Rég nem látott vita alakult ki egy ösztöndíj körül

A Péterfy íróházaspár Szerb Antal klasszikusáról, az Utas és Holdvilágról elnevezett alkotói ösztöndíjat indított azzal a céllal, hogy egy hónapra nyugodt környezetet biztosíthassanak az alkotóknak Olaszországban.

A támogatásban csak olyan alkotók részesülhetnek, akik – a kiírás feltételei szerint – semmilyen NER-hez köthető szervezettől nem kaptak támogatást. Ez a kitétel nem aratott osztatlan sikert az írótársadalomban. Tompa Andrea, Jászberényi Sándor és fiatal alkotók  véleménycikkekben érveltek a kondíció ellen. Úgy tűnhet, hogy Péterfy Gergely az alapos, érvelő kritikákat olvasva már másképp tekint az ösztöndíj kritikus pályázati feltételére, mint korábban, hiszen élt a változtatás lehetőségével.  Friss közleményéből azonban kiderült, hogy lényegi változtatást a kritikus hangok ellenére sem eszközölt.

A tervek szerint évente két ösztöndíjat ítélnek oda, márciusban és szeptemberben. A díjazottak személyéről kuratórium dönt, vagyis Kuczogi Szilvia, Szabados Ágnes, Romhányi Ágnes, Szabó T. Anna, Dragomán György és Mészáros Sándor. A díjazottak egy hónapra kapnak egy umbriai lakást, ezer euró költőpénzt, illetve fizetik nekik az oda- és visszautazás költségét.

A kiírás szerint azok a magyar nyelven alkotó szerzők pályázhatnak, akiknek

• legalább egy, nem magánkiadásban megjelent szépirodalmi műve van, amely könyvkiadónál látott napvilágot, és kereskedelmi forgalomba került;
• nem részesül és nem részesült a Magyar Művészeti Akadémia vagy bármilyen, a NER-hez köthető szervezet vagy (2018 decemberét követően) a Petőfi Irodalmi Múzeum ösztöndíjából. 

„Nevetséges”

 Jászberényi Sándor író, újságíró szerint nevetségesek a pályázat kiírásának feltételei.

Remek lenne ez a tisztaság, és tényleg én is meghajolnék a kuratórium lobogó erkölcsei előtt (Kuczogi Szilvia, Szabados Ágnes, Romhányi Ágnes, Szabó T. Anna, Dragomán György és Mészáros Sándor), ha nem lenne a Google a barátom. (És akkor még a közérdekű adatigénylésről nem is beszéltem!) E szerint ugyanis ezek a szabadelvű erkölcsi világítótornyok olyan feltételrendszert hoztak létre, melynek történetesen a saját kuratóriumi tagjaik sem felelnek meg. Dragomán György könyvének fordítása például 2023-ban és 2022-ben is részesült fordítói támogatásban a Petőfi Kulturális Ügynökségtől

 – fogalmazott közösségi oldalán közzétett posztjában, hozzátéve, hogy maga Dragomán György sem pályázhatna az ösztöndíjra, amelynek a kuratóriumában ül. Jászberényi arról is írt, hogy mivel roppant lusta, nem nézte végig a teljes listát, nem nézett utána, hogy ki mekkora összeget vett fel a NER-től.

„Nincsenek fekete-fehér helyzetek”

„Amikor elolvastam az alapító Péterfy házaspár (és kuratóriuma) ösztöndíjfelhívását, egyszerűen megörültem, hogy lesz egy ilyen lehetőség is. Egy pillanatig még magamat is láttam benne. Becsülöm, hogy transzparenssé szerették volna tenni a szempontjaikat, mégsem tartom szerencsésnek, ahogy ezt így megfogalmazták. Ugyanis nincsenek fekete-fehér helyzetek, magam sem tudom, hogy én hol állok, állnék mások szemében egy efféle megmérettetésben” – reagált az ösztöndíj hírére Tompa Andrea. 

Kortárs irodalmunk kiemelkedő alkotójának esze ágában sem lett volna megszólalni az ügyben, ha nem olvas számos leegyszerűsítő gondolatot arról, hogy „ki hol áll, hova áll, NER-közeli vagy távoli”.  Úgy véli, hogy gondolkodásunk rákfenéje az igen-nem, fekete-fehér kijelentő módban működő terekben nyilvánul meg.  

...megérteni, hogy a »te« helyzeted ezt teszi lehetővé, az enyém meg azt. Hogy értsük a jelenünket valamelyest. De éppen ezt a bonyolultságot utasítjuk el, amikor a múltban is csak árulókat és áldozatokat akarunk látni. Ahogy a jelenben is. Egy dolog persze hiányzik ebből a képből: a hatalomnak azok a kedvezményezettjei, akik világutazókká váltak a tűz közelében, gondtalanul élnek, mindegy, milyen teljesítmény van mögöttük, fogalmam sincs, milyen összegeket kaszálnak és miért stb. Nehéz róluk írnom, azt hiszem, senkit sem ismerek személyesen ezek közülük. És még kevésbé érdekelnek. Legfeljebb antropológiailag vagy íróilag. Bizonyára vannak a hatalomnak katonái, és kevesen áldozatok. De legtöbben valahogy a szürke sokféle árnyalatát vesszük fel. Ahhoz elsősorban beszélgetnünk kéne, egymást jobban megismerni és megérteni, megvitatni dolgokat, hogy rálássunk a világunkra. Ilyesmik ma egyáltalán nincsenek

– írja Tompa Andrea, felidézve, hogy ő maga is elfogadta a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatását, hogy külföldre utazhasson, és megismerhessék a könyveit, részt vehessen fesztiválokon, bemutatókon és könyvvásáron. 

Fiatal alkotók is hallatták a hangjukat 

Az ösztöndíjjal összefüggésben fiatal alkotók, köztük Vida Kamilla és Bodor Emese is megnyilvánult a Litera irodalmi portálon. Vida Kamilla szerint a pályázatkiírás tartalmában téves elvi és politikai következtetéseken alapszik, és a magyar politikai valóságban értelmezhetetlen mértékegységet választ a NER-től való távolság meghatározására. Úgy véli, hogy az olaszországi ösztöndíj nem válasz a mai magyar írótársadalom helyzetére, a magyar irodalmi intézményrendszer szociális aspektusú befoltozására.

De a jegyzőkönyv kedvéért szeretnék tiltakozni a pályázatkiírók gesztusával szemben: kéretik nem megalázni azokat, akik mindennap dolgoznak a szakmánk túléléséért az orbáni kultúrpolitika igénytelen randalírozása ellenében, és talán árnyaltabban, közösségben gondolkodnak az értelmes ellenállásról és a szakmai alternatívanyújtás mikéntjéről

 – írja Vida Kamilla. Bodor Emese szerint zavarba ejtő a Péterfy házaspár által megalkotott kritériumrendszer, mert a kortárs magyar társadalmi valóság teljes félreértésén alapszik. Úgy véli, hogy a rendszer, amelyben élünk, nem megkerülhető az állami ösztöndíjak, irodalmi támogatások és életműdíjak visszautasításával,

kötetbemutatód, nyilvános szereplésed, jogdíjad és könyvkiadód is neki szolgál. Nem azért, mert – a kulturális élet szereplői között oly közkedvelt szóval – kollaboránsok lennénk mindannyian, hanem mert ez a rendszer természete. Ha leveszem a polcról az első Péterfy-könyvet, ami a kezembe akad – a szerző A golyó, amely megölte Puskint című 2019-ben megjelent regényét – még a címoldal előtt azt olvasom, hogy a kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

– fogalmaz Bodor Emese, aki szerint a NER nemcsak a kormánypártból és az általa fenntartott intézményekből áll, hanem a teljes keretrendszert megszabja, amelyben ma a kultúránkról beszélni lehet, mert nem születhet meg benne mű, ami nem kényszerül rá, hogy valamiképpen viszonyuljon hozzá, vagy érintkezésbe kerüljön vele. Úgy látja, hogy „NER-függetlenként” definiálni magunkat egyenértékű azzal, hogy kivonjuk magunkat a mindannyiunk életét alakító politikai és történelmi valóság alól.

Jött a közlemény 

Péterfy Gergely a kritikákat látva először arról írt, hogy el fognak gondolkodni azon, hogyan lehet a jövőben úgy megfogalmazni a kiírást, hogy senkit ne zárjanak ki belőle, aki méltó lenne rá. „Az idei pályázatra mindenki adja be a jelentkezését, aki szeretne eljönni” – fogalmazott. Órákkal később közleményt tett közzé Facebook-oldalán, amit változtatás nélkül közlünk: 

„Belátva, hogy az »Utas és holdvilág« ösztöndíj kiírásának megfogalmazása félreértésekre adhatott és adott okot, a kiírás szövegét a következőképpen módosítottuk: »Az ösztöndíjra azok a magyar nyelven alkotó szerzők pályázhatnak, akiknek legalább egy, nem magánkiadásban megjelent szépirodalmi műve van, amely könyvkiadónál látott napvilágot, és kereskedelmi forgalomba került; és elsősorban azoknak szól, akik nem részesülnek alkotói ösztöndíjban a magyar államtól«”

Lényegi változás nem történt, csupán annyi, hogy azok az alkotók is pályázhatnak, akik korábban részesültek állami támogatásból, de a pályázat idején éppen nem.