Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-filmAmerikában jól indult a film, első hétvégéjén lenyomta a Disney Óz, a hatalmas című filmjét (több mint százmillió dollárral), és itthon is hamar bemutatták (42 ezren látták, ami állítólag jónak számít). A sikert az egyszerű, pozitív üzenet mellett a látványorgiának és a vicces fantáziavilágnak is köszönheti.
A Dreamworks az Így neveld a sárkányodat rendezőjének, Chris Sandersnek adott új lehetőséget, aki ezúttal őskori keretek között vitte vászonra világjobbító üzeneteit. Az üzenetek továbbra sem túl bonyolultak: Legyél nyitott az újra! Légy önmagad! Mindezt egy lazán kezelt kőkorszaki világban, ahol a vadmacskában benne rejlik a házicica, ahol a kismadarak egy pillanat alatt húsevő gyilkológépekké válhatnak, és ahol egy elég fura előkutya hozza vissza gazdájának az eldobott kagylót.
Míg a látvány tobzódik, a film története egyértelmű. Az elején rövid narrációban és a Napirajznál is didaktikusabban fektetik le az alapokat: az őskor viszontagságai miatt a környéken minden más klán kihalt, csak Croodék (apa, anya, gyerekek, köztük serdülő lány és nagymama) maradtak életben. A túlélés záloga a szabályok betartása, a rutinszerű félelem és a biztonságos lakóhely: a barlang. Innen csak napi pár percre engedi ki őket a családfő egy minimál testmozgást biztosító kajaszerzésre. A földmozgások miatt azonban összedől a barlangjuk, és kiderül, hogy mögöttük mindvégig egy színes világ létezett, amiben egyetlen korábbi szabály sem működik. Ráadásul betoppan az életükbe a Guy nevű fiú, aki éppen azokat a tulajdonságokat, célokat testesíti meg, amikről Croodék eddig hallani sem akartak.
A karaktereket nagyon jól kitalálták, mindegyik szereplő kedvelhető, könnyen lehet velük azonosulni. Bár a két szülőt a Shrekből kölcsönözték (Fionát is az ogrefajtából) egy átlagos famíliáról van szó, amiben a gyerekek könnyen ráismerhetnek valamelyik családtagjukra. A szövegek érthetőek, a poénok kifejezetten jók, nincsenek bennfentes, jófejkedő kiszólások, a fiaim végig nevették a filmet. Kedvencük a történelmi fényképezőgép volt (a család agyaggal bekent arcát belecsapták a kőbe, és a lenyomat lett a fotó), míg az anyóspoénokon az apukák röhögtek fel a pécsi Cinema Cityben, például a fej vagy virgács-on (a döntéshez feldobták az anyóst a levegőbe, és megvárták hogyan ér földet).
A képi világ lenyűgöző: nagyon éles volt a kontraszt a szürke sivatagi barlangvilág és a paradicsomi esőerdő között. Különösebben nagy 3D megrökönyödésünk nem volt, ezt az Óz, a hatalmasban sokkal jobban kihasználták, de nem is annyira hiányzott. Felénk szálló tűzpernyék indokolták csak a szemüveg használatát, és nem zsákmányolták ki az olyan lehetőségeket, mint a szembetámadó húsevő madarakban rejlő hitchcock-i katarzis. A kissé szürreális ősállat-kreatúrák (például elefánt és zsiráf keresztezése) nagyon bejöttek a gyerekeknek, és értették, hogy a film logikája szerint mindegyik állatban ott van a későbbi domesztikált végeredmény.
Amikor az Így neveld a sárkányodat kritikájában három éve azt írtam, hogy pedagógusok bátran szervezhetnek mozilátogatást, ez - a biológiatanároktól eltekintve - talán még inkább érvényes a Croodékra. Logikus, mindenki számára követhető sztori és a profin kiegyensúlyozott tálalás egy kissé szájbarágós, de pozitív üzenetet rejt: Az élet változás, a változás érdekes, ami érdekes, az jó. Tehát jó az élet. Ilyen üzenettel még a giccsesnek tűnő befejezés sem megalapozatlan.
10/9
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon