Albertfalván megismerkedtünk a párizsi éjszakai pillangók milliárdos futtatójával

Kucsora Márta lepukkant albertfalvai gyárépületből átalakított medvebarlangja a budapesti képzőművészeti szcéna különleges találkahelye. Jelen esetben finn, bolgár, spanyol (andalúz), német, ír és francia kortárs mesterek randevúztak az Építész utcai Budapest Art Factoryben az Interthinking című kiállítás megnyitóján. A címet talán így fordíthatjuk le: együttgondolkodás.

De mielőtt belevágnánk magának a kiállításnak az ismertetésébe – amely szervesen kapcsolódik a szerdán megnyílt és vasárnapig tartó 14. Budapest Art Market rendezvénysorozatához –, egy kicsit beszéljünk erről a vadregényes romműhelyről, amely elég nagy ahhoz, hogy elférjenek benne Kucsora művésznő gigantikus vásznai. (Ezek a festmények nem részei az Interhinkingnek, csak éppen a Jackson Pollock művészetével nagyon távoli rokonságban álló Kucsora itt készíti futballpálya méretű alkotásait, amelyek méltán vonzzák a világ minden tájáról a vastag pénztárcájú és kastély méretű otthonokkal rendelkező vásárlókat, ahogy csütörtöki látogatásunkkor is.)

Technológia a képzőművészetben

Tavaly decemberben jártunk legutóbb a Budapest Art Factoryben a Torzítások (Distortions) című kiállításon, és már akkor írtunk a hely előéletéről. A Danubius gyár itt nyitotta meg 1912-ben a Magyar Repülőgép Részvénytársaság üzemét: az UFAG-Albertfalva az első világháború idején hatalmas repülőgépgyárrá nőtte ki magát, fénykorában 1700 alkalmazott dolgozott itt, és havonta negyven repülőgépet gyártottak. Kucsora Márta véletlenül bukkant rá a helyre, egy alkalommal a lányát hozta ide mozogni, aztán nyolc társával megalapították a Budapest Art Factoryt. 

Az Interthinking kiállítás a magyar kulturális örökség és a magyar művészek nemzetközi generatív művészeti színtérre gyakorolt hatását ünnepli, olvashatjuk a kiállítás sajtóanyagában. Maga az Interthinking elnevezés a Kepes György által megalkotott fogalomra utal, amely az ember és a technológia közötti együttműködést, a művészek és tudósok közötti kooperációt hangsúlyozza.

Nagy elődökre reflektálnak

Az alapötletéről Kate Vass, a Zürichben élő, magyar és orosz felmenőkkel rendelkező kurátor beszélt, aláhúzva, hogy azon magyar művészek munkássága előtt tisztelegnek, akik a technológia úttörő alkalmazásával új irányokat nyitottak a mai nemzetközi generatív és mesterséges intelligencia által inspirált művészeti színtérnek.

Akik előtt tisztelegnek: Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Kepes György, Nicolas Schöffer, Vera Molnár, Brassaï és a 130 éve született André Kertész. A tisztelgők csapatát pedig egy nemzetközi művészgárda alkotja: a bolgár Iszkra Velicskova, a német Mario Klingemann, a spanyol Marcelo Soria-Rodríguez, az ír Kevin Abosch, a finn Laura Rautjoki, valamint a francia Julien Gachadoat és a Studio u2p050. 

A párizsi éjszaka madame-ja

Laura Rautjoki Brassa ïnak, a Halász Gyula néven született zseniális magyar fotográfusnak a Bijouról, a párizsi éjszakai élet legendás madame-járól 1932-ben készített fotósorozatát parafrazeálta a mesterséges intelligencia bevonásával. 

többek között azt, hogy amikor meghalt, egészen valószínűtlen méretű vagyont, 48 millió dollárt hagyott örököseire, ami mai értéken egymilliárdot érne.

A bolgár Iszkra Velicskova egy Vasarely-festménye reflektál, a spanyol (andalúz, hiszen Almeríából származó) Marcelo Soria-Rodríguez pedig Moholy-Nagy László, a Bauhaus egyik szülőatyja előtt tiszteleg, mivel egy olyan különleges installációt állított össze, amely felhasználta a Moholy-Nagy által feltalált technikát, a fotogramot. 

És milyen az élet? Alighogy befejeztem a beszélgetést Marcelo barátunkkal, betoppant a kiállítás megnyitójára Tombor Zoltán, a világhírű fotóművész, akinek éppen egy nappal korábban méltattuk a Budapest Art Marketen, a Millenáris B épületében kiállított, részben ugyancsak a fotogram technikájával készült alkotásait. 

(Borítókép: Budapest Art Factory)