Cserhalmi György elárulta, miről SMS-eztek Vidnyánszky Attilával

A Nemzet Színészeinek véleményét nem kérik ki, de Cserhalmi György nem is akar már beavatkozni bizonyos dolgokba. A Válasz Online podcastbeszélgetésében nyugdíjasként aposztrofálja magát, akinek van ideje, és most éppen könyvet ír a családjáról, kissé elégtételt is adva nekik, akiknek az életét kettétörte Trianon, aztán meg kellett élniük a II. világháborút, '56-ot és a rendszerváltást is.

A Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) viszont a tagja, és ezt azért vállalta, mert Novák Tata és Szakonyi Károly, vagyis „nagyon nagy fickók ajánlgattak”. A székfoglaló beszéde nagy vihart kavart, de szerinte ez szelíd írás ahhoz képest, amelyen keményen szétverték az SZFE-t.

Cserhalmi György vitája Vidnyánszky Attilával 

A nyilvánosság előtt zajló vitáját Vidnyánszky Attilával szappanopera-szerűnek kezdi látni, és azért van rossz érzése, mert ezt ő kezdte a Nem lehet mindennap meghalni című könyvvel. Ahogy arról az Index is beszámolt, Cserhalmi György a könyvben így ír a Nemzeti Színház vezérigazgatójáról:

Az utolsó tíz-tizenöt év, az nagyon betett neki. Pár évvel ezelőtt azt mondta, amikor én még ott tanítgattam a gyerekeket, hogy az a legszarabb az igazgatásban, hogy meg kell tanulni hazudni. Hát sikerült.

Erre válaszolt Vidnyánszky, akinek a levelét szintén közöltük, és ebben ezt írta: „Ahogyan már SMS-ekben is kifejtettem neked korábban, őszintén sajnállak, borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet.”

A podcastbeszélgetésben most Cserhalmi azt mondta, hogy szintén SMS-ben érte Vidnyánszkyt, hozzák nyilvánosságra ezt az üzenetváltást, amire azonban nem jött válasz, ezért erről ő nem beszél. Annyi azonban kiderül a podcastból, hogy az üzenetváltás Ukrajnáról és a magyar kormánynak a háborúban képviselt álláspontjáról szólt. „Erről szól az SMS-váltásunk Vidnyánszkyval” – mondja Cserhalmi.

A beszélgetésben szóba kerül a Most vagy soha! című film, amely 1848. március 15. eseményeit dolgozza föl: a Nemzet Színésze szerint nagyvonalúan átléptek a történelmi tényeken, és „egy tökön rugós, fejbe rúgós kalandfilmet csinálnak belőle”.

Az én növendékem, Szász Júlia nem vállalta el abban Szendrey Júlia szerepét. Nagyon büszke vagyok rá

– mondja Cserhalmi, akit előtte megkérdezett Szász Júlia, és nagy dilemma ilyenkor, hogy mit tanácsoljon az ember, mert elvághatja egy színész a jövőjét. Hogy mit tanácsolt végül Cserhalmi György, az kiderül a beszélgetésből.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!