhegy varázslójaként híresült el, míg Rettegett Balthus a Káosz Fellegvárának uraként. A harmadik tanoncról csak annyi volt tudható, hogy Zharradannak hívták, és nyoma veszett...

A pusztítás teremtményéből végre megismerhető Zharradan teljes története, ördögi származása, hogy hol bukkant fel, miután elvált társaitól, és mire jutott sötét tudásával. A Fighting Fantasy-kötetek megszokott sajátossága, hogy az olvasó mindig kap egy rövid háttértörténetet, mielőtt a választás az övé lenne, és nekikezdhetne a kalandjának.

Ezúttal a megszokottól eltérően, egy igen hosszú és tartalmas előzmény vezeti fel a történetet, de mindenképpen érdemes végigolvasni, mert csak így állhat össze a végére a teljes kép.

Nem egy zsák arany reményében felkerekedő, kardforgató kalandor bőrébe bújhat az olvasó, hogy legyőzze a gonoszt, hanem egy föld alatti alagútban „ébred” az ösztöneinek engedelmeskedő, amnéziás vadállatként, aki embereket fal fel, és adott esetben hullákból is lakmározik. Idővel minden értelmet nyer, a vadállati lét titkára fény derül, de persze csak akkor, ha az olvasó a megfelelő utat választja, és jó döntéseket hoz a kalandja során.

Idegtépő kaland

A pusztítás teremtménye kifejezetten nehéz, sok türelmet igénylő Fighting Fantasy-kalandjáték. Kezdőknek nem ajánlott, a rutinos kalandorok is hajukat téphetik tőle.

Számos tárgyat össze kell gyűjteni ahhoz, hogy az olvasó haladhasson a kötetben. Számokat kell megjegyezni, máskülönben nem található meg a helyes út. Egy vadállat nem tud beszélni, ugyanakkor azt sem érti, amit mondanak neki, márpedig a szavaknak értelme van, és fontos is, hogy a „történetbe csöppent” olvasó megfejtse őket. A pusztítás teremtményében ez sem egy egyszerű feladat: a szövegek kódolva vannak, és nagyon koncentrálni kell, hogy „lefordíthatóvá” váljanak.

A kaland első része egy idegtépő, föld alatti labirintusban játszódik, csak ezen túljutva bontakozik ki igazán a történet, miközben a vadállati lét fokozatosan „vetkőzhető le”, és a cél már az, hogy az olvasó megkeresse a hódító terveket dédelgető boszorkányfattyú Zharradant. Az ördögi varázsló azokra a kérdésekre is választ adhat, amelyeket minden olvasó, aki belekezd ebbe a kalandjátékba, feltesz majd az első oldalak után.

Spoiler nélkül: a terjedelmes, illetve részletes felvezető háttértörténet után elég karcsúnak és elsietett lezárásnak hat a végkifejlet, pedig a kötet az egyik leghosszabb kalandjáték (400 olvasópont/olvasófejezet helyett 460-at tartalmaz).

Mint azt már korábban is írtuk: a Fighting Fantasy lapozgatós játékkönyvek hangulatának megteremtéséhez fontos vizuális támpontokat jelentenek az illusztrációk. A belsők Alan Langfordnak köszönhetők, nagy hiányosság azonban, hogy Zharradanról nincs kép, vele csak a borítón (Ian Miller munkája) nézhetünk szembe.

A nehézsége és a kissé csalódást keltő lezárása ellenére minden kalandjáték-rajongó számára kötelező A pusztítás teremtménye. Érdemes figyelni a Chameleon Comix oldalát, és lecsapni az új megjelenésekre, mert nagyon gyorsan elfogynak a köteteik. A pusztítás teremtménye a Líra könyvesboltokban lesz még elérhető, továbbá a kiadó által látogatott rendezvényeken kapható (erről információért a Chameleon Comix Facebook-oldalát ajánlott követni).

A kiadó tervei szerint hat újabb kalandjáték és a már említett kézikönyv, a Titán van előkészületben.

Steve Jackson: A pusztítás teremtménye
Kiadó: Chameleon Comix 2024
Fordította: Kemenes Iván 
296 oldal

(Borítókép:  Steve Jackson: A pusztítás teremtménye. Fotó:  Szollár Zsófi / Index)