Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Nem kell mindig óriásit robbantani, de nem mindegy, hogy valaki azért ad ki egy lemezt, mert nincs jobb dolga, és kell a pénz, vagy azért, mert tényleg meg akar osztani valamit a hallgatókkal, kiadni magából érzéseket és gondolatokat. Frank Turner, a punk-rockot folkhangzással vegyítő előadó esetében inkább csak életének aktuális pillanatfelvételét hallhatjuk, mert a zenész nem igazán szokott előre betárazni dalokból, lemezről lemezre éli ki alkotói vágyait.
Nem úgy írok dalokat, hogy majd egy soron következő lemezre tartogassam őket. Hajlamos vagyok rögtön megosztani, amit átélek. Nem írok klasszikus értelemben vett koncepcióalbumokat, végül mégis tematizáltak lesznek, mert egyes dolgok valameddig ott ragadnak a fejünkben. Az Undefeated olyan kiadvány volt, amelyre igazán büszke vagyok. Ez volt az első lemezem, amióta visszatértem a független előadók világába, miután az előző öt albumot egy nagy kiadóval készítettem. Számomra fontos kimondani azt, hogy én zártam le a szerződésemet a kiadóval, nem dobtak vagy bármi ilyesmi. Még többet is ajánlottak, de nemet mondtam
– fogalmazott kérdésünkre az angol zenész.
Frank Turner szerint olyan élmény egy nagy kiadóval dolgozni, mint a hullámvasutazás. Hátulról támogatják az embert száguldás közben, ami fantasztikus élmény, de azt látja maga körül, hogy a kiadók valójában nem igazán törődnek az embereikkel, legfeljebb ha olyan nevekről van szó, mint a U2.
Nem bánta meg a közös munkát, de úgy érzi, sokat változott a zenei piac és a kiadói gondolkodás. Van, amiben fejlődött, másban romlott, mostanában pedig az olyan felületek uralkodnak, mint a TikTok, amiből köszöni szépen, de nem kér:
42 éves vagyok, ami annyit tesz, hogy nem tudom, hogyan is kell tiktokozni, k*rvára nem is érdekel, és nem tervezem feltérképezni ezt az egészet. 2013-ban sokkal több tér volt a nagyok ligájában arra, amit én csinálok. Ezzel nincs semmi gond, nem zavar a dolog, és úgy érzem, most épp a megfelelő helyen vagyok, pont ahol lennem kell. Fontos elmondani, hogy bármilyen szinten is voltam, sosem kötöttem kompromisszumokat a művészetemben. Sosem tettem semmit, amivel művészileg nem értettem egyet. Volt időszak, amikor keményen meg kellett küzdenem a saját utamért, de hát egy makacs k*csög vagyok, így kiharcoltam a dolgokat.
Az angol zenész előadóművészként sem kötött sosem kompromisszumokat. Nem a reklámokban és a különféle trükkökben látta a siker kulcsát, hanem a legklasszikusabb megközelítést alkalmazta: minél több koncert, annál jobb. Mindössze 42 éves, és nagyjából húszéves korától datálhatjuk profi karrierjét (akkor még zenekarban, nem szólóelőadóként). Ez alatt a bő húsz év alatt több mint háromezer koncertet adott, amit ha átlagolunk, nagyjából minden második vagy harmadik napra jut egy buli.
Budapesten is járt nemrég, amikor a Billy Talent előtt játszott, és bizonyította, hogy a több ezer koncert nem csak iparosmunka és hakni. Mindig odateszi magát, ha színpadra kell állni.
Legutóbb is ezzel volt tele a sajtó, mivel új világrekordot próbált felállítani, ami, úgy tűnik, sikerült is. Egy 2014-es teljesítményt szeretett volna megdönteni, a 24 óra alatt legtöbb városban fellépő előadó világcsúcsát. Nyakába is vette az országot, bejárta az Egyesült Királyság 15 városát, ahol telt házas bulikat tolt, amelyek bevételét eladományozta a kis klubok megsegítésére.
A szabály a világcsúcshoz annyi volt, hogy minden koncert legalább húszperces legyen, és minimum 25 főnek kell nézőként érkeznie. A korábbi csúcstartó, Hunter Hayes tíz fellépéssel volt világrekorder, de Turner biztosra ment, így 15 bulit szervezett le 24 órán belülre. Zenekara mondta is, amikor megvolt a tizenegyedik, hogy nem mehetnének-e most már haza, hisz megvan a csúcs, amire az előadó nemet mondott: csak azért is megcsinálják, és felállítanak egy olyan csúcsot, amelyet egyhamar nem fog más megugrani. Ha mégis, akkor az első sorban fogja várni és köszönteni őket, mert pontosan tudja, milyen nagy kihívás.
Megkérdeztük a zenésztől, hogy ez csupán egy trükk volt-e új lemeze népszerűsítésére, amire nevetve rávágta:
Persze hogy az volt. Mi a f**zért csináltuk volna? Valamit kell tenni, hogy az ember promotáljon egy lemezt, én pedig egy k*rva zenész vagyok, hát ezt csinálom.
Frank Turnerből nem veszett ki a punk attitűd annak ellenére sem, hogy átlépte a negyvenet. Van az a mondás, hogy a „gyereket ki lehet venni a pusztából, de a pusztát nem lehet kivenni a gyerekből”. Az énekes szerint a punk lét ugyanilyen, de valahol a kereszténység is. Ha valaki az életét és a gondolkodását egy ilyen erőteljes látásmódnak szenteli, akkor (még ha idővel le is vetkőzi) a nyoma megmarad: mindenre picit azzal a szemmel is tekint, így örök életére punk lesz.
Sosem veszett ki belőle a punk életérzés, jóllehet némileg finomodott. Ettől függetlenül még mindig ott lakik benne az a 16 éves lázadó srác, aki már azért képes volt megutálni az Offspringet, mert nagy kiadóhoz ment a banda. Mostani lemezén is számos téma előkerül, és úgy hivatkozik a megközelítésre, mint egyfajta párbeszéd a 16 éves önmagával.
„Előkerültek kérdések az öregedésről, az elköteleződés, a harag és a punk lét megőrzéséről – mondja. – De rengeteg más is van az Undefeateden. Sok helyen egyfajta párbeszédként jelentek meg ezek a témák a korábbi énemmel, kötődve mindenhez, amit mondani akarok. 16 évesen dühös voltam, és ki**szottul punk. Vannak napok, amikor ez a kölyök ott él a fejemben, és meg is van a véleménye arról, hogy mit kezdek az életemmel, ami néha segít korrigálni a dolgokat. Néha viszont azt érzem, hogy »fogd már be a pofád, haver, nem tudsz te semmit!«. Valóban a tinédzserénünk fogságában kell ragadnunk? Nem vagyok olyan biztos ebben.”
A zenész szerint ez a tinédzser, punk kölyök keményen bírálta volna azért, mert nagy kiadókhoz szerződött, mondván, „eladtad magad”, miközben így tudta élete number 1 lemezét megszerezni, ami fantasztikus élmény volt, mégis kicsit ambivalens. Legújabb albuma ismét teljesen független, amit egymaga írt elvonulva a világtól, egy dél-angliai szigeten, ahol a végső fázisba már bevonta a Sleeping Souls nevű bandáját, de a szerzői, produceri munka a sajátja.
Többek közt ezt a lemezt hallgathatja meg a magyar közönség 2024. november 3-án a Dürer Kertben, ahol a Frank Turner & The Sleeping Souls mutatja be az előadó legújabb, Undefeated című tizedik stúdióalbumát.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
