A MOL Nagyszínpadon Majkék, a Petőfin pedig a Carson Coma csinálta meg a STRAND Fesztivál második napjának legnagyobb buliját. A fesztiválozók egyelőre bírták a strapát, a nappali hőség miatt sokan késő estig a Balatonból élvezték a koncerteket, köztük a Margaret Islandet és a Wellhellót is.
Tíz évvel az alapítás után még simán elvisz a Wellhello egy STRAND Nagyszínpadot, bár azt nem lehet mondani, hogy ölték volna egymást az emberek azért, hogy jobban lássanak. Bár sokan voltak, nem volt tumultus, úgy tűnt, rengetegen a fesztivál távolabbi pontjairól (vagyis a Balatonból) hallgatják a koncertet, nem a színpad előtt buliznak.
Nem egy, hanem két generáció is felnőtt, illetve megkomolyodott Fluor Tomi és Diaz zenéin, akik hozták az elvárt hangulatot, na meg a kötelező dalokat, köztük a rádiókban mai napig agyonpörgetett Rakpartot és Apuveddmeget. Utóbbinál előkerültek a konfettiágyúk, amelyeket maguk az előadók lőttek ki, miközben táncoslányok szórták a játékpénzt a közönségre.
A Wellhello-koncert második fele inkább önálló Fluor-koncert volt, amely önmagában kielégítette a közönség nosztalgiaéhségét. A másfél évtizede hatalmasat robbanó slágerek, a Mizu, a Partyarc, a Halenda és a Gecigránát e sorok szerzőjét is visszarepítették az időben, egészen pontosan az általános iskola felső tagozatába, amikor a csapból is Fluor Tomi folyt. Ma már nem ő a tinik és a huszonévesek első számú kedvence, de a húszas éveik közepén, végén járó fiatalok tömegének egykor egész biztosan ő volt az etalon: nekik szólt ez a buli.
Érdekes jelenség, hogy míg Krúbi csütörtökön a Nagyszínpadon tombolt, addig pénteken a Dreher 4.0 Színpad sátrában ragadott gitárt, és lépett fel BEATóval, azaz Borbély Mihállyal a Wellhellóval párhuzamos idősávban. A Mirror Glimpse Krúbi és Misi közös formációja, amely hol komolyabb, hol még inkább komolytalan formát ölt, mint az előadó önálló dalai. Aki nem a Wellhellóval bulizott, az minden bizonnyal ebben a sátorban melegített be az estére, később esetleg a néhány méterrel arrébb levő Petőfi Nagyszínpadnál, ahol a Mirror Glimpse szomszédos koncertje után az Analog Balaton, majd a multiinstrumentalista Elderbrook dobta fel a hangulatot.
A MOL Nagyszínpad mögé visszatérve ismét egy közönségkedvenc zenekarba, a Bagossy Brothers Companyba botlottunk, igaz, csak fél füllel hallottuk őket, de az emberek harmonizálásából kiszűrhettük, hogy nagyon is működik, amit ezek a fiúk csinálnak.
Az olyan ő alatt az egész közönség dalra fakadt.
Lévén ez a dal Bagossyék legnagyobb slágere, nem csodálkoztunk azon, hogy Tihanyig áthallatszott a refrén.
A látványvilágról pénteken és szombaton is (pénteken Majka, szombat este pedig Azahriah koncertje előtt) a Lakatos Márk rendezésében megvalósuló STRAND Circus Morpheus Show gondoskodik. Vincze Tünde légi artistái, illetve a szürreális szetteket modellező fiatalok produkciójához Hundred Sins készítette a zúzós zenét, amely az NLP-vel közösen valósult meg, és lett belőle egy minden érzékszervre ható elektronikus-metálos, körülbelül 8 perces összművészeti műsor. A szereplők egyébként a műsor előtt többször végigjárták a fesztivál területét, ahol minden szem a gólyalábas, maszkos lényekre, a lézerszkafanderes férfiakra és a tűzzsonglőrökre szegeződött, miközben Lakatos Márk finoman instruálta a csapatot.
A cirkuszi fenomén után azt est fő fellépőjeként Majka vette be a MOL Nagyszínpadot. Még sosem hallottam élőben, de azt mondták róla, hogy remekül ért a közönség nyelvén, igazi show-man, aki az utolsó pillanatig fenntartja a nézők érdeklődését. Így is volt, Majka színpadi jelenléte szerencsére arányban állt az elmondottakkal, fiatalokat megszégyenítő energiával nyomta le a koncertet, bár nála ezt a rutin számlájára (is) írhatjuk.
Szokás szerint a nyolcvanas, kilencvenes és kétezres évek slágereihez nyúlt vissza, a dalokat a saját szerzeményeivel kötötte össze. Veres Mónika „Nikával” ismét jól összehangolták, amit kellett, jöttek az amerikai életérzést sugalló dalok, a hatalmas vokálozások, Majka laza táncmozdulatai, valamint a közönség folyamatos hergelése. Az előadó zárásként megemlítette, hogy idén csak a Campust, illetve a STRAND-ot tartotta igazán eltalált fesztiválos koncertnek, mire a közönség üdvrivalgásban tört ki.
Majka után belepillantottunk a FOH Club Stage-en fellépő Midlife Crisis produkciójába is, akik házibuli-zenekarként definiálják magukat, ennek fényében pont olyan setlisttel álltak elő, amely az említett hangulatot idézi. ABBA-fanatikusoknak ennél a színpadnál volt a helye... Az est meglepetéseként Lovász László is bekapcsolódott a produkcióba.
Carson Coma koncertjével zártuk az estét. Úgy tűnik, Beton.Hofi és Pogány Induló Petőfi Nagyszínpados bulija után Giorgióék is jól megmozgatták a zömében Z generációsokból álló közönséget. A padló ismét rengett, a fiatalok tomboltak, a hangorkán pedig akkora volt, hogy a szöveget szinte érteni sem lehetett, egyetlen hangos és fénycsóvákkal színezett masszává folyt össze minden. És mégis, valahogy működött az egész. Itt már senkit nem a szavak, inkább az érzés érdekelt, arra pedig most sem lehetett panasz.
A STRAND Fesztivál alatt az Index videós stábja is a helyszínről tudósított, és több témával kapcsolatban kérdeztük az eseményre kilátogatókat – ahogy az alapító-főszervező Lobenwein Norbertet és a fellépőket, például Majkát is. Többek között arról faggattuk a bulizókat, mennyi megtakarítása van egy magyarnak, illetve hogy mennyire vagyunk kárörvendőek. Hogy utóbbi témakörben milyen válaszok születtek, az az alábbi videóból kiderül.
(Borítókép: Majka koncert a Strand fesztiválon 2024. augusztus 23-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
