Fenyegetések és financiális szorongás: így hat a cenzúra a queer művészetre

Író, koreográfus, művészeti kurátor és drag queen is részt vett azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Sziget Fesztivál LMBTQ-helyszínén, a Magic Mirrorban tartottak vasárnap délután. A téma a queer művészet és annak hazai helyzete volt, amelyet a közönség az érintettek szemszögéből ismerhetett meg.

A Mirror Talks elnevezésű programon a fesztivál teljes ideje alatt komoly, az LMBTQ-közösséget és sok esetben a heteroszexuálisokat is érintő témákat dolgoztak fel a Magic Mirrorban, amelyről ide kattintva olvashat bővebben. A témák között eddig szerepelt a világszerte jelen lévő OnlyFans-jelenség, a mai napig tartó szexuális forradalom vélt és valós határai, valamint a drogkultúra, míg a tegnapi napon a queer művészetről folyt diskurzus. 

Mint ismert, Magyarországon 2021 nyarán fogadták el az új gyermekvédelmi törvényt, amelyben nemcsak a pedofília, hanem azzal együtt az LMBTQ-tartalmak ellen is határoztak. Lényegében összemosták a pedofil bűntettet a szexuális identitással, azt állítva, hogy bármilyen ilyen nemű tartalom káros hatással lehet a fiatalkorúakra nézve. Ennélfogva a korlátozás több művészeti ágat is érint, ami egyes művészeket szinte teljesen ellehetetlenít, de mindenképpen megnehezíti a dolgukat, sok esetben nemcsak az önkifejezés, hanem megélhetés és személyi biztonság szempontjából is.

„Szörnyű tapasztalataink vannak manapság a magyar múzeumokban az LMBTQ-művészek és -művek kapcsán” – kezdte Zsuró Zsuzsa művészeti kurátor. „Egy projekt során a felmerült nehézségek miatt egyszer bevontunk egy ügyvédet, és kiderült, hogy a hatályos jogszabályoknak nincsenek valódi következményei, az emberek mégis azt érzik, hogy vigyázniuk kell. A művészek azt, hogy nem alkothatnak olyat, aminek bármilyen queer vonatkozása van, míg a múzeumok azt, hogy nem állíthatják ki az ilyen műveket” – mutatott rá Zsuró, utalva arra, hogy a törvény valójában öncenzúrához és cenzúrához, sőt sok esetben konformitáshoz vezet.

„A queer témákat érintő könyvek tekintetében azok nem értékesíthetők olyan boltokban, amelyek 200 méteres körzetében iskola vagy templom van, bolton belül pedig nem lehetnek sem a kirakatban, sem a kiemelt polcokon, gúlákon. Ezenfelül a hirdetésüket is korlátozzák, szóval ha szélesebb közönséget akarnék elérni, ki kellene vennem a könyvemből a queer részleteket, de ilyet nyilván nem fogok tenni, mert így már nem lenne őszinte az alkotásom” – tette hozzá felháborodottan Marton Krisztián író, míg Bonnie Oui Laddie drag előadóművész felelevenítette azokat a tapasztalatait, amikor felszólították, hogy szofisztikáltabb műsort állítson össze.

A fentebb említett problémákkal olyan művészek is szembesülnek, akik bár nem tartoznak az LMBTQ-közösséghez, az alkotásaikban megjelenik a téma. Zsuró Zsuzsa szerint több heteroszexuális művész is elköteleződik és támogatja a queer emberek helyzetét, ugyanakkor identitástól függetlenül egy idő után mindenki kénytelen óvatosabb lenni, hiszen a cenzúra ellen dolgozva financiális gondok is adódhatnak, például bizonyos támogatásoktól való elesés.

„Cenzúra, társadalmi és pénzügyi elutasítás; ezektől mind félünk Magyarországon. Éppen ezért nagyon fontos, hogy stratégiákról beszéljünk, hogy milyen módon érhetjük el mégis a közönséget. Nehéz, de azért mégsem Oroszországban élünk. Még mindig tudunk csinálni dolgokat. Az úgynevezett underground szcénában, illetve egyéb alternatív, illetve ideiglenes helyszíneken jelen van a queer művészet, csak ezek a helyek rejtve vannak” – magyarázta Farkas D. Gergő koreográfus, aki a barátaival maga is rendez néptáncworkshopokat az LMBTQ-közösség számára, valamint klubesemények megszervezésében is segédkezik.

Zsuró Zsuzsa egyetértett abban, hogy időnként vannak ilyen események és kiállítások, ám a mainstream művészetek között ezek nem kapnak helyet, sőt a vidéki emberekhez sem jutnak el. Kanicsár Ádám András, a kerekasztal-beszélgetés moderátora itt felhívta a figyelmet, hogy queer elemek itt-ott fellelhetők a mainstream művészetekben, ám ezek az ábrázolások többnyire komolytalanok.

„Ott van például A kis hableány meséje, amelyben Ursulát egy amerikai drag queenről, Divine-ról mintázták. Mint ebben a helyzetben, úgy a popkultúrában sok más esetben is a queer vonatkozás a gonosz karakterekben lelhető fel. Nem gondolom, hogy a készítők részéről ez szándékos lenne, mert amikor szándékosan nyúlnak a témához, az általában sosem jön össze. Remek példa erre az Adèle élete – 1–2. fejezet (Blue Is the Warmest Colour) című 2013-as film, amelynek a leszbikus közösség kicsit sem örült” – árulta el Farkas D. Gergő. Kanicsár hozzátette, hogy a gonoszok mellett még a bolondos, vicces karaktereket szokták az LMBTQ-közösséghez tartozó személyekként ábrázolni.

„Ennek az egyik legfőbb oka, hogy nem akarják szexualizálni a témát, hanem humorral akarják emberibbé tenni, hiszen mindenki imádja a vicceket. Meg akarják mutatni a jót, de mélyebb dolgokba nem mennek bele” – mondta Bonnie Oui Laddie drag queen. Hogy a komolyabb témákat kerülik a mainstream alkotásokban, nem lehet véletlen, ugyanis Marton Krisztián szerint plusz nyomás a queer művészeken és bármilyen kisebbségi csoporton, hogy már a puszta létezésüket, és így a munkájukat is aktivizmusnak tekinti a többségi társadalom.

„Én koreográfusként és táncosként sosem gondoltam, hogy része lettem volna az aktivizmusnak. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy a művészet és az aktivizmus kéz a kézben jár, kapcsolódik egymáshoz. A politikai művészet már-már elvárássá vált. Az is politikának számít, hogy hogyan, milyen módon kommunikálunk a közönséggel. Egy ember beszél a színpadon? Netán egy fórumon keresztül vagy tánccal szólunk az emberekhez?” – tette fel a költői kérdést Farkas D. Gergő. Zsuró Zsuzsa szerint abban is jelen van a politika, hogy egy kiállítást hogyan prezentálnak.

„A kulcs talán az, hogy mindig tiszta és pontos képünk legyen arról, hogy mit szeretnénk. Én így dolgozom, és minden esetben kikérem a művész véleményét is. Az a dolgom, hogy az alkotó munkájának a pozitívumait emeljem ki, és ne tereljem azt erős politikai mederbe. Ha egy meleg művész érkezik hozzám, hallgatnom kell rá, hogy hogyan képzeli el az ő álláspontjának a bemutatását, a művészi szabadságának kifejezését” – hívta fel a figyelmet Zsuró. Marton Krisztián kiemelte, hogy a queer művészek nagyon személyes szinten határozzák meg művészetüket, amelynek célja, hogy reprezentálják és megmutassák önmagukat a világnak.

„Szomorú, ha ezt valaki nem látja, és tényleg elhiszi, hogy ezzel a gyerekeit fertőzzük meg. A világ a különbözőségekről, a különböző emberekről szól, ám ez sajnos nagyon ijesztő sok embernek” – vélekedett Bonnie Oui Laddie. A félelem pedig erőszakhoz is vezethet, a társadalom véleményének negatív irányba való befolyásolása éppen ezért a queer személyek biztonságát is fenyegeti.

„Bár én Barcelonában élek, ahol az emberek sokkal elfogadóbbak, még velem is előfordult, hogy megfenyegettek. Ha például jelmezben indulok el otthonról, és így, női ruhában utazom a metrón, egyesek kedvesen odakiabálnak, hogy »itt a királynő«, de volt már, hogy beszóltak, sőt konkrét fenyegetést is kaptam” – mesélte Bonnie Oui Laddie.

„Itt nagyon komoly dolgokról beszélgetünk. Bárhogyan is fejezzük ki az identitásunkat, az veszélyeket rejt magában, pláne az emberek arcába tolva. Ugyanakkor mindenkinek joga van kifejezni önmagát vagy a támogatását, nem lehetünk vakok” – hangsúlyozta Zsuró Zsuzsa.

A Sziget Fesztivál utolsó, hétfői napján a feminizmus témája kerül előtérbe a Magic Mirror Mirror Talks című kerekasztal-beszélgetésén, amelyen délután 15 óra 30 perctől lesz szó többek között arról, hogy a leszbikus nők hogyan erősíthetik a mainstream feminizmust, hogyan támogathatják más nők a leszbikus mozgalmat, és mi a transz nők szerepe a feminizmusban. A Mirror Talks eseményre ugyanakkor, mint arra Kanicsár Ádám András a vasárnapi beszélgetés során a gyermekvédelmi törvényre hivatkozva rámutatott, csak 18 év felettiek léphetnek be csak úgy, mint a kora délutáni filmvetítésekre.

(Borítókép: Mirror Talks kerekasztal-beszélgetés 2024. augusztus 11-én a Sziget Fesztiválon. Fotó: Papajcsik Péter)