Kilencvenéves lenne a történelem legnagyobb hatású rocksztárja

Összesen két híresség haláláról tudom megmondani, hogy akkor éppen hol tartózkodtam, mit csináltam. Az egyik Grace Kelly, a másik Elvis Presley. Ennél erősebb bizonyíték nem szükséges ahhoz, hogy tudjam, az illető mennyire fontos volt nekem. A csodaszép Kelly, a philadelphiai milliomos lányból lett filmsztár, majd monacói hercegnő a Délidő és a Hátsó ablak című filmek hősnőjeként lopta be magát a szívembe. Elvis pedig...hát azt hiszem, Elvist nem kell magyaráznom. 

1977-et írtuk, és életem első nyugati útján voltam, hamisított Interrail vasúti igazolvánnyal (lásd még Török Ferenc ikonikus filmjét, a Moszkva tér című mozit), közgázos cimboráimmal. A hamisított Interraileket Tapír csúfnevű évfolyamtársunktól vettük jelképes összegért. Jelképes volt, mert az ötszáz forintoson, amennyiért vettük, rajta volt a Magyar Népköztársaság jelképe. (Copyright: Moldova György) Augusztus 17. volt, Inverness felé döcögtünk a vonattal, éppen elkezdtem lapozgatni a glasgow-i pályaudvaron vett Daily Mirrort, de már a címlapon kiszúrta a szememet az öles cím: 

Persze hogy padlót fogtunk, hiszen a mi generációnknak ő volt a Király, nem Zámbó Jimmy. 

Elvis kilencven éve született, 1935. január 8-án. Akár még élhetne is, hiszen generációjának óriásai közül Jerry Lee Lewis csak két éve halt meg, Brenda Lee és Wanda Jackson pedig még közöttünk van. De Elvis 42 évesen itt hagyott minket, bár ahogy menedzsere – egyszerre jótevője és kiszipolyozója, Parker ezredes – fogalmazott, csak a teste távozott, a szelleme itt maradt köztünk. 

Halva született ikerbátyja kísértette

1935. január nyolcadikán, a Mississippi állambeli Tupelóban röviddel hajnalhasadás előtt, Gladys Presley-nek ikerfiai születtek. Az elsőszülött, Jesse Garon holtan jött világra, de 35 perccel később egészséges kisfiú látta meg a napvilágot, aki a keresztségben az Elvis Aaron nevet kapta. Minden idők legnagyobb hatású popsztárja megszületett.

Akkor még senki sem tudta, de Elvis lett a Presley házaspár, Vernon és Gladys egyetlen gyermeke.

Ahogy az gyakran előfordul az ilyen esetekben, amikor ikerpár születik, de egyikük holtan jön a világra, az életben maradt gyermek élete végéig bűntudattal küzd, hibásnak érzi magát testvére haláláért.

Elvist is lesújtotta ikerbátyja halála, amikor öntudatra ébredt, és megtudta, hogy Jesse holtan jött a világra. Olyannyira, hogy sohasem tudott szabadulni a bűntudattól. Gyakran beszélt arról, hogy nem érzi teljesnek magát, hiányérzet gyötri, folyton eszébe jut a sohasem látott bátyja, akit meg sem ismerhetett.

Életrajzírói szerint Elvis úgy hitte, hogy bátyja halála okozta nála a magányosság és elszigeteltség érzését. Nem véletlen, hogy ezek a témák visszatérő motívumai voltak nemcsak a slágereinek, hanem az életének is. De biográfusai és közeli ismerősei még ennél is tovább mennek;

Jóllehet arra nincs közvetlen bizonyíték, hogy Jesse „kísértette” Elvist a szó természetfölötti értelmében, bátyjának elvesztése mégis pszichológiai és érzelmi terhet jelentett az énekesnek. Ez a teher minden bizonnyal hozzájárult Elvis mentális problémáihoz és ahhoz, hogy a kábítószerek élvezetében keresett menedéket.

180 dolláros hitel

Presley-ék koldusszegények voltak, és még arra sem volt pénzük, hogy egy pici koporsóba tegyék Jesset, ezért egy cipősdobozban temették el a tupelói Priceville temetőben az egyik nagynéni és Vernon nagyapja mellé. A kis test a mai napig ugyanott van, a cipősdobozban, állítólag azért, mert a szülei nem akarták megbolygatni a nyugalmát. Bármi is az igazság, a kis Jesse emlékét a család szeretettel őrizte, és Elvis sohasem tudta kiheverni bátyja elvesztését. Ki tudja, a történelem hogyan alakul, ha Elvisnek van egy hozzá megszólalásig hasonló, és talán még nála is tehetségesebb ikertestvére...

A házat, ahol Elvis született, Vernon, az apa, a két kezével építette abból a 180 dollárból, amit az építőanyagra kölcsönkért. Nem sokkal a kis Elvis megszületése után el kellett költözniük a házból, mert a családnak nem volt pénze a 180 dolláros hitel törlesztésére. Az apa pedig Elvis hároméves korában börtönbe került csekkhamisítás miatt. A csekk 4 dollárról szólt...

Leírhatatlan nyomor

A tupelói szülői ház a mai napig zarándokhely, évente százezren látogatják, persze az a szerencse, hogy Memphis és Graceland, a későbbi grandiózus Elvis-birtok viszonylag közel van, 115 mérföldre, és aki ellátogat Gracelandbe, az már egy füst alatt Tupelót is meg szokta nézni.

A család 1948-ig élt Tupelóban, akkor a jobb élet reményében Memphisbe költöztek. Elvis első gitárját 11 éves korában kapta, édesanyja 7 dollár 95 centért vette a tupelói vegyesboltban, ahol egyébként eladóként dolgozott. 

A kisfiú tehetsége hamar feltűnt, és már tízévesen díjat nyert egy alabamai tehetségkutatón, igaz, csak ötödik lett, a nyeremény pedig öt dollárt tett ki. Elvis, a szemüveges kiskölyök olyan apró volt, hogy fel kellett állnia egy székre, hogy elérje a mikrofont... Ezekben az években a feketék blueséneke és a country alakították a kis Elvis zenei ízlését. 

A fiatal Presley életét és karrierjét meghatározó találkozás 1955. február 6-án történt. Ezen a napon két fellépése volt a bandájával a memphisi Ellis Auditoriumban. A húszéves Elvis már nem volt ismeretlen, ráadásul már menedzselték is, Bob Neal személyében, aki ismerte a kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező Tom Parkert, az Ezredest. Még 1955 januárjában együtt elmentek Louisianába megnézni Elvis egyik fellépését, de még nem elegyedtek szóba az énekessel. Viszont 1955. február 6-án a két memphisi koncert között áthívták a szomszédos kocsmába, és ott egymás tenyerébe csaptak. 

1956. március 15-ig Elvist Neal és Parker együtt menedzselte, de aztán már az ezredes lett Presley kizárólagos impresszáriója. Azt nem lehet mondani, hogy a szerződés különösképpen előnyös lett volna Elvisnek,

Ha pedig valami volt, az a bevétel. Elvis karrierje ugyanis, hála páratlan tehetségének és Parker fantasztikus kapcsolatrendszerének, rakétasebességgel beindult. 1956. január 28-án megvolt az első fellépése országszerte sugárzott tévéműsorban, a  Dorsey fivérek „Stage Show-jában”. Elvisből szupersztár lett. Ebben az első tévéműsorban már felhangzott a Tutti Frutti, a Heartbreak Hotel és a Blue Suede Shoes. A közönség pedig egyszerűen megőrült a 21 éves, jóképű, behízelgő hangú srácért. Az igazi áttörést az Ed Sullivan Show jelentette, és innen már nem volt megállás. 

In the Army

1958-ban Elvis Presley megkapta behívóját. Bár megtehette volna, hogy speciális szolgálatra osztatja be magát, és csak énekel a katonáknak, menedzsere, Parker ezredes rábeszélésére vállalta a rendes katonai szolgálatot, ami nagyon is jót tett az imázsának. Mármint, hogy semmilyen protekcióval nem élt.

Elvis a Német Szövetségi Köztársaság amerikai megszállási övezetében szolgált, Bad Nauheim városában, ahol megismerkedett későbbi feleségével, az akkor 14 éves Priscilla Beaulieu-vel, és ami jóval nagyobb baj: az ajzószerekkel is, amelyek élvezete élete végéig elkísérte. 

Elvisnek 1958. január 20-án kellett volna bevonulnia, de mivel javában tartott a King Creole forgatása, engedélyt kért és kapott a halasztásra. Végül 1958. március 24-én rukkolt be, amely napot a rajongói csak Fekete Hétfő néven emlegették. 

Elvis leteszi a katonai esküt

Az 1958-as esztendő fekete év volt Elvisnek, de nem a hadsereg miatt, hanem mert augusztus 14-én édesanyja májzsugorban meghalt. 

Németországban Elvis engedélyt kapott, hogy ne a laktanyában lakjon, hanem egy szállodában, a Grünewald Hotelben. Közben szerződéseket írt alá a 20th Century Foxszal és a Paramounttal filmekre, továbbá az RCA-val lemezekre. Sajnos egyre jobban rászokott az amfetaminra, ami lehetővé tette, hogy ne érezze a fáradtságot. A seregben elkezdett karatézni is, és kimondottan tehetséges volt a harcművészeti ágban.

Serkentőszerek rabságában

1960. január 20-án előléptették őrmesterré, majd január 5-én hivatalosan is leszerelt. Énekstílusa, repertoárja kibővült. Nem hagyott fel a rock and rollal (Stuck on You, Such a Night, Little Sister), de énekelni kezdett balladákat (Are You Lonesome Tonight? és Can’t Help Falling in Love) sőt, popáriákat (It’s Now or Never és Surrender), minek hatására népszerűsége tovább növekedett.

Eközben bőszen filmezett, Parker ezredes hajcsári tevékenysége következtében összesen 31 filmet forgatott 1956 és 1969 között, amelyek nem vonultak be minden idők legjobb alkotásai közé. Viszont kasszasikert jelentettek, dőlt a pénz. (Amelynek a fele Parker zsebébe vándorolt.) Miközben a filmek a gagyi kategóriába tartoztak, azért olyan sztárokkal forgatott együtt, mint Charles Bronson, Ursula Andress, Barbara Stanwyck, Raquel Welch vagy Walter Matthau.

Elvis 48 éve meghalt, de ma is él

1967. május elsején Las Vegasban elvette az időközben 22 évessé serdült Priscillát (akit leginkább a Csupasz pisztoly-filmekből ismerünk, és aki ma is él, 79 éves), majd 1968. február elsején megszületett a házaspár első és egyetlen gyermeke, Lisa Marie. 

Lényegében fehér létére a feketék zenéjét játszotta, továbbá erotikus csípőmozgásával, amely a maga korában szentségtörésnek számított, bevezette a köztudatba a rock and roll erősen szexuális töltetét, mellékzöngéjét. Egyik legnagyobb slágere, a Hound Dog ma már avíttnak hangzik, hatvan évvel ezelőtt azonban forradalmian új és polgárpukkasztó volt. 

Életének utolsó évtizedében már inkább Las Vegas-i showman volt, nem pedig rocker, aminek indult. Parker gyakorlatilag beköltöztette az amerikai show business fellegvárába, Las Vegasba, ahol egyre jobban elhatalmasodott rajta függősége a stimulánsoktól, és 1977. augusztus 16-án Gracelandben, memphisi birtokán szívelégtelenségben meghalt. Elvisnek saját orvosa volt, aki lényegében bármit felírt neki, amit a munkáltatója kívánt. Dr. George Nichopoulos három jókora táskával kísérte mindenhová Elvist, hogy bármikor bármilyen gyógyszert átadhasson az énekesnek. Élete utolsó 20 hónapjában Elvis orvosa szerint 12 ezer pirulát fogyasztott el, ami napi húsz darabnak felel meg.

Amikor Elvis meghalt, orvosát perbe fogták gyógyszer-túladagolás miatt, de végül felmentették, mert úgy találták, hogy az énekes szívbetegsége miatt amúgy is meghalt volna. 

Elvis öröksége, és itt nem az anyagiakra gondolunk, felmérhetetlen. Hatása a mai napig él, olyannyira, hogy Baz Luhrmann, a neves ausztrál rendező 2022-ben filmet készített Elvis címmel, Austin Butler és Tom Hanks főszereplésével. 

Elvis él, tartja a szállóige, és valóban, emléke kitörölhetetlen a popkultúrából.

(Borítókép: Elvis Presley 1968. június 27-én a kaliforniai Burbankben. Fotó: Michael Ochs Archives / Getty Images)