Vörösbe öltöztetve, kutyaként sétáltatták egymást az emberek
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kultúr cikkek
-
Sztárok serege vesz részt a Bujtor István Filmfesztiválon - Martin Garrix és Fred again.. fellépésére voltak a legtöbben kíváncsiak
- A világ legszexibb DJ-je a délutáni hőségben is megtöltötte a Colosseumot
- Szökött gyerekeket is találtak a Sziget Fesztiválon
- Hosszú idő után újra Budapesten koncertezik a Neoton Família
A Nagy Utcaszínház nem idegen a Sziget vendégei számára. Idén az átalakított térelrendezésnek köszönhetően a színházi és cirkuszi produkciókkal egy helyre került a fesztivál egyik leglátványosabb attrakciója is, amely a hétfői napot leszámítva minden este 23:15-től különleges előadással készül a nézőknek.
A francia Cie Gratte Ciel társulat vörösbe öltözteti a színpadot, akárcsak művészeit, akik köteleken, karikán vagy szimplán egymás hegyén-hátán hozzák el a tánc, a színház és a cirkusz élményét egy színpadra. A művészek az egyszerű, de intenzív előadásmódtól, ahol szimplán egyvalaki uralja a színpadot, az olyan extrém, már-már szélsőséges elemekből válogattak a palettáról, ahol egymást vörös lepelből tekert pórázon sétáltatták – épp a történeti mondanivalóhoz igazítva a látottakat.
Néhol előkerültek az egyszerűség és az excentrizmus ellentétei, máshol a hedonizmus kétélűsége jelent meg a színpadon. Szintén hangsúlyosak voltak az eredetiség, az ösztönösség, a függés és a kötődés témái.
A levegő urai
A darab egy hatalmas ékszeres- vagy zenedobozt idézve indul. Egyszerű, rendezett, térben behatárolt, mégis van benne valami elbűvölő. Látunk néhány csoportos megmozdulást, de az előadás első felében az egyéni produkciókon van a hangsúly. A művészek zöme a légtánc és légtorna különféle műfajait hozzák eltérő eszközökön, néhol egyszerű, máshol extrém megvalósításban. Ezt a páros és csoportos előadásrészletek követik, amelyek között akadnak már talajon végzett tánckoreográfiák, illetve másfajta, látványos artistaelemek is.
Az előadás, hogy a zenedobozos metaforánál maradjunk, különféle zenei szekvenciákra épít. Eltérő hangulatokat teremt meg egy-egy jelenettel, ahol mindig akadnak főhősök, akik körül zajlanak az események, miközben ők – a művészek látványos előadásán keresztül – átadják nekünk ezeket a történeteket. Az események láncolata azonban laza, nem csatlakozik szorosan egymáshoz, noha nem is szakad szét.
Akár sok kis epizód, amelyek alkothatnak egy egészet, ha úgy tekintünk rájuk, de akár lehetnek különálló történetek is.
A francia társulat előadásának lényeges része a látvány, hisz egyfajta látványszínházról beszélünk. Ezt nem extrém díszletekkel, hanem fényekkel, a domináló vörös színnel és különféle ruhakölteményekkel oldják meg, de vigyáznak, hogy a hangsúly mindig a darabon és a művészeken maradjon.
Elismerő éljenzés
A zárójelenet keretbe foglalja az előadást, de jóval grandiózusabb, mint az indítás. Ehhez némi konfetti is hozzájárul, ami a fényekben úgy fest, mint temérdek rózsaszirom, amely beborítja a teret. Ehhez jön a végig változatos zenei aláfestés, ami a jelenetek zömében remekül passzol a látottakhoz.
Noha akadt egy-két technikai probléma, ahol elszállt a háttérzene, a közönség nem hagyta cserben a művészeket. Az addig csendben figyelő nézősereg – mivel az éjszakai kezdés dacára is szép számban gyűltek össze emberek –
ovációban tört ki, hogy biztassa a művészt, aki rendületlenül csinálta tovább performance-át akkor is, ha aztán elcsendesült körülötte minden.
A látványos végeredmény, a profi kivitelezés és az intenzív előadás szemlátomást meggyőzte a Sziget látogatóit, mivel több esetben is nyílt színi tapssal díjazták a művészek munkáját. Hogy vajon a produkcióban lesz-e változás a hét folyamán, azt nem tudjuk, de a Cie Gratte Ciel művészei remek előadással készültek a fesztiválra, ami az elmúlt évek színvonalát továbbörökíti.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
