Jirí Menzel utál moziba járni

2013.04.12. 15:58

Jirí Menzel a Szigorúan ellenőrzött vonatok Oscar-díjas rendezője az idei Titanic Fesztivál zsűrielnöke. 15 percet kaptunk, hogy beszélgessünk vele, bár nyilvánvalóan nem az interjúadás a kedvenc elfoglaltsága. Kiderült, hogy utál moziba járni, a nyálas hollywoodi filmeket éppúgy nem szereti, mint a lila művészfilmeket.

Miért vállalta el a felkérést, hogy a Titanic Fesztivál zsűrielnöke legyen?

Az ügynököm szólt, hogy van egy felkérés, én meg igen mondtam.

Ennyi?

Őszinte leszek. Az a jó ebben, hogy elmegyek egy ilyen fesztiválra, megnézek egymás után tíz filmet és utána már egész évben nem kell többet moziba mennem.

Akkor igaz, hogy utál moziba járni és csak az új Woody Allen-filmek miatt hajlandó beülni?

Teljesen igaz. Van egy nagyképernyős tévém, pont az ágyammal szemben, ez nagyon kényelmes módja a filmnézésnek. Ezzel szemben ha moziba megyek, akkor fel kell öltöznöm, el kell mennem egy multiplexbe, ami bűzlik a pattogatott kukoricától, és olyan emberek között kell ülnöm, akik ott nevetnek, ahol én egyáltalán nem.

Mit tud Woody Allen, ami miatt mégis vállalja ezt?

Egyszerűen nem bírom kivárni, hogy megjelenjenek DVD-n a filmjei. Az új filmjei is éppen olyan jók, mint a korábbiak.

Ön is új filmmel jelentkezik idén. Mit lehet tudni erről?

Voltak idők, amikor úgy kellett leforgatni a filmet, hogy az jó legyen.Olyan jó legyen, hogy a nézőket is érdekelje. Ma viszont úgy készülnek a filmek, hogy nem a néző a fontos, hanem a marketing. A reklámon múlik minden, de sajnos én még mindig nem tudom, hogy pontosan mit is jelent a marketingstratégia. Mindenesetre ez tiltja meg nekem, hogy részletesen beszéljek a filmről.

Annyit azért lehet tudni, hogy egy operával kapcsolatos történet lesz.

Valaki elárulta, az nem én voltam. Annyit elárulhatok, hogy az új filmnek köszönhetően még jobban megszerettem az operát.

Eddig mindig irodalmi adaptációkat készített. Az új fimjének viszont ön az egyik forgatókönyvírója.

Megpróbáltam, belevágtam. Forgatókönyvet írni sajnos nem egyenlő a versírással. Szigorú szabályai vannak, a cselekményt biztos alapokra kell állítani, a nézőt ügyesen vezetni a katarzis felé.

Tudott hasznosítani valamit abból, amit Bohumil Hrabaltól lesett el? A Szigorúan ellenőrzött vonatokról a Sörgyári capriccio-ig sokszor dolgoztak együtt.

Igen. Hrabal úr egyszerűen csak odaült az írógéphez és elkezdett írni. Nálam ott kezdődik, hogy nem is tudok tíz ujjal rendesen gépelni. Hrabal utolsó írásain érezhető, hogy azzal a szabadsággal, természetességgel írt, ahogy az ember lélegzik. Ahogy megszületett a fejében egy gondolat, az ujjain keresztül szinte belefolyt az írógépbe. Mintha gondolkodás nélkül írta volna azt, amit írt. Semmiféle spekuláció nem előzte meg az írást. Mindig azt mondta, hogy csak azt írja meg, amit másoktól hallott vagy ő maga átélt. Az én munkám ezek után abból állt, hogy megtaláljam a dramaturgiai struktúráját ezeknek az írásoknak és felépítsem a film történetét. Nem volt nehéz, mert Hrabal úrnál minden egyes epizódban lüktetett, pulzált az élet. Ezzel szemben most mindent nekem kellett kitalálnom. És ez nehezen megy, főleg, mert utálom az írást. Valóságos fizikai undor kerít hatalmába, amikor tudom, hogy írnom kell. Két évig írtam a forgatókönyvet, iszonyú sok gondom volt vele. Hol fenn volt a hangulatom, hol a mélybe zuhantam, le kellett gyűrnöm azt a mély ellenszenvet, amit a papír kivált belőlem. Végül mint egy kirakóst, úgy illesztettem össze a forgatókönyv elemeit.

Emiatt a kínszenvedés miatt telt el olyan hosszú idő a legutóbbi filmje óta? Az utolsó nagyjátékfilmje, az Őfelsége pincére voltam 2006-ban jelent meg. Manapság mindenhol egyre nehezebb pénzt kapni egy filmre. Ez Önnek is gondot jelent?

Szerencsére pénzügyi gondom nem volt. Sokáig állami támogatással forgattam a filmjeimet, a pénz úgymond mindig elő volt készítve a munkáimhoz.

Sok magyar barátja van, sok magyar filmben szerepelt. Biztos hallott a magyar filmgyártás helyzetének megváltozásáról, arról, hogy tavaly csak négy filmet forgattak le, idén talán 6-8 készül majd. Baj, ha csak ennyi film készül egy tízmilliós országban?

Kérdés, hogy ez a négy vagy hat film olyan lesz-e, amire a nézők kíváncsiak, ami miatt bemennek a mozikba. A cseh filmgyártás sokkal jobb helyzetben van, megvannak a hagyományai, amiket követ, főleg a vígjátékok terén. Ezeket a hagyományos cseh vígjátékokat nagyon szeretik a nézők, a kedvenc színészeiket látják bennük. Ugyanakkor nálunk is készült egy csomó film csak azért, mert a rendező lehetőséget kapott arra, hogy elkészítse. De ez kevés ahhoz, hogy jó is legyen. Ha valaki egy képet akar festeni, vesz festéket és vásznat, az egész a magánügye. De a film ennél sajnos sokkal drágább mulatság, ezért nagyobb felelősségtudatot igényel a rendező részéről. Szerintem azoknak a filmeknek szinte kártékony hatása van, amelyek elűzik a nézőket a mozikból. Mi, rendezők zavarjuk ki a őket a mozikból, hogy menjenek haza és nézzék otthon a hülye sorozatokat. Vagy menjenek be egy másik moziba és nézzenek meg legközelebb egy hollywoodi filmet, amik tudjuk, hogy milyenek. Ebben az egészben jó adag sznobság is van. Sok rendező attól fél, hogy ha olyan filmet készít, amit sokan szeretnek, akkor őt már kommersz rendezőnek fogják elkönyvelni. Pedig igenis lehet jó, de nem a szó rossz értelmében vett kommersz filmet forgatni.

Mindig hangsúlyozza, hogy a filmkészítéssel az a célja, hogy életkedvet adjon az embereknek.

És még valami: hogy legyen kedvük visszamenni a moziba. Ez nagyon fontos. Ha elnézem a nézőket, magam is elszomorodom, hogy milyen arccal jönnek ki egy-egy film után a mozikból. Persze most is készülnek nagyon szép filmek, de ha nincs bennük katarzis, ha nem adnak reményt, akkor az a film nem ért semmit.

Mi az a három film, amit mindenképpen látnunk kell, mert ha kimarad, akkor valami fontosat vesztünk?

A nagy ábránd, ami Jean Renior filmje, aztán az Országúton és az Amarcord Fellinitől. De három az kevés, rengeteget tudnék mondani! Az Egy szöszi szerelme Milos Formantól sem maradhat ki. És persze az én összes filmem.