Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmetNehéz eldönteni, hogy Brian De Palma mit akart a Gyilkos vágyakkal: összegyúrni az Elemi ösztönt és a Dolgozó lányt, meg pár jól bevált ötletet Hitchcocktól, vagy simán csak leforgatni egy korábbi Brian De Palma-film paródiáját. Bármelyik is volt a cél, sikerrel járt. A Gyilkos vágyak olyan erotikus thriller lett, ami egy percre sem izgalmas vagy szexi, ellenben jó kedvre derít.
Rachel McAdams egy berlini reklámügynökség vezetőjét játssza. Üzletasszony, de jobban néz ki mint egy modell, és olyan ruhákban és sminkekben jár dolgozni, amikhez másoknak minimum egy operabál kell. Minden vágya, hogy végre visszamehessen Amerikába, egészen pontosan a cég New York-i központjába dolgozni, de ehhez valamit villantania kellene (szakmailag). Itt jön a képbe kolleganője, Isabelle (Noomi Rapace a Tetovált lány svéd verziójából), aki valóságos reklámgéniusz. Onnan is látszik, hogy ő az okos karakter, hogy barna haja van és sokszor van rajta nadrág.
Isabelle akkora ász, hogy öt perc alatt kitalálja és okostelefonjával leforgatja azt a kampányfilmet, amin a csapat már időtlen idők óta agyal. De a számító főnöknő (Rachel McAdamsnak nyilvánvalóan ki volt adva, hogy tanulmányozza a Sharon Stone-életművet a forgatás előtt), hála helyett ellopja az ötletet. És ha ez nem lenne elég, a két nő nemcsak a kampányon, hanem a totál szétcsúszott, alkoholista, tolvaj álompasin (Paul Anderson) is osztozni kényszerül. Vér fog folyni, csak az a kérdés, hogy kié.
Hogy miért nem izgalmas film a Gyilkos vágyak, azt könnyebb megválaszolni, mint azt, hogy miért nem szexi. Bármilyen rejtély, titok, feszültségforrás jelenik meg a filmben, tuti, hogy öt percen belül lelepleződik. Nincs időnk találgatni, gyanúsítgatni, mert azonnal kiderül, hogy ki írta a fenyegető levelet, hogy ki van az álarc mögött, hogy ki készítette a rejtett kamerás felvételt. Érthetetlen ez a válaszadási kényszer egy olyan rendezőtől, aki a feszültségkeltés mestere volt, aki egy egész filmet tudott építeni egyetlen titokzatos hangfelvételre (Halál a hídon).
Aztán adva van a filmben három szép nő, egy viszonylag jó pasi, egy rakás erotikus jelenet, de az egész mégis inkább vicces, mint szexis. Pedig van itt minden: harisnyatartó, dildó, álarc, csak hát mintha egy nyolcvanas évekbeli B-kategóriás tévéfilmet néznénk. Brian De Palma egyszerűen nem vette észre, hogy eltelt húsz év. A Gyilkos vágyak a mai Berlinben játszódik, de ha véletlenül kapcsolnánk rá a tévében, biztos, hogy mindenki 1984-re tippelne. (Az okostelefonokat leszámítva természesetesen.)
Ha valaki De Palma-filmre vágyik, ott a Carrie, A sebhelyesarcú, a Halál a hídon vagy az Aki legyőzte Al Caponét. A Gyilkos vágyakat meg felejtsük el szépen csendben.
10/5
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon