Holtan találták az influenszereket, de a nyugdíjas nyomozó kibogozta az ügy szálait

A szerző maga is elismerte legutóbbi interjúiban, hogy a bomba széria, amivel befutott – ha nem is fáradt el –, de már kevésbé kötötte le. Ez hihető is, hiszen 2020-tól négy éven át mindig kijött szeptember környékén A csütörtöki nyomozóklub című sorozat egy-egy újabb kötetével. A sikerszéria egy békés, nyugdíjas falu négy lakójáról szól, akinek közös hobbija, hogy megoldatlan bűnügyeket nyomoznak ki. A férfi, aki kétszer halt meg, Az eltévedt golyó és Az utolsó ördög Indexen megjelent kritikáit bátran ajánljuk étvágygerjesztőnek a krimik szerelmeseinek.

Viszont Osman a négy remek krimi után gondolt egy nagyot, és – ha a könnyűzene világából vennénk a példát – szólókarrierbe kezdett. Persze mint minden hasonlat ez is sántít, hiszen eddig is szólóban nyomult a brit könyvpiacon, viszont egy időre pihenőre küldte kedvenc nyugdíjas detektívjeit. Ahogy a köszönetnyilvánításban osztja meg velünk: 

Amikor ebbe a történetbe belekezdtem, úgy éreztem, mintha kicsit megcsalnám korábbi karaktereimet. Tudjátok, kikre gondolok. (Mármint a négy nyugdíjas nyomozóra – a szerk.) Aztán hamarosan eltöltött a meggyőződés, hogy mindnyájan boldogan élnek ugyanabban a világban.

Mindez azért lényeges, mert az új regényben minden Angliának ugyanazon déli részén játszódik, ahol Coopers Chase, vagyis a nyugdíjasfalu is található, és időben is napjainkban folyik a nyomozás.

Hullanak az influenszerek, mint a legyek

A krimi három fő karakterre épül. Amy, a vagány, kemény, képzett „harcoslány”, aki egy nemzetközi őrző-védő cégnél „dolgozik”, vagyis híres emberek személyi védelmét látja el. A másik fontos figura Steve, a nyugdíjas brit zsaru, aki visszavonultan és New Forest erdőkkel körbevett apró településén, Axley-ben él, nemrég elhunyt felesége emlékébe belecsavarodva. Napjait a Rézmajom pubban, a haverjaival folytatott beszélgetésekkel és kvízjátékkal tölti, időről időre apró-cseprő tyúktolvajlási ügyeket oldva meg, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból. 

Steve fia Adam, aki egy jól menő befektetési ügynök, és állandóan úton van. Felesége pedig Amy, aki többet tartja telefonon a kapcsolatot apósával, mint Adammal. Amy a könyv kezdetén éppen egy milliárdos, híres írónő, Rosie D'Antonio védelmét látja el egy magánszigeten. A bajok akkor kezdődnek, amikor Amy cégének influenszer celebjeit sorra holtan találják, jelentős mennyiségű készpénzt tartalmazó táskákkal. Az ügy pedig úgy lesz még érdekesebb, hogy valamennyi gyilkosság idején Amy néhány kilométerre volt csak a bűntény helyszínétől.

Persze a lány ártatlan, viszont az egyre szaporodó bűnjelek mind az ő bűnösségét vannak hivatva alátámasztani. Aztán amikor megpróbálják megölni az írónőt is, akkor kezdődik egy menekülős-üldözős hajsza a fél világon át Rosie D'Antonio magángépén. Amy segítséget kér végül, és elpanaszolja mindezt Steve-nek, aki hosszú évek után ismét a detektív szerepében találja magát, és nyomozni kezd Angliában, hiszen a szálak egy irányba mutatnak.

Nem lövöm le a poént, de végül sikerül mindent a helyére tenni, még azután is, hogy az őrző-védő cég két korábbi jó barát tulaja egymás ellen fordul, és kiderül, hogy a cég HR-főnöke nem az, akinek húsz éven át mutatta magát – de persze nem ő felbujtó. 

A sodró, letenni lehetetlen krimi úgy ér véget, mint A csütörtöki nyomozóklub egyes kötetei, vagyis kódolva van ebben is a folytatás. Bár maga Richard Osman úgy fogalmaz a Gyilkosokra utazunk végén, hogy jövőre ilyenkor újra találkozunk, hogy tanúi legyünk a Joyce-ból, Elizabethből, Ibrahimból és Ronból álló baráti társaság újabb kalandjainak. (Vagyis 2025-ben A csütörtöki nyomozóklub fog folytatódni.) Remélem, kipihenték magukat a szabad évükben, és készen állnak még néhány gyilkosságra. 

Amy, Steve, Rosie D'Antonio pedig jövőre tölti majd jól megérdemelt pihenését.

Richard Osman: Gyilkosokra utazunk
Agave könyvek, 2024.
400 oldal

(Borítókép:  Kaszás Tamás / Index)