A levélben Bodor Johanna, a társaság elnöke így fogalmaz:
„A Magyar Színházi Társaság pártol minden olyan döntést, amely a magyarországi és a határon túli magyar kultúra finanszírozásáról szól, amennyiben a támogatás felelősségteljes, minőségelvű és átlátható odaítéléséhez olyan széles látókörű kulturális és gazdasági szakértőket kérnek fel, akik a kultúráról, művészetekről átfogó ismeretekkel rendelkeznek, minden műfajt képesek elismerni, és elfogulatlanok ahhoz, hogy a rendelkezésre álló állami forrásokat megfelelően és igazságosan osszák el.
Sajnáljuk, hogy a mostani előadó-művészeti támogatás (korábbi elnevezése: többlettámogatás) döntnökei – nem tudni, miféle értékrend alapján – úgy ítélték meg, hogy a Magyar Színházi Társaság nem kaphat működési támogatást. A döntnökök névsora ismeretlen, így nem kell felelősséget vállalniuk sem.”
A Magyar Színházi Társaság a levélben azt is írja, hogy a helyzet orvoslására van szakmai javaslatuk, és készen állnak ennek megbeszélésére szakemberekkel, a független szcéna képviselőivel, illetve arra is, hogy mindezt kultúrpolitikusokkal is megvitassák.
Mint a társaság elnöke fogalmaz: „A 75 éves Magyar Színházi Társaság – amely Magyarországon a legrégebbi színházi szervezet – szigorúan szakmai alapon működik, mindig hű maradt a szakmai értékrendjéhez és a szakmai elveihez. Ennek köszönhetően »túlélt« számos történelmi és politikai változást.
A társaság alapelvei felelősen arra is köteleznek minket, hogy megfogalmazzuk véleményünket – hozzátéve javaslatainkat – azokról az eseményekről, amelyek az elmúlt napokban érintették a magyar színházi életet.
A Magyar Színházi Társaság – minden pályázó személyét, pályázatát tiszteletben tartva – azon a véleményen van: ha a Kolibri Színház társulatának 88 százaléka egy színházigazgató-jelölt mellett teszi le a voksát, akkor annak figyelembevételével szükséges meghozni a döntést – ez lenne az alapvető tisztelet és szakmai megbecsülés. Hiszen ők értik legjobban saját színházuk működését, gyermek- és ifjúsági közönségük igényeit és szakmai közegük sajátosságait.
Javasoljuk újragondolni és tökéletesíteni a színházigazgatói pályázatok szabályozásának rendszerét tapasztalt színházi szakemberek és jogászok bevonásával, mert az elmúlt évtizedben ismétlődő problémák okozzák a legtöbb szakmai konfliktust.
A Nemzeti Színházat ért politikai támadást elítéljük. A művészeti tevékenység politikai célokra való felhasználásával soha nem érthetünk egyet, az alá- és fölérendeltségnek nincs helye. Szakmai kérdésre a helyes válasz mindig szakmai – tehát politikától független.
Ugyanide sorolható a független színházi szféra kérdésköre: a függetlenek jelenlegi helyzete méltatlan, a már említett mostani előadó-művészeti támogatásból közülük csak néhányan jutottak kevés támogatáshoz. Mivel a magyarországi független színházi lét 70-80 éves múlttal rendelkezik, az egész kultúrpolitikai képletben szakmailag korrekt megoldást érdemel.”
A közlemény kitér arra is, amit az Index olvasói már ismernek, miszerint az Erkel Színházat leválasztják a Magyar Állami Operaházról, és a helyén 2025-ben mintegy 3,5 milliárd forintos költségvetési támogatással Cseke Péter és Szente Vajk vezetésével új zenés-táncos teátrum nyílik.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója két éve lapunknak úgy fogalmazott, hogy az Erkel Színházat akár el is tudja engedni egy „papírforma szerint sok musicalt játszó” befogadószínház kedvéért, ami most meg is történt.
Bodor Johanna levelében pedig most ezt írja:
„Az Erkel Színházzal kapcsolatosan – ahol új profilú állami teátrum létrehozását tervezik –, a rendelkezésre álló információk alapján fontos kérdések merülnek fel, többek között a finanszírozás forrására és annak elosztására vonatkozóan. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy miközben az új/régi intézmény évről évre több milliárd forint állami támogatásban részesülne, addig a jelenlegi színházak nagy része anyagi és bérfinanszírozási problémákkal küzd, az alapvető működéshez szükséges forrásaik nem bizonyulnak elegendőnek. Utalunk például a vidéki színházak körülményeire is, a művészek, az alkotók és a műszaki kollégák helyzetére, a pályamodell hiányosságaira.
Véleményünk szerint fenntarthatóbb lenne előbb a meglévő intézmények megerősítésére összpontosítani az anyagi források/támogatások átcsoportosításával/újraelosztásával, és erre fektetni hangsúlyt legalább addig, ameddig ez az anomália megszűnik. Természetesen mindezek után minden új teátrum létrehozása üdvözlendő.
Ezek az aktuális kérdések és hasonló tisztázatlanságok, konfliktusok jó ideje nehezítik a kommunikációt és a működést a szakmán és a működtető rendszeren belül.”
A Magyar Színházi Társaság közleménye egyetlen kérdéssel zárul:
„Kinek érdeke fenntartani ezeket az ellentéteket?”
(Borítókép: Bodor Johanna 2019. április 16-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
