Grammy-díjas világsztár érkezett Veszprémbe, a többezres közönség állva tapsolta

Végéhez közeledik a 2024-es VeszprémFest, ahol számos izgalmas előadó lépett fel idén is. Koncertet adott a Milky Chance és Paloma Faith – akikkel interjút is készítettünk –, illetve színpadra állt José Cura és Snétberger Ferenc is. Az utolsó előtti napon Gregory Porter koncertjét láthattuk 2024. július 19-én a veszprémi História Kertben, amely mély nyomot hagyott bennünk és a közönség számos tagjában egyaránt: álló taps volt a jutalma a sapkás ikonnak és zenekarának.

Hosszú, forró napok előzték meg a fellépést, a néhány fokkal szelídebb időjárás sokat számított, hiszen többezres tömeg gyűlt össze a jazzénekes koncertjére. Gyakorlatilag telt ház volt. A lassan csordogáló embertömeget este nyolctól DJ Galler fogadta, aki a hangulat megalapozására a múlt ezred ikonikus funky- és soulalkotásaiból válogatott műsorához.

Mire a lemezlovas befejezte saját előadását, lassan megteltek a széksorok is. Sokan italokkal, mások pereccel és szendvicsekkel foglaltak helyet, majd néhány felvezető dalt még betettek a szervezők a hangszórókon, hogy ráhangolódjunk az előadásra, amely kilenc után néhány perccel el is startolt.

Egy intim beszélgetés

Gregory Porter koncertjein sosem lehet unatkozni, hiszen számos előadótól eltérően nem ugyanazzal a dallistával szokta körbeutazni a világot. Noha megvannak a kötelezően megszólaló slágerek, apróbb variálások mindig akadnak. Mostani fellépést is egy régebbi alkotással, a 2012-es lemezének nyitódalával kezdte, amelynek címe: Painted on Canvas. 

Az énekes, bár nem beszéli túl a koncertjeit, néhol azért intéz a nézőkhöz egy-egy mondatot. Ilyen volt most, amikor visszaidézte nyolc évvel korábbi veszprémi koncertjét, vagy felemlegette azt a kis harlemi jazzklubot, ahová képzeletben meginvitálta közönségét is.

Ha fellépésről van szó, számos különféle jazzelőadó létezik. Akadnak hatalmas virtuózok, akik elképesztő módon végigéneklik a koncerteket, ámulatba ejtve a közönséget, ilyen Aretha Franklin vagy Nina Simone. És vannak azok, akik mintha nem is énekelnének, hanem sokkal inkább történetet mesélnének el, például Nat King Cole (akitől Gregory Porter rengeteg dalt feldolgozott), Frank Sinatra vagy Cab Calloway.

legalábbis most ezt mutatta meg a közönségnek. Ha kell, képes izgalmas, változatos, néhol ámulatba ejtő vokális technikákat megvillantani, máskor letisztítja előadásmódját, és akár egy intim beszélgetésben, mesél magáról, érzéseiről, gondolatiról.

Az izgalmas, pörgős jazzénekes mivolta meglátszott az olyan dalokban, mint a jól ismert Liquid Spirit, amely már rögtön a negyedik számként elhangzott a koncerten – a közönség pedig végigtapsolta. Az érzelmes, intim pillanatok leginkább olyan daloknál bukkantak elő, mint a Water Under Bridges (amit egy szál zongorakísérettel adott elő), ahol elmesélte, hogy a dalt, bár egy szakításról kéne szóljon, valójában a testvére ihlette.

Az igazi banda

Külön izgalmas, hogy noha minden korszakából hangzottak el dalok a fellépésen, a legtöbb talán az első Grammy-díjat meghozó Liquid Spirit című lemezéről érkezett. A fent említett két dalon kívül előadtak olyan alkotásokat is, mint a Hey Laura és a Musical Genocide. Utóbbit egy nagybőgőszóló és néhány dalátdolgozás összeforrasztása kísérte, amit mókásan a Play That Funky Music című dal főtémája vezetett fel a szólóba építve. Ez a fajta zenei mix különleges módon erősített rá a Musical Genocide értelmére egyfajta kontextusbővítésként.

A koncerten több hangszeres szólót is lehetett hallani, így a dob, a zongora, a szaxofon és a Hammond-orgona is kapott reflektorfényt, egyes hangszerek többször is. Gregory Porter zenekara csupa életvidám, vérprofi, közönségcentrikus zenészből áll, akik név szerint:

• Tivon Pennicott: szaxofon,
• Chip Crawford: zongora,
• Simon Oslender: Hammond-orgona,
• Jahmal Nichols: basszusgitár, nagybőgő,
• Emanuel Harrold: dob.

A koncert (első) végét is egy fergeteges instrumentális őrülettel zárták, amit a Mister Hollandból kanyarítottak ki. A dalt melankolikusan indítottak énekkel és zongorával, majd hamar felrobbant a színpad. Gregory Porter az instrumentális rész alatt elköszönt, és lement a színpadról. Tivon Pennicott rockgitárosokat megszégyenítő átéléssel hullott térdre a dalt záró szólója közben, mialatt elképesztő tüdejéről adott tanúbizonyságot.

A szűnni nem akaró, kitartó vastaps meghozta eredményét, Gregory Porter visszatért a színpadra, és elmondta, hogy szeretné, ha a nézősereg csatlakozna hozzá a turnéján. Ezután zenekarával előadta a You Can Join My Band című számot, amivel még hazai közönséget is sikerült megénekeltetnie, akiknek számtalanszor köszönetet mondott a dal végén, majd újból elbúcsúzott, az este folyamán utoljára.

Gregory Porter koncertje hatalmas élmény volt, ahol egyszerre került fókuszba az izgalmas, virtuóz, profi zenei megvalósítás és a közönségcentrikus, történetmesélő, érzelemdús előadás. A Kaliforniában született, New Yorkban sztárrá lett énekes, reméljük, mihamarabb visszatér hazánkba, hogy ezt az élményt újból megtapasztalhassuk.

Addig viszont nincs megállás, hisz a 2024-es VeszprémFest utolsó fellépője még hátravan. Július 20-án, este érkezik a világhírű Toto olyan gigaslágerekkel, mint az Africa, a Hold the Line vagy a Rosanna. A zenekar a várható eső miatt a História Kert helyett a Veszprém Arénában lép fel.

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)