Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMélyponton a rapperek kedvenc rendezője
További Cinematrix cikkek
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
Az MTV Cribs című műsorában az úszómedence, a biliárdasztal és a gigantikus autópark mellett egy közös volt a sztárok bemutatott villáiban: A sebhelyesarcú bekeretezett plakátja a falon. Mintha kötelező lenne minden rapper és rocksztár házában kitenni, a legmenőbbeknél Al Pacino vagy Brian De Palma aláírásával ellátva.
Brian De Palma mindig szerényen beszélt 1983-as filmjéről, azt mondja, hogy meglepte, hogy ekkora kultusza lett, ez ugyanis olyasmi, amit egyetlen rendező sem láthat előre. De bármennyire is örül neki, mégis azokra a filmjeire a legbüszkébb, amiket nem szerettek bemutatásukkor és most sem szeretnek ennyire. Azokra, amik megosztják a közönséget, mint például Quentin Tarantino egyik kedvence, a Halál a hídon.
És ilyen filmből van bőven. A nagy sikerek, a Carrie, A sebhelyesarcú, az Aki legyőzte Al Caponét vagy a Mission: Impossible mellett legalább ennyi (vagy inkább több) hatalmas bukás fűződik a nevéhez. Legújabb filmje, a Gyilkos vágyak sem éppen sikersztori (IMDb 6,3 pont, Rotten Tomatoes 25 százalék). De Palma, aki Spielberggel, Scorsesevel, Coppolával és Lucassal indult, sokkal hullámzóbb karriert futott be. Eleinte Jean-Luc Godardot tartotta példaképének, de a francia újhullám mesteréről hamar Hitchcock-ra váltott. "Szerintem nincs nála nagyobb rendező. A baj csak az, hogy a fiatal filmes generáció szinte alig ismeri. Ők egyszerűen nem néznek 1970 előtti filmeket, főleg nem igazi mozivásznon. Pedig a Szédülés csak úgy értékelhető igazán" - mondta róla a filmkultúra.hu-n megjelent interjújában. Kritikusai szerint De Palma mást sem csinál, mint összelopkod különböző elemeket Hitchcock filmjeiből, aztán új filmet gyúr belőlük.
Bár De Palma tényleg mindenkinél többet tiszteleg Hitchcock előtt, azért legjobb formájában sokkal több egy ügyes tolvajnál. Első nagy sikerét Stephen King Carriejének adaptalásával érte el. A tizenéves lányt otthon vallásos anyja, az iskolában meg osztálytársai gyötrik, a kínzások csúcspontja a klasszikus helyszín, az iskolai bál. A vérrel leöntött Carrie (Sissy Spacek) felejthetetlen látvány. John Travolta itt még csak mellékszereplő, de a Halál a hídonban már övé a főszerep. Egy hangmérnököt játszik, aki véletlenül felveszi egy lövés hangját is. Nyomozni kezd, de De Palma világában soha sincs klasszikus happy end, ez a film is keserű befejezést kap.
A Halál a hídon ugyanúgy megbukott, mint a két évvel későbbi A sebhelyesarcú. Ebben a kubai menekült, Tony Montana (Al Pacino) mindent akar és azonnal: a drogüzletet, a legszebb nőt, a legnagyobb villát, a legmenőbb kocsikat. Nyomul előre, mint a tank, egészen a film csúcspontjáig, ami egy már-már röhejesen nagyszabású vérfürdő. De Palma nem egyszer elmondta, hogy nem tud és nem is akar kicsiben gondolkodni. Neki nagy díszletek és nagy drámák kellenek. Abból is lehet jó filmet csinálni, ha két ember beszélget egy kávézóban egy asztanál, csak ő erre képtelen.
Szintén csak utólag értékelt filmjei közé tartozik a Gyilkossághoz öltözve és az Alibi test. Előbbi a Psychót, utóbbi a Hátsó ablakot idézi Hitchcocktól. Az alaphelyzetektől egyes jelenetekig sokat merít a példaképtől, hogy aztán nyakon öntse egy tipikusan rá jellemző (és mai szemmel kicsit vicces) erotikus szósszal az egészet. Megérdemelten bukott meg viszont a Hiúságok máglyája Tom Hanks-szel és Bruce Willis-szel, vagy az utóbbi két játékfilmje, a Femme fatale és a Fekete dália.
A Femme fatale története teljesen zavaros, úgy látszik, hogy többet foglalkoztak azzal, hogy Rebeca Romijn minél jobban nézzen ki a vásznon, mint a forgatókönyvvel. Ez egyébként a most mozikba kerülő De Palma filmre, a Gyilkos vágyakra is igaz: sem Noomi Rapace, sem Rachel McAdams nem mutatott még ilyen jól, csak valami használhatóbb szerepet is kellett volna írni nekik.
De Palma egyik különös elmélete szerint egyébként manapság nem elég szépek a színésznők a filmekben. Nem arról van szó, hogy csúnyább nők választják ezt a szakmát, hanem hogy alig sminkben, csapzottan veszik fel őket. Márpedig ő a végzet asszonya típust szereti, szép ruhában, vörös rúzzsal, tisztességes frizurával. Rachel McAdams a film egyik jelenetében ki is festi vörösre Noomi Rapace száját, ha már partira megy, nézzen ki úgy, ahogy De Palma szereti.
Kérdés, hogy kikeveredik-e a mester az évtizedes hullámvölgyből és készít-e még olyan filmeket, mint a nyolcvanas években. Bár ha soha többé nem csinál A sebhelyesarcú vagy Carrie szintű dologat, akkor is ő marad minden rapper legnagyobb kedvence örökre.
Rovataink a Facebookon