Vecsei H. Miklós elképesztő mennyiségű marhaságot hordott össze

Az egyszeri és megismételhetetlen előadások szerzői Szabó Borbála, Vecsei H. Miklós, Fekete Ádám és Székely Csaba voltak: mi azon az esten vettünk részt, amelynek – a színlap szerint – Vecsei H. lett volna az írója, a rendezője pedig Fehér Balázs Benő, ám már az elején azzal a rossz hírrel állt elő a narrátor, Ónodi Eszter, hogy Vecsei H. Miklós nem készült el időben a darabbal, ki tudja, miért, nem volt képes ezt a feladatot megugrani.

A társulat (Ónodi Eszteren kívül még Simon Zoltán, Száger Zsuzsa, Major Irma, Varró Hanga Júlia és Rákos Olivér) azonban úgy döntött, hogy nem mondják le az estet, és megcsinálják a színdarabot. Megtanulni nem tudták a szöveget, ezért olvasni fogják. A narrátor Vecsei H. népes rajongótáborának – akik minden bizonnyal nagy számban képviseltették magukat a közönség soraiban, sőt csak ezért jöttek el – azt javasolta, hogy nézzék meg még egyszer a Semmelweis című filmet.

Kisípolt káromkodás

A Gólem Színház közönsége már ekkor vinnyogott a röhögéstől, de Ónodi pókerarccal következőképpen folytatta: az előadás rendezője is változott, Fehér Balázs Benő azért nem vállalta a feladatot, mert kiderült, hogy Zsótér Sándor nem tudja pont ezen az estén megnézni a produkciót, helyette Horváth János Antal ugrott be, ő is csak azért, mert azt hitte, hogy a bevétel a Loupe Színházi Társulás javára megy (ahol ő a művészeti vezető).

És ekkor még el sem kezdődött az előadás, mondanánk, de hát, mint utóbb kiderült,

Ekkor következett az, hogy mivel Vecsei H. Miklós egy Origo-cikkből választotta volna ki a hírt, amiből darabot ír, a társulat tagjai elkezdtek címeket felolvasni, hogy vajon melyikre gondolhatott. A színészek egyes címek hallatán heveny káromkodásba kezdtek, de megállapodtak, hogy ezt majd mindig kisípolják, például a sűrűn elhangzó f…om kifejezést – ez azonban csak többé-kevésbé sikerült. 

Tandori Dezső haldokló cinegéje

Az egyik hír az volt, hogy Észak-Koreában még az unokákat is munkatáborba zárják, ha ezt teszi valaki, ezért a darab egy észak-koreai alagsorban indult, és mivel a vallási tevékenység az, amit ilyen szigorúan büntetnek, és egy klónozással kapcsolatos hír is bekerült az improvizációba, 

Itt aztán elszabadult a pokol, leírhatatlan fordulatokkal egy olyan történet vette kezdetét, amelyben szerepelt a BME gólyatábora, egy Cosinus-alakzatban fekvő egyetemi hallgató, de még egy Tandori Dezsőtől kölcsönkapott haldokló cinege is. Hogy miért jöttek szóba a brüsszeli nyugdíjasok, és hogyan került elő egy ikeás etetőszék, arra talán már a színészek sem emlékeznek – és most már nem is fogjuk soha megtudni, tekintve, hogy mindezt csak egyszer, egyetlen alkalommal lehetett látni.

Instant mecénások

Az Instant Mecenatúra Fesztivál (IMeFeszt) a szervezők szerint egy paradigmaváltó kísérlet, amelynek az a lényege, hogy a független színházak igyekeznek saját kezükbe venni sorsukat, ugyanis mára annyira nehézzé vált a helyzetük, hogy nem maradt más kapaszkodónak, csak a nézők, érdeklődők, támogatók segítsége.

Nem »csak« pénzzel tudtok segíteni, segítség, ha eljöttök és megnézitek az előadásainkat, ha hírét viszitek, hogy létezik olyan, hogy független szféra. Ha nem hagyjátok, hogy megfeledkezzenek rólunk”

– írják. Nos, az IMeFeszt négy estéjén elég sok néző gyűlt össze, akik minden módon támogatják és hírét viszik az előadásoknak.

A péntek esti produkció végén megjelent, és a színészekkel együtt meghajolt Vecsei H. Miklós is – biztosan voltak, akik bevették az előadás előtt elhangzottakat, így annál nagyobb volt a nevetés. Mindez egyébként a Stúdió K Színházban, a MU Színházban és a Katona József Színházban már sokat megélt HírSzínházi Projekt, a Cucli-sorozat ötletén alapult, ott ugyanis a társulat éppen kapható írói, rendezői fogják magukat, és egész nap híreket olvasnak, hogy a megfelelőt kiválasztva egyetlen éjszaka alatt darabot írjanak belőle.

Másnap reggel 10 órakor olvasópróba, aztán jön a fény-hang-jelmez-díszlet (már ha van rá idő), és este 18:45-kor premier, először és utoljára. Nem tud nem aktuális lenni. De nem vicces sem. Mindenesetre játékos, mindenki számára.

Ez valóban nem tud nem vicces lenni, és kár is lenne, ha nem lehetne ilyen produkciókat látni, csak a Déryné Program vagy a Teátrumi Társulat előadásait: minél sokszínűbb a színházi élet, annál több emberhez jut el. Ennek elősegítésére lehetünk mi is instant mecénások.