Ők csinálták az első magyar filmet idén

Ha egy néző azzal fordul egy másikhoz, hogy "Te nem szerepelsz az Áronéban? Hogy úsztad meg?", akkor mondhatjuk, hogy a vetítés elég belterjes. Ilyen volt a hangulat csütörtök este a Toldi moziban, a Nekem Budapest szkeccsfilm bemutatóján. A filmet a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős rendező osztálya készítette minimális pénzből. Nyolc fiatal filmes nyolc kisfilmje Budapestről - ez volt a koncepció. Korábban nagyjátékfilmmel mutatkozhattak be a végzősök, Enyedi Ildikó osztályának most csak ez jutott.

"Az ő ötletük volt, hogy szkeccsfilmet készítsenek Budapestről. Pedig ez hálátlan műfaj, mert a filmek katasztrofálisan hatnak egymásra még a legjobb sorrendnél is. Ők viszont éppen a Párizsról és New Yorkról készült szkeccsfilmek miatt meggyőzték magukat, hogy ez létező műfaj, és így van esélyük arra, hogy bármilyen mennyiségű nézőhöz eljussanak" mondta az Indexnek Enyedi Ildikó.

Hozzátette, hogy már az első osztálytól kezdve, jóval a magyar filmgyártás leállása előtt mondta tanítványainak, hogy mindenki keresse meg a saját terepét, ami nem okvetlenül Magyarország. "Ez nem azt jelenti, hogy el kell menni, de nemzetközi kapcsolatokat kell építeni, kipróbálni magukat mindenféle helyzetben és nem a Színművészeti Egyetem, aztán meg egyetlen pénzosztó szerv emlőin csüngeni. Ez ennél sokkal nyitottabb szakma. Csalóka, buta dolog lenne, csak a pillanatnyi magyar helyzetből kiindulni".

A Nekem Budapest - ahogy az a szkeccsfilmeknél lenni szokott - szélsőségesen változó színvonalú lett. Leginkább éppen a tárgya, Budapest hiányzik belőle, a filmek nagy része bárhol készülhetett volna, mert maga a város egyáltalán nincs jelen. Kivételek azért akadtak. Az egyik Ferenczik Áron: Miért vannak olyan messze a székek a HÉV-megállóban? című filmje, ami kicsit Alexander Payne kisfilmjére emlékeztet a Párizs, szeretlek!-ből. Csak ott egy amerikai turistanő szemével látjuk Párizst, itt meg egy vidékről felkerült egyetemista járja be a Hősök terét és Duna partot. Végül csak eljut a címadó nagy kérdésig, vagyis nem vádolhatjuk azzal, hogy nem járja eléggé körbe a témát.

Szívet melengető, akárcsak Reisz Gábor filmje, a Péter. Ez a kisfilm egy a Margit-szigetre futni járó, kissé túlsúlyos srác sztorija, aki bebizonyítja, hogy néha egy hatalmas hasra eséssel is meg lehet menteni egy életet. Ők ketten vették komolyan, hogy a téma Budapest, de nem csak ők készítettek szórakoztató filmet. Szimler Bálint kisfilmje, a Felelés is aranyos lett, bár ennél sajnos nem több. Szimler már kapott pár díjat korábbi kisfilmjeiért, érződik is a magabiztossága. Végig egy földrajzból felelő kisfiút és a filmtörténet legtürelmesebb tanárnőjét (Tarr Judit) látjuk. Szimler sokat köszönhet zseniális gyerekszínészének (Simics Soma), aki miatt érdekes marad a nyögvenyelős felelet Afrika kialakulásáról.

Mulatságos, bár a filmbemutatóhoz hasonlóan belterjes Bálint Dániel Bálint című alkotása a kicsinél is kisebb költségvetésű filmek készítéséről. "Kösz, hogy jöttetek, meddig tudtok maradni?" - fogadja a filmben a hatalmas lelkesedésű és önbizalmú rendező a színészeit. Kérdés, hogy annak is vicces-e ez, aki még sosem szerencsétlenkedett színművészetis forgatáson.

"Az a baj a szkeccsfilmekkel, hogy mindegyiknél várom, hogy történjen valami, aztán nem történik semmi. És a hetedik- nyolcadiknál már esélyt sem adok a rendezőnek" - az egyik néző így sommázta a Nekem Budapestet és részben igaza volt. Akadt film teljesen kiszámítható, előre látható fordulatokkal (Hazatérés), ígéretes kezdet után semmilyen befejezéssel (Park) forgattak a huszonévesek fárasztó párkapcsolati nyűglődéséről (Threesome) és volt félresikerült Kusturica utánérzés is (Sándorferi).

"Ez félúton volt a diákfilmezés és a professzionális filmkészítés között. Szerintem most is ugyanúgy kell viselkedni, mint amikor még volt pénz magyar filmekre. Akiben van kitartás és akarat, az előbb utóbb úgyis fog filmet csinálni. Ez a film is egy válasz akart lenni erre a kihívásra" mondta az osztály lehetőségeiről az egyik végzős, Bálint Dániel.

Ja, és a Nekem Budapest 2013 első magyar filmje a mozikban.